Afrikai kéziratoktól Hatsepszut múmiájáig

A föld mélyének kincseit felszínre hozó régészek, művészettörténészek, antropológusok mindig szolgálnak szenzációval. Minden kutató életében csak egyszer-kétszer adatik meg az a kegyelmi pillanat, amikor egyedülálló leletre talál, a többi idő kemény munkával és a történelemhez vagy művészetekhez hozzáadott apró eredmények örömével telik el. Vannak évtizedek-évszázadok óta kutatott divatos helyek, és vannak olyanok, amelyek földjét alig bolygatta meg régészásó. Utóbbiak feltárása átírhatja a történelmet. Néhány egyedülálló felfedezésről számolunk be, a világ különböző tájairól.

Afrika bizonyos területei is a kevés érdeklődést kiváltó régiókhoz tartozik. Okait most nem soroljuk föl, mivel sokfelé vezetnek a szálak. A Szahara délnyugati peremén, a tuaregek (helyesen: twargik) – nomád törzsek – által alapított Timbuktu város a középkorban Afrika leggazdagabb kereskedőközpontja, valamint az iszlám hit és az egyetemi élet fellegvára volt. Nyugat-Afrika tudományos életéről nem sokat tudtak eddig a történészek, éppen leletek hiányában. Sokáig tartotta magát az a hit, hogy Afrikának csak szóbeli történelme van. Elképzelhető, hogy mekkora lehetett a meglepetés, amikor ez év nyarán homokba rejtett ládákban több ezer ó- és középkori kéziratra találtak Timbuktuban. A történelem legkorábbi írásos emlékeinek tartott iratok jelentőségét Salem Ould Elhadje timbuktui történész a holt-tengeri tekercsekhez mérhetőnek véli.

Timbuktu városának élete akkor lendült föl, amikor só- és aranykereskedők útvonalába esve kereskedelmi központ lett. A XV. században a Szongáj Birodalom részeként oktatási centrummá vált, az utazók egészen a Közel-Keletről hozták ide kézirataikat eladásra. A helyi írásokat Európából hozott papírra vetették, asztronómiáról, zenéről, orvoslásról, költészetről és a nők jogairól (!) is szólnak a kéziratok.

Timbuktu hanyatlása az 1591-es marokkói megszállással kezdődött, de a kéziratok másolása és tárolása tovább folytatódott. A terület gazdag műveltsége sokáig ismeretlen volt, mígnem 1964-ben egy UNESCO-konferencián fény derült az értékes leletek létére, amelyeket az Ahmed Baba Intézetben őriznek. A dél-afrikai elnök 2001-es látogatása során megnézett egy kéziratot és hatására külön leletmentő projektet hozott létre. A mecénás ország támogatásával jövőre megnyílik az új Ahmed Baba Intézet. Az eddig 30 ezer kéziratot számláló gyűjtemény lapjait japán papírokhoz rögzítik, mivel a sivatagi éghajlat és a termeszek igencsak megrongálták. Az írásokat kutatók dokumentálják, majd számítógépbe szkennelik, virtuális könyvtárat hozva létre. Eddig majdnem kétezer kék, piros és fekete tintával írt csillagászati témájú kézirat feldolgozását végezték el. Ha megfejtik az írásokat, újraírhatják az afrikai reneszánsz történetét.

Még mindig Afrikában maradva, Egyiptom területén is történtek újabb fölfedezések. A fáraók földjére látogatók minden bizonnyal fölkeresik Hatsepszut királynő (Kr. e. 1479-1458) csodálatos palotáját a Királyok Völgyében. Az egyetlen női fáraó volt, aki testvére-férje, II. Thotmesz halála után nyilvánította magát fáraónak és fia – III. Thotmesz – mellett régensként uralkodott 21 éven át.

Az ókori Egyiptom uralkodónőjének múmiája eddig ismeretlen volt, ám ez év nyarán a napjainkban legmegbízhatóbbnak tartott vizsgálattal – DNS-teszttel – igazolták egy múmiáról, hogy az Hatsepszuté. Zahi Hawas, az Egyiptomi Régisé­gek Főtanácsának vezetője az eredményt százszázalékosnak tartja és a legfontosabb felfedezésnek Tutanhamon sírjának megtalálása óta. A királynő földi maradványait DNS-vizsgálattal egy, a Hatsepszut nevét viselő temetkezési edényben talált fogtöredék alapján azonosították. Emellett az is kiderült, hogy a fáraónő Hatsepszut apjának, I. Thotmesznek vélt tetem valaki másé. A DNS-teszt és a háromdimenziós szkennerrel végzett kutatás eredményre vezetett. Eddig a tetem a kairói Régészeti Múzeum földalatti múmiatárának harmadik szintjén pihent, mióta 1903-ban Howard Carter megtalálta, de nem tudták, kié a bebalzsamozott test. Természetesen még sok, a rokonsághoz tartozó tetem DNS-mintáját kell megvizsgálni ahhoz, hogy végleges eredményt kapjanak a királynő azonosításához. Ha elfogadják a szakemberek, hogy valóban Hatsepszut múmiáját találták meg (Carter után másodszor), akkor a tetem vizsgálata választ ad arra is, hogy milyen betegségek kínozták az uralkodónőt.

A bebalzsamozott múmia 50 év körüli nő, elöl kopaszra nyírt, hátul hosszú haja van. Testmagassága mindössze 150 centiméter, elhízott. Sokat szenvedhetett, mert medencecsontján rákos daganat van, amely már áttétként jelent meg egy korábbi tumorból. Fogai közül többön tályog látható, néhány pedig gyulladásra utaló jeleket mutat.

Nagy szerencse kell ahhoz, hogy napjainkban érintetlen sírra akadjanak Egyiptomban. Ez történt ez év tavaszán, amikor a Leuveni Katolikus Egyetem régészei Deir el Bersa déli hegyén bolygatatlan sírra akadtak. A temetkezést Kr. e. 2050-re datálták, vagyis a sír négyezer éves, kisméretű, de gazdagon felszerelt. A helyiséget szinte teljesen kitöltötte egy nagy fakoporsó, oldalain hieroglif felirattal, amely egy áldozati formula, de a halott nevét is tartalmazza, akit Henunak neveztek. A koporsó tetején egy szandál volt, mellette kis szobrocskák. Henu portré-szobra is a sírban volt, mögötte egy nagyméretű hajómodell. A tárgyak rendívül jó állapotban maradtak meg, festett fából készültek. A négyezer évet talán azért vészelte át a sír, mert az elmúlt korok során vastag törmelék fedte be. Jó hír a turistáknak, hogy Tutanhamon múmiáját hamarosan kiállítják abban a sírban, ahol 1922-ben megtalálták. Először lesz látható az arca, eddig mindig aranylemez fedte.

Ugyancsak szerencsével jártak a Leuveni Katolikus Egyetem kutatói Törökországban. Az Antalya várostól északra fekvő egykori Sagalassos római várost 1990 óta kutatják. Ez a terület a határerődítési munkáiról vált híressé és Kr. u. 117-138 között Hadrianus császár kultuszközpontja volt. Hadrianust a jó uralkodók között tartják számon, így igen jelentős a város fürdőjében megtalált óriási műalkotás, amely négy-öt méter magas. A fürdő romjait ötméteres földréteg borította, ez alatt rejtőzött a szobor. Az épületet földrengés döntötte romba a VI-VII. század fordulóján.

Messzi vidékek után a Kárpát-medence rejtőzködő kincsei közül is bemutatunk néhányat. A Dráva medrében – Drávatamásinál – 2006-ban felfedeztek búvárrégészek egy bödönhajó-temetőt. Nemrég itt folytatta kutatásait a magyar expedíció, Tóth János Attila vezetésével. Tavaly 27, egyetlen törzsből kivájt vizijárművet azonosítottak be, huszonötöt a magyar, kettőt a horvát oldalon. Az idén a flotta két hajóval bővült. A hajóktól nem messze – a víz alatt – homokba ágyazódott két deszkadarabot találtak; a deszkák tölgyfából készültek és kovácsoltvas szögek voltak bennük, valamint úgynevezett iszkába szögek. A régész szerint a lelet új ismeretekkel bővíti a Kárpát-medencei hajóépítésről ismerteket. A technika igen érdekes, mert a kovácsoltvas szögek azt bizonyítják, hogy nem egyértelműen ókori módszert alkalmaztak az építők. A hajók korát majd a faanyag évgyűrűi alapján lehet behatárolni. A tervek szerint a hajókat nem emelik a felszínre, hanem víz alatti bemutatóhelyet alakítanak ki, a kiszáradás ugyanis szétporlasztja az értékes fahajókat.

Autópályák nyomvonalán végzett régészeti leletmentések során több egyedülálló múltbeli tárgy kerül felszínre. Tiszavasvári határában egy nyitásra váró anyagbánya területén teljes avar kori települést tártak fel a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei. A telep jelentősége, hogy két teljes temető, kutak és házak tartoznak hozzá. A rézkori és a késő-avar település a kiváló adottságok miatt alakult itt ki, mivel közel van a Tiszához, a tokaji átkelőhöz, lakható, árvízmentes dombok koszorújában. A talaj is kedvezett a lakosság megtelepedésének. A késő-rézkori és késő-avar korszak települései mellett találtak két egykorú temetőt is, ahol sorokba rendeződnek a sírok. Koporsóba temetkeztek, amelyet egy szentmihálylovának nevezett, ágyszerű tartóra helyeztek. A sírokból gyöngysorok, övek, vaskések, tarsoly, fülbevaló, orsógomb került elő. Minden elhunyt kapott útravalót, legtöbbször birkacsont jelzi az étel fajtáját.

Érdekes, kultúrtörténeti história is kerekedhet abból a szenzációsnak mondható bejelentésből, amelyet Arday Zsolt történész tett: az észak-borsodi Kazincbarcikán, az úgynevezett Boszorkányháromszögben találtak rá egy női sírra, amely akár Árpád vezér nővérének nyughelye is lehet.

Az esemény folytatása jellemző a hazai tudományos kutatások állapotára. Azonnal megjelent a cáfolat a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság részéről, méghozzá a legdurvább módon: szélhámosság az egész. Akár az is lehetne, de komoly vizsgálódás nélkül ilyet nem illik kijelenteni. Számtalan hasonló eset fordult már elő hazánkban: Kovács László régész (!) kijelentette, hogy a Barguzinban lévő, általa még nem is látott tetem nem lehet (?) Petőfié. Napjainkban a gyönyörű esztergomi freskóról Marosi Ernő művészettörténész és néhány kollégája kijelentette, hogy az nem lehet Botticellié, noha nem jártak a helyszínen, pedig évek álltak a rendelkezésükre. Nem vesznek tudomást az egyre szaporodó rovásírásos leletekről sem, mert azok bizonyára szélhámosságok. És ha nem azok? Senkit nem érdekelnek hivatalos körökből a magyarság ősi relikviái, ha nem illenek bele a jól kimódolt elméletekbe.

Visszatérve a kazincbarcikai lelethez, Arday Zsolt történész szerint egy monda nyomán bukkantak a sírra. A történet szerint Álmost kivégezték, nem érte el a Kárpát-medencét. A nővére ezen a területen élt és őt ősanyaként tisztelték; varázslatos tulajdonságokkal rendelkezett, táltos volt és gyógyító. Árpáddal – unokaöccsével – összetűzésbe került, ezért száműzték. A több mint egy éve tartó kutatás során leírások és egy térkép alapján találtak rá a sírra és az épen maradt csontvázra. Korábban a sírból már előkerült egy bronz tükörtartó és egy aranygyűrű is, ami nemesi származású halottra utal.

A sír tájolása nyugat-keleti, ami erősíti a honfoglaláskori eredetet. A datálást egy pécsi szakértő fogja elvégezni, addig helyén hagyják és őrzik a sírt. Lehet, hogy valóban nem az a személy nyugszik a sírban, akire gondolnak, de mindenképp érdeklődésre tarthat számot.

(hankó)