Száguld a bitcoin
Rendkívüli felértékelődést mutatott az elmúlt egy évben a bitcoin. A tavaly márciusban még hatezer dollárt érő kriptovalutát napjainkban már 60 ezer dollár körül jegyzik. A koronavírus-válság körüli pénzügyi bizonytalanságban sokan már az aranyhoz hasonló végső tartalékeszközt látnak a minden államtól független internetes pénznemben. Mások szerint viszont akár tíz év alatt eltűnhet a kísérleti pénzügyi eszközök süllyesztőjében.
Alig több mint tízéves múltra tekinthet vissza a napjaink pénzügyi sikerének számító bitcoin. A világ első kriptovalutáját 2009-ben hozta létre egy bizonyos Satoshi Nakamoto. A minden kormánytól és jegybanktól független közösségi fizetőeszköz rendszerfeszítő szemléletére jellemző, hogy a mai napig nem lehet tudni, valójában ki is volt a bitcoin atyja, Nakamoto ugyanis soha nem fedte fel valódi kilétét.
Ehhez hasonlóan titokban tartható a bitcoin tulajdonosainak személye is. Miközben a világ bankrendszere rendkívüli erőfeszítéseket tesz a hagyományos pénzügyi tranzakciók nyomon követhetőségéért, a bitcoinátutalásoknál a fizetés – az internet virtuális világának megfelelően – számok és betűk által meghatározott bitcoincímekre történik, a pénzt pedig számítógépeken, akár okostelefonokon létrehozható bitcointárcákban tartják nyilván. A címek mögötti valós személyek kiderítése szinte lehetetlen, főleg, hogy egy-egy szereplő tetszőleges mennyiségű címet és tárcát is létesíthet.
Igazi közösségi fizetőeszközként a bitcoint maga az internetes közösség teremti. Az úgynevezett bitcoinbányászat tulajdonképpen a bitcoin-tranzakciók hivatalos nyomon követését jelenti: a bányászok nagy teljesítményű számítógépeikkel kódolják és hitelesítik a pénzmozgásokat, aminek eredményeként azok bekerülnek a rendszer interneten létező főkönyvébe – egy-egy úgynevezett új blokk létrehozását 12,5 bitcoinnal jutalmazza a közösség.
A pénzügyi válságok időszakában újra és újra felmerül, hogy a bitcoin az aranyhoz hasonló végső menedék lehet az elbizonytalanodó fizetési rendszerekkel szemben. Már az, hogy a bitcoint a 2008–09-es gazdasági válság közepén hozták létre, példázza a hagyományos pénznemek iránti bizalomvesztést. Az pedig, hogy a koronavírus-válság elmúlt egy évében az értéke tízszeresre nőtt, példátlan a fizetőeszközök történetében. Ám mint a meredek árfolyam-emelkedések során oly gyakran, a hirtelen nyereség növekvő kockázatot is hordoz. Jelenleg nem mérhető fel, hogy a bitcoin valóban a jövő tartalékvalutája lesz-e, vagy csupán a pénzügyi pánik által felfújt luftballon mutatkozik a meredeken növekvő árfolyamban. Utóbbi szempontból akár hátrányt is jelenthet a bitcoin igazi előnye, vagyis a teljes függetlenség. A kriptovaluta árfolyamát ugyanis csupán az garantálja, hogy felhasználói hajlandók értékként elfogadni. És e tekintetben az elmúlt évek – a válság kiteljesedésével együtt – a bitcoin malmára hajtották a vizet, hiszen immár több intézmény és vállalkozás is elfogadja, és az utcákon is megjelentek a bitcoinautomaták. Ugyanakkor veszélyt jelenthet, hogy például a teremthető bitcoinok száma véges, nem haladhatja meg a 21 milliót (és ebből 18,5 milliót már ki is bányásztak), márpedig a kimerülőfélben levő lehetőségeket előbb-utóbb másokkal váltja fel vagy egészíti ki a pénzügyi világ.
