Egy új elmélet szerint bolygónk szilárd belső magja nem változatlan, anyaga megújul. Erről jelent meg érdekes fejtegetés a Nature című neves, természettudományos lapban. A cikk szerzői szerint a belső mag határánál elképzelhető egy réteg, amely időnként megolvad, majd újra kikristályosodik. Ez a váltakozó és újraszilárduló réteg nyugat-keleti irányba halad körbe a földgolyó belsejében. Az olvadékban lévő könnyű elemeknek köszönhetően az kifelé, a folyékony külső magba áramlik és elektromágneses teret gerjeszt.

A Föld mágneses terét mintegy 2900 kilométer mélységben kezdődő maghéjban lejátszódó anyagáramlások alakítják ki. Ez az elmélet megoldást kínál a belső földmag különös, kelet-nyugati aszimmetriájára is. Az elektromágneses tér hatással van az éghajlatot kialakító sokféle környezeti összetevőre is.

Számítógépes modellt a várható klímaváltozásról éppen azért nem lehet egészen pontosan készíteni, mert a sok külső hatást egyszerűen nem lehet figyelembe venni és a káoszelmélet sem segíti a modellalkotást. Azt senki sem vonja kétségbe – különösen a mostani csapadékos hónapok után, vagy éppen az ellenkezőjét tapasztalva valahol –, hogy valami változás van folyamatban, ami az időjárást illeti. Nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon.

Ami a legszembetűnőbb, az a szélsőségek gyakori megjelenése. Nemrég az amerikai Haidi Cullen éghajlatkutató nagy érdeklődést kiváltó könyvet írt „A jövő időjárása (The Weather of the Future)” címmel. A kötet nem vidám olvasmány, mert példák sokaságával bizonyítja, hogy az emberiség nagy változások előtt áll; ha nem készül föl ezekre, megsínyli a katasztrófákat. Ha csak az idei év szélsőségesen kiugró időjárási jelenségeit nézzük, már az is elég ijesztő. Például hazánkban az idei május volt 140 év óta a legcsapadékosabb, aminek következményeit még sokáig nyögi az ország; árvíz, belvíz, terméskiesés, takarmányhiány, állatok pusztulása. Néhány éve még egy nagy nyári zivatar a megszokott módon zajlott le – dörgés, villámlás, eső –, ma már egyre gyakrabban kell viharról beszélni.

Menetrendszerűen jönnek a Közép-Európában szokatlan trópusi viharok, egyre több tornádót is lencsevégre kaptak a nyáron, pedig azok elsősorban az Egyesült Államok középső részére jellemzőek, főleg májusban. Az óriási erejű és váratlanul lecsapó viharok elsöpörtek mindent, ami útjukba került: háztetőt, tűzfalakat, villanyvezetékeket és oszlopokat, évszázados fákat, növényeket, állatokat.

Majd jöttek a hőségnapok, a szokatlanul erős UV-sugárzás és utóbbiak következményei. Oroszországban több hétig tartó forróság sújtotta Moszkva lakóit. A 40 Celsius-fokos hőségben szinte álló levegőben emberek sokasága vesztette életét, szív-, valamint légzőszervi megbetegedésekben; a kórházak és halottaskamrák nem tudták befogadni a betegeket és az elhunytakat. Igazi katasztrófahelyzet alakult ki. A hőségtől kigyulladó városkörnyéki erdők füstje tovább rontott a helyzeten. Moszkvában pokoli állapotok uralkodtak heteken át.

Haidi Cullen könyve is hasonló példákat sorol föl a jövőre nézve: a száraz, aszályos és csapadékos időszakok brutális váltakozása hatalmas menekültáradatot és éhínséget eredményez, mondja. Egy feltételezett időjárás-jelentés szerint például 2050-ben New York partjainál az Atlanti-óceán kádmeleg vizű lesz.

Magyarországon is bemutattak még a nyár elején egy tanulmányt, amelyik 2040-ig próbálja előre jelezni az időjárást. Eszerint 2010–2040 között a hőmérsékletváltozás az Alföldet sújtja majd a legjobban, és a legnagyobb emelkedés – 1,4 Celsius-fok – az őszi hónapokban várható. A tél átlagosan 1 Celsius-fokkal válik enyhébbé, és akár 12-15-tel is csökkenhet azon napok száma, amikor fagypont alá csúszik a higanyszál. Ennek következtében pedig elszaporodnak a kártevők. Éves szinten 14 nappal is emelkedhet az 1-es fokozatú hőségriasztások időtartama. A melegedés mellett kevesebb csapadékot jósolnak. A Kárpát-medence választóvonal lesz: tőlünk északra több, délre kevesebb csapadék esik.

Még nem szóltunk a Föld különböző részeit megrázó földrengésekről. A legújabb kutatások szerint az elmúlt ezer évben a vulkáni tevékenység megháromszorozódott. Hogy ez mit jelent a jövőre nézve, nem tudhatjuk. A bolygónk kétharmadát borító víz a földi élet feltétele, így jövőnk és megmaradásunk záloga; ha vigyázunk rá, és élővilágát óvjuk. A tengerben élő apró állatok olyan tömegű fehérjét képviselnek, amelyből az emberiség megélhetne.

Kutatók figyelmeztetnek, hogy a kapzsi, csak profitra utazó halipar veszélyezteti a krill nevű apró rákocskákat, amelyekből mintegy 60 millió tonna él a tengerekben. Számtalan tengeri állat tápláléka, a lábasfejűektől a sziláscetekig. A krill a túlhalászása veszélyes, mert csak hároméves korára válik ivaréretté, és a tenger melegedése is az állomány megcsappanásához vezet. Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény a rákocska évente kifogható mennyiségét 3,47 millió tonnában állapította meg, de ezt jóval túllépik.

A klímaváltozás meglepő gyorsasággal változtatja meg egyes élőlények életmódját, ami az emberi társadalomra is kihat. A kórokozókat közvetítő szúnyogok élettere megváltozott, új lakóhelyükön új betegségek jelentek meg. Olaszországban már évek óta jelen van egy, a maláriát terjesztő szúnyogfaj. A Rift-völgyi láz, amit eddig trópusi betegségnek tartottak, a szúnyogok révén eljutott a mérsékelt égövre is. Az első nyugat-nílusi fertőzést ez év augusztus 31-én diagnosztizálták Magyarországon. Veszélyessége főleg abban rejlik, hogy agyhártya- és agyvelőgyulladás jelentkezhet szövődményként.

Terjedése a nyárvégi és az őszi időszak. Az idén a sok csapadék miatt különösen sok gyötrelmet okoztak a szúnyogok. A Nature ismertet egy tudományos hipotézist: milyen lenne a világ szúnyogok nélkül? A lap szerint a vérszívó állatkák kipusztulása komoly zavart okozna. Jelenleg mintegy 3500 szúnyogfajt ismernek. Több mint 100 millió éve léteznek és szinte mindenütt előfordulnak. Ebből következik, hogy az evolúció során más állatokkal együtt fejlődtek és épültek be a táplálékláncba. A sarkvidéki tundrát például minden évben hatalmas szúnyograjok lepik el, melyek az ott fészkelő madarak táplálékául szolgálnak. Ha eltűnnének, a madarak száma felére csökkenne.

Nem kis riadalmat okoz Európa déli részén olyan pókok megjelenése, amelyek a felmelegedés révén növelték meg életterüket. Zuglót 2007-ben olyan mennyiségben lepték el a pókok, hogy valóságos pókiszonyt okoztak, ráadásul „kigyúrtabbak” voltak, mint régebben. Az ok akkor is a rovardömping volt, ami terített asztallal várta a pókokat.

Meleg nyári estéken már nálunk is egyre gyakrabban hallani kabócazenét, amit korábban csak Horvátországban vagy Itáliában élveztünk. A madarakról nem is szólva, mert életmódjukat nagyon hamar megváltoztathatják. A feketerigó régen költöző madár volt. A gólyák közül egyre több felejtkezik el a vándorútról és itthon telel. Hazánkban 5500 pár gólya fészkel és évente legalább hétszáz fióka pusztul el a nagyfeszültségű vezetékek közelében. A fővárosban már évtizedek óta jelentős állománya alakult ki a galambnagyságú karvalyoknak, az első kerületben vörös vércsék is fészkelnek. Az idén Pécs belvárosában is megjelentek karvalyok.

A sarki jég rohamos olvadása az ott élő nagyobb állatokat fenyegeti. Jegesmedvék mentik életüket egy-egy úszó jégtáblán, Alaszkánál rozmárok zsúfolódtak össze egy 1,6 kilométeres partszakaszon, mert elolvadtak azok a jégtáblák, amelyeken addig pihentek. A szűk helyen félő, hogy összenyomják egymást az állatok, ezért menekülési útvonalakat dolgoztak ki számukra.

Sorolhatnánk tovább az állatvilág látványos változását, többek kihalását és életmódváltozásukat. Ez mind azt bizonyítja, hogy a természet egységes egészet alkot, és bárhol nyúlnak bele, az katasztrófához vezet, amiből az ember mint ugyancsak természeti lény, sem marad ki. Valami történik a Földdel.

Hankó Ildikó