Náthás gének

A nátha az egyik leggyakoribb őszi-téli betegség, amely ugyan nem veszélyes, de tünetei – orrfolyás, tüsszögés – igen kellemetlenek. Azt is megfigyelték, hogy néha sokkal erélyesebb immunválasz érkezik a szervezetből a náthavírus-fertőzésre, mint ahogy várnák. Ennek okát vizsgálva a kanadai Calgary Egyetemen megállapították, hogy az ártatlannak tűnő náthavírus „nyomást gyakorol” génjeink egy részére. Kísérleteik során – amelyeket „megfázásvírusokkal” végeztek – azt tapasztalták, hogy a beoltott egyénekben 6500 olyan gént találtak, amelyek működése jelentős mértékben csökkent, vagy éppen fokozódott. Az ember húszezer génjéhez viszonyítva ez meglepően nagy szám. Ugyanakkor a kontrollcsoportban nem történt változás. A felfedezés azért fontos, mert néha súlyos szövődmények is kialakulhatnak a náthából, például asztma és krónikus obstruktív tüdőbetegség. Abban reménykedhetnek az orvosok, hogy néhány gént tovább vizsgálva földeríthetik azokat a gyulladásokat és a gazdaszervezet védekezését elősegítő útvonalakat, amelyek révén megelőzhető a súlyos szövődmény és a náthát is hatékonyabban tudnák kezelni. Így a gyógyszerfejlesztésnek is irányt szabhat a kanadai kutató új eredménye.

Szaglista

Az ember egyedi azonosítása nagyon sok esetben döntő jelentőséggel bír. Legyen az bűnügyi, politikai, családi jogügylet, lényeges, hogy pontosan tudják a szereplők személyazonosságát. A modern biológia az ujjlenyomat mellett egy valódi, megcáfolhatatlan egyedi „jelet” is talált az emberi szervezetben, a DNS-t és a kromoszómát. Mindezek akkor használhatóak, ha a kérdéses személyek rendelkezésre állnak. Nagyon sok esetben azonban a szó szoros értelmében csak a szagát hagyta hátra az ismeretlen ember. Régóta ismert tény, hogy az emlősöknek, így az embernek is genetikailag meghatározott szagtípusa van. Ez megkülönbözteti egymástól az embereket, sőt a párválasztásban is szerepet játszik. A szagtípus-információt a testnedvek – például a verejték és a vizelet – adják át. Ezekben a folyadékokban számos, a levegőben terjedő, illékony szerves vegyület van. Többségük „illatos”, amit mindenki megtapasztalhat mondjuk tömött metrón utazva, de akár iskolai tornaórán is. A testszagot az ételek is befolyásolják, jó példa erre a rendszeresen fokhagymát fogyasztók vagy a vegetáriusok megváltozott szagtípusa. Az erre vonatkozó kísérleteket egerekkel végezték és kiderült, hogy az ételfogyasztás jelentősen befolyásolja, de nem változtatja meg a vizsgált élőlény szagprofilját. A tanulmány szerzője kijelentette, hogy az állatkísérletek alátámasztják azt az állítást, amely szerint a testszagok megváltoztathatatlan szaglenyomatokat képviselnek, ami hasonló a ujjlenyomatokhoz és a DNS-mintákhoz. Már csak egy jól működő szaglenyomat-vizsgáló készülék kellene, és hamarosan szagnévjegyet készíthetnek a szakemberek.

Cápa papa

A cápákat – ragadozó életmódjuk okán – nem nagyon kedvelik az emberek. Különösen erős ellenszenv alakult ki irántuk amióta a legvadabb horrorfilmek főszereplőivé váltak. Pedig semmi más „bűnük” nincs, mint hogy ragadozó vízi élőlények, és táplálékuk megszerzése az emberre nézve ijesztő módon történik. De az emberek is megteszik a magukét, a cápákból – nagy testűek lévén – sokféle terméket készítenek. Így lehalászásuk állandóan folyik, ezért az Atlanti-óceán északkeleti részén élő cápák és ráják több mint negyede a kihalás szélére került. A legnagyobb veszély az 1,5-3 méteres hering-cápát, a sima ráját és a tüskés cápát fenyegeti, amelyet a kozmetikai iparban, a belőle készült olaj miatt halásznak. Jelenleg csak az Egyesült Királyság és Svédország rendelkezik egyes cápa- és rájafajokra nézve kiterjedt védelemmel. A Viginiai Akvárium és Tengeri Kutatóközpontban érdekes jelenségre figyeltek fel a biológusok. A Tidbit nevű, 1,5 méteres feketefarkú cápa terhes lett. Ez még nem lenne különös, de a várandós cápa mellett nyolc éve nem élt hím állat az akváriumban. Tidbit hamarosan megellett, de az anya és utóda sajnos elpusztult. A kiscápán elvégezték az „apasági” vizsgálatot és kiderült, hogy nem hordozza hím cápa örökítőanyagát, csak az anyáé volt fellelhető benne. Ez volt a második eset, hogy szűznemzéssel fogant egy cápa. Szakemberek szerint ennek az lehet az oka, hogy a fogságban tartott állat nem találkozhatott hím fajtársával, így „átváltott” egy másfajta szaporodásra. Ez a példa föltehetően a természetben is ismétlődik, ha kevés egy-egy populáció egyedszáma. Így biztosítják az állatok a faj fennmaradását.

Delfin-lelet

A delfinek különösen kedvesek az ember számára, mert igaz, hogy vízben élnek, de éppen úgy az emlősök közé tartoznak, mint az emberek. Ennek megfelelően értelmesek, kedvesek és jól taníthatók különféle munkára vagy mutatványokra. Földünk egyik legveszélyeztetettebb fajának tartották eddig az Irrawady-delfint. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió a delfin hat alfajából ötöt súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolt, számukat néhány ezer példányra becsülték. Örömteli eseményként érte a delfinkutatókat, hogy egy bangladesi állatvédelmi programmal együttműködve 2003 és 2008 között pontosan 5832 Irrawady-delfint figyeltek és számoltak meg a Bengáli-öböl 1400 kilométer hosszú partjainál. Különösen sok él belőlük a világ legnagyobb mangrove-erdejében a Sundarbans vidékén. Az itteni tenger és a szárazföld határán elterülő vadon rejt egy másik veszélyeztetett fajt is, a gangeszi folyami delfint; utóbbiakból négyszázat vettek számba. A hatalmas populáció az Irrawaddy-delfinekből azért különleges, mert a Mekong deltájában élő delfintársaság mára csak mintegy 100 egyedből áll. Az említett vízi emlős azért különleges faj, mert sós- és édesvízben egyaránt megél, ezért keresik a folyók deltáját. Az állat kétméteresre is megnő és igen „gazdaságos” befogni, mert akváriumokban nem kell pontosan beállítani a sós tengervizet. Így könnyen a halászok hálójába akad, majd eladják őket az egyre szaporodó aquaparkoknak. Húsát is fogyasztják, zsírjának gyógyerőt tulajdonítanak. Legújabb élőhelye is veszélybe került, mert gátak építésével próbálják megakadályozni Bangladesben, hogy a Bengáli-öbölbe érkező folyók kiáradjanak.

Mélységi halak

Azt gondolhatnánk, hogy bolygónk felszínét töviről-hegyire átvizsgálták már. Pedig koránt sincs így, a szárazföldet és a légkör magasságait csak-csak átfésülték, bár az előbbi még tartogat meglepetést. Viszonylag ismeretlen területnek bizonyul az óceánok és tengerek mélysége, különösen az úgynevezett tengeri árkok. A földgolyó felszíne a hatalmas tömegű víz alatt is változatos, de élőlényekben nem túl gazdag. A Csendes-óceánban, a Japán keleti partján húzódó Japán-árok meglepte az arra kutató brit-japán csoportot. Egy 17 egyedből álló halrajt figyeltek meg 7,7 kilométer mélységben. Felvételeket is készítettek róluk, egy rendkívüli nyomás elviselésére tervezett, távirányítású merülőegységre szerelt kamerával. A halak 30 cm hosszúra nőttek és a már ismert Pseuduliparis amblystomopsis nevű fajba tartoznak. A felvételkor éppen garnélarákokat falatoztak. A lelet különlegességét az adja, hogy rendkívüli körülményeket kell elviselni az állatoknak. A három legnehezebb feladat: a táplálék 8 kilométerről jön le, rendkívül nagy a nyomás a mélyben, amit valamiképpen kompenzálniuk kell. A harmadik feladat, hogy elég nagy populáció alakulhat-e ki a mélyben ahhoz, hogy ne csak szűk körben szaporodjanak a halak. Úgy látszik, mindhárom nehézséget jól veszik az állatok, mert a videón láthatóan élénken nyüzsögnek, táplálkoznak, és mivel teljes sötétségben élnek, az orrukkal érzékelik a rezgéseket. 2009-ben a kutatók a 9000 méter mélységet kutatják át, ugyancsak halakat keresve.

Dízelgomba

Az élővilág még sok csodát tartogat az emberiség számára. Az is elképzelhető, hogy néhány gondunkat „ők” oldják meg, vagy legalább mintát adnak a megoldásra. A szakembereket meglepte, hogy a patagóniai (dél-amerikai) őserdőkben honos, a hócserjék közé tartozó Eucryphia cordifolia élősködője természetes módon, a fa cellulóztartalmának átalakításával tökéletesen tiszta biodízelt képes előállítani. Ipari körülmények között a növényi alapanyagokat például a bioetanol (alkohol) előállításához először cukorszerű szerves molekulákká alakítják, majd fermentálják. Mindez azt jelenti, ha a dízelgombát üzemanyag termelésére használnák, akkor jó néhány lépést megtakaríthatnának a termelésnek. A gombát vizsgáló szakemberek azt vették észre, hogyha potenciálisan pusztulást okozó antibiotikumok hatásának teszik ki az élősködőt, akkor védekezésképpen illékony gázt termel. A gáz összetételét elemezték és kiderült: olyan hatalmas mennyiségű szénhidrogénből vagy származékából áll, hogy mindannyian megdöbbentek. Reményeik szerint a fermentációs technológia feljavításával és némi genetikai módosítással javítható az eredmény.

(hankó)