Attól függően, hogy éppen milyen az aktuális kormány hozzáállása az energia beszerzéséhez, állandóan változik a kép, ugyanis energiastratégiája a mai napig nincs Magyarországnak. Nehezíti a helyzetet, hogy a környezetszennyezés csökkentése is beleszól a tervekbe, amit az Európai Unió is elvár. A világ egyik legnagyobb megoldandó problémája éppen az, hogy miként lehetne csökkenteni a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét. Tény, hogy ezen a téren előnyt élveznek az atomerőművek. Például, ha a paksi erőmű helyett hagyományos energiatermelők működnének, akkor 7,5 tonna oxigént vennének ki a légkörből, és mintegy tízmillió tonna szén-dioxidot bocsátanának ki. Ez így jól hangzik, de környezeti problémákat okoznak a kiégett fűtőelemek, amelyeket csupán ötven évig tárolhatnak az erőmű területén, azután végleges helyen kell elföldelni, amely biztonságos, és az idők végezetéig megoldást jelent. Ilyen helyet kerestek és talán találtak is magyar geológusok, de még hosszú idő telik el a tároló megépítéséig, ha egyáltalán valaha elkészül.

Sokan hivatkoznak az atomenergia gazdaságosságára is, ami igaz olyan országok esetében, ahol nem kell vásárolni a fűtőanyagot és egyebeket, de ahol beszállítóktól függ a termelés, ott nem olcsó. Ugyancsak drágítja az atomenergiát, ha beleszámítják a tárolók építését és az elavult erőmű lebontását is, ami nem kis költséget igényel. Minden gondosan tervező ország energiapolitikája négy alapelvre épül: gazdaságosságra, biztonságra, függetlenségre és a legkisebb környezetszennyezésre. Ezért kell fölkutatni azokat a forrásokat, amelyek vagy önállóan, vagy együttesen megfelelnek a fenti kritériumoknak.

Hazánkban érdemes lenne komolyan foglalkozni az alternatív energiaforrásokkal is, mivel ezen a téren nem áll rosszul az ország. A szélenergia, a geotermikus energia, a napenergia, a biogáz, a biomassza, a földgáz, a hévizek ügyes összehangolása és támogatása sok drága, függőséget jelentő energia kiváltását könnyítené meg. Ha a klímaváltozás irányát nézzük, az Alföldön a napsütéses órák száma feltehetően nőni fog, amire föl kellene készülni, legalább stratégiai szinten. A földgáz és a kőolaj világpiaci árának növekedése kényszerhelyzetbe hozza a hazai kormányt. El kell dönteniük, hogy az energiaforrások szerkezetét milyen irányba változtassák meg. Jelenleg a magyar energiatermelést – leszámítva a paksi erőművet és az utóbbi időkben épített gázturbinás erőműveket – elavult, környezetszennyező létesítményekkel oldják meg.

A gáz és az olaj még hosszú ideig alapvető energiahordozó lesz, de arra is kell gondolni, hogy mi lesz azután. A világban egyre több helyen ismét felfutóban van az atomenergia, természetesen teljesen új technológiákkal épített erőművekben. A több mint 10 éve bezárt mecseki uránbányákban egy ideje ausztrál cégek kutatnak újabb uránvagyon után, miután ők is az atomipar reneszánszára számítanak. Jelenleg Baranyában, Pécs szomszédságában, Dinnyeberki térségében és Máriakéménden, Tolnában pedig Bátaszék mellett kutatnak urántelep után. A legígéretesebbnek a bátaszéki kutatások látszanak. A program 2007-es költségvetése 1 milliárd forint volt, bár néhány gazdasági szakember szerint az ausztrálok csak tőzsdei manőver részeként híresztelik el, hogy bányát nyitnak; ez megnöveli részvényeik értékét.

Hazánkban két alternatíva létezik az atomenergia továbbvitelére: meghosszabbítani a paksi erőmű élettartamát vagy teljesen új atomerőművet építeni. Az előbbi megoldás olcsóbb, bár a paksi erőmű a sok átalakítás ellenére mégiscsak ósdi szovjet technológiával épült és a helye sem a legbiztonságosabb. Építésekor – 1986-ban – nem nagyon vették figyelembe, hogy meglehetősen földrengésveszélyes helyre telepítették. Igaz, azóta végeztek utólagos megerősítéseket, de nem tudni, hogy ez mennyire elégséges egy nagyobb földmozgás esetén. Emellett számtalan hiba nehezítette egy-egy reaktor működését, gondoljunk a legutóbbi 2003-as veszélyhelyzetre, amikor a fűtőelemek darabokra törtek a hűtőmedencében, teljes tanácstalanságot okozva. Ezzel együtt a paksi létesítményt külhoni szakemberek biztonságosnak tartják, köszönhetően hazai atomfizikusaink kiváló felkészültségének. Új atomerőmű építése drágább lenne, és a költségvetése – főleg a jelenlegi helyzetben – finanszírozhatatlan; bár a technológia így jobban megfelelne a XXI. századinak. Növelné az atomenergia árát az is, hogy idővel a paksi erőművet le kellene bontani, ami még gazdagabb országokat is érzékenyen érint, nem szólva a környezetszennyező, sugárzó alkatrészek biztonságos eltemetéséről. Napjaink technológiájával épített atomerőművek élettartamát 50 évre garantálják, a régebbieknek 30 év a szavatossága, bár újabban ezt is módosították 40 évre, hivatkozva az üzem közbeni modernizálásokra. Az sem kétséges, hogy a csernobili katasztrófa megosztotta a világot az atomenergia biztonságát illetően.

Hosszú, egy-kétezer évre megoldaná az emberiség energiaproblémáját az a technikai megoldás, amelyen az Európai Unió dolgozik. Tízéves előkészület után 2006-ban született meg a megállapodás az EU és öt partnere – az USA, Kína, Oroszország, Dél-Korea és Japán – között, hogy a világ első fúziós erőművét a dél-franciaországi Cadareche-ben építik föl. (Az eddigi atomerőművek maghasadáson alapultak, ez a technológia atommagok egyesülésével termel energiát, ami veszélytelen művelet az előbbihez képest.) A szuperberuházás 4,6 milliárd eurós költségét 40 százalékban az EU költségvetése, 10 százalékban Franciaország fedezi. Az összeg másik felét elosztja egymás között a négy másik ország.

Az a folyamat, amelyen az erőmű alapul, nem emberi találmány. A Napban és más csillagokban hatalmas gravitációs nyomás mellett mintegy 10 millió Celsius-fokon megy végbe a fúzió. A cadareche-i erőmű földi körülmények között jóval alacsonyabb nyomáson, 100 millió foknál is magasabb hőmérsékleten szeretné ezt megismételni. Az erőművet olyan anyagból kell készíteni, ami bírja a hatalmas nyomást és a magas hőmérsékletet. Ez mind növeli a költségeket, de megéri, mivel a fúziós erőmű üzemanyaga a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló tengervízből könnyen előállítható deutérium (a hidrogénatom 2-es atomsúlyú változata) és a talajban lévő lítium (fém) is elegendő van. Ráadásul ezekből kevés kell. A jelenlegi számítások szerint egy 1 gigawatt teljesítményű reaktor egy év alatt mintegy 100 kg deutériumot és 3 tonna lítiumot igényel ahhoz, hogy 7 milliárd kilowattórányi energiát termeljen. Ugyanehhez szénerőművekben 1,5 millió tonna üzemanyag szükséges, a melléktermék pedig 4,5 millió tonna szén-dioxid.

A fúziós atomerőmű gyakorlatilag nem bocsát ki üvegházhatású gázokat, amellett nincs szükség veszélyes radioaktív anyagok szállítására és eltemetésére, a problémát az utókorra hagyva. Hiba esetén a fúziós folyamat természeténél fogva leáll, nem „szaladhat meg” a folyamat, mint történt Csernobilban.

Az elmélet olyan szép, hogy szinte már nem is hihető, hogy igaz lehet. Az egy évtized alatt fölépítendő ITER (a fúziós atomerőmű neve) kísérlet és a szakértők csak 2040-re jósolják beüzemelését, a pesszimistábbak szerint lesz az még fél évszázad is. Némelyek véleménye szerint jobb lenne, ha az EU közös pénzét szélerőművek építésére használnák föl támogatásként. Természetesen a remélt sikerig is néhány évtizedig kell még energia. Méghozzá egyre növekvő mennyiségben és egyre magasabb árfolyamon. Franciaország energiatermelésének mintegy 70 százalékát adják az atomerőművek. Azt talán kevesen tudják, hogy ez a francia atombomba kifejlesztésének „mellékterméke”, ugyanis az atomtöltet előállítását atomerőművekben végzik, így még az olcsó olaj és gázárak idején épült ki a most meglévő energiatermelő szerkezet az országban.

(hankó)