– Eddig két könyve is megjelent a szkíták és hunok indiai jelenlétéről. 2011 januárjában továbbra is az ő történetük nyomában járt, vagy ezúttal mást is szeretett volna kutatni?

– Hat év óta terveztem, hogy elmegyek India legnyugatibb szegletébe, a Kács (Kachchh) félszigetre, hogy az ott található ezerötszáz-kétezer éves, domborműves sírköveket tanulmányozzam. Végül a Magyar Demokrata 2004-ben velem készített beszélgetésének köszönhetően járhattam ismét kutatóúton Indiában. A lap egyik rendszeres olvasója hívta fel a Rádzsasztáni kapcsolat című cikkre a szintén Kácsba készülő Vidák István figyelmét, aki utunkat megszervezte.

– Miért érdekesek azok a domborműves sírkövek?

– A területen szanaszét heverő, porladó sírkövek értelmezését a város múzeumigazgatójától ismerem. Felső részükön mindig a Hold és a Nap látható, utóbbi ráadásul ugyanolyan hajlított sugárvonalakkal, ahogyan a székely kapukon. Alatta kegyetlen történetet ábrázolnak, egy elhunyt harcost vagy feleségét, olykor mindkettőt, aki özvegyként az önkéntes máglyahalált választotta. Ezt a hindu szokást a heftalita utód rádzsputok is átvették és őrizték legtovább, végül Gandhi szüntette meg. Előfordult, hogy az özvegy, akinek feltartott a karja, vagyis jelzi, hogy megadta magát a halálnak, a gyermekét is magával vitte a máglyára. A sírkőfeliratok öt sorban követik egymást, legfelül a harcos születési és elhalálozási időpontja szkíta időszámítással, alatta saját és felesége neve, a harmadikban az uralkodóé, a negyedikben a halál oka, végül a kőfaragó neve olvasható.

– Szkíta időszámítás?

– Igen. Ami úgy jön létre, hogy a mai, Krisztus születésétől kezdődő időszámításhoz még hetvennyolc évet hozzáadunk. Külön gond a kutatók számára, hogy a szkíták királyai saját uralkodásuktól új időszámításokat vezettek be. A legalább ezerkétszáz éves feliratok bráhmi írások, ezekből alakult ki a ma is használatos szanszkrit írás, szerencsére a számok azóta sem változtak. Az írás neve nem tévesztendő össze a bráminokkal, jóllehet mindkét szó Bráhma főistenből származik. Brámin azt jelenti, hogy Bráhma szolgái, papjai.

– Rádzsasztan és Gudzserát már ismerős a könyveiből. Kács is kapcsolatba hozható a szkíták egyenes ágú leszármazottaival, a heftalitákkal?

– Természetesen, hiszen ezen a területen is letelepedtek, sőt nagy királyuk, a baktriai Zabolában, aminek ma Kabul a neve, született Toremána itt építette fel bevehetetlen várát ezerötszáz évvel ezelőtt. Toremána jelentőségét mutatja, hogy tudomásom szerint érmeit mind a mai napig fizetőeszközként fogadják el a kasmíri és kabuli bazárokban, amiről már Stein Aurél is beszámolt. Sajnos a XIX. században egy pusztító erejű földrengés a kőkapu kivételével az egész erődítményt romba döntötte. A vár neve egyébként hindiül Huna Kila, ami magyarul hun várat jelent.

– A környékbeliek mennyire vannak tudatában származásuknak?

– Teljes mértékben. Nem véletlen, hogy még az egyszerű boltosok is úgy köszönnek, hogy Dzsé matadzsi!, azaz Éljen a Boldogasszony! Éljen a Nagyasszony! Tehát hiába kényszerítették át őket a hindu vallás sívaita ágazatára, őrzik a Napistent és a Teremtő Anyát. A nálunk március 25-i Gyümölcsoltó Boldogasszony náluk Vána Matadzsi (Erdők-Mezők Nagyasszonya), míg Sarlós Boldogasszony náluk Anna Purna Matadzsi (Terménybetakarító Boldogasszony). A magyarság pontosan a Boldogasszony hite miatt tért át a kereszténységre, és elhozta magával, hiszen ezek az ünnepek más keresztény országokban ismeretlenek.

– Mellbevágó a párhuzam. A római katolikus kereszténység terjesztését egyébként Párthiában, majd Indiában Tamás apostol kapta feladatul. Az ő emlékével is találkozott?

– Az akkoriban szakának nevezett indoszkíták és indopártusok törzsszövetséget alkottak, majd az utóbbiak nemzetségalapítója, Gondofárnes az Indus deltában alapított új birodalmat. Ő volt az uralkodó, amikor egy földrengés elpusztította a palotáját és újjáépítéséhez kőműveseket, ácsokat keresett. Ekkor jelentkezett Tamás, aki ácsként dolgozott nála két évig. Elismerésül a királytól kapott engedéllyel térített a nyugati parton, aminek következtében a mai Kerala lakóinak ötven százaléka szíriai katolikussá vált. Az indoszkíta birodalom nyugati része lett a Rádzsasztán-Gudzserát-Kács terület, és ennek uralkodóit hívták pártus szóval nyugati ksatrapáknak.

– Nem szeretnénk nyelvészkedni, de a nálunk használt, nem túl hízelgő kifejezés, a satrafa nem áll kapcsolatban ezzel a szóval?

– De igen. Mivel a ksatrapa jelentése kormányzó, aki élet és halál ura volt. Ha az anyós is ekként viselkedik, parancsolgat, akkor jogos a tartalmi utalás. A ksatrapa felett állt rangban a király, a mahaksatrapa, a nagy kormányzó, közülük Rudradáma volt a legjelentősebb. Az ő Krisztus után 120-ból származó, elpusztultnak vélt oszlopát én fedeztem fel egy kácsi múzeumban. Ez a ksatrapák legrégibb emléke.

– Ma még tart a vita a finnugor és a keleti eredet között. Hogy látják ezt Indiában?

– Egy indiai nyelvész asszony mondotta nekem, hogy ha hiszünk Bábelben, ahol összekeverték a nyelveket, akkor az előtt a magyar volt az összekötő az ősnyelv és a mostani modern nyelvek között. Mielőtt az angol gyarmatosítók a hindukat az angol átvételére kötelezték, egyes hinduk északon a multánit beszélték, egy gyökös, ragozó nyelvet, mint a magyarok. A szótár szó a szanszkritban is úgy jelenik meg, mint nálunk, azaz a szavak tára és nem az angol dictionary értelemben. Szentkatolnai Bálint Gábor jelentette ki, hogy az ősi városokat a dravidák hozták létre, márpedig a dravida és a szanszkrit nyelv is segédige nélküli, mint a magyar, az említett nyelvkutató hölgy pedig azt is hozzátette, hogy ugyanolyan képi nyelv, mint a másik kettő. De idézhetem Kőrösi Csoma Sándort is, aki szerint a szanszkrit nyelvet kéne tanulmányoznunk, mert egyetlen népnek sem származna belőle annyi haszna, mint nekünk. Pusztán annyiban tér el a magyartól, hogy nemek vannak benne.

– Ha már nagy magyarokat említünk, nem hagyhatjuk ki az 1961-ben elhunyt egyik legjelentősebb Kelet-kutatót, Zajti Ferencet, a Magyar-Indiai Társaság néhai elnökét sem.

– Két évig élt Rádzsasztánban, járta a falvakat, Bombay-ben pedig, aminek a neve ismét Mumbai lett, a párszi, azaz perzsa származású indiai J. J. Modi kutatótársa volt. Az akkor már hetvenéves, a párszi Zarathustra tanain létrejött Zoroaszter-vallást kutató professzor éppen az ő hatására fordult a hunok felé és írt róluk komoly tanulmányokat. Toramánát pártus származásúnak tartotta. Modi felismerhette a magyarok Zoroaszter hittel kapcsolatba hozható tűztiszteletét is. 1925-ös magyarországi látogatásakor Zajti kezdeményezte Horthy Miklósnál a kitüntetését, a kormányzó személyesen adta át neki a magyar tudós által bükkfából faragott két, negyven centiméter hosszú rovásbotot. Ezeket azóta is nagy becsben, fehér selyembe takarva egy tárlóban őrzik Bombayban, a Cama Oriental Institute-ban.

– Történelmét tekintve Rádzsasztán meglehetősen elüt India többi részétől. Ez nem töri meg az ország egységét?

– A Krisztus utáni 600 körül a bráhminok legyőzték e terület urait, a heftalitákat, majd áttérítették őket, mondván, hogy csupán eltévedt ksatriák, akik tőlük leszakadva az Oxus völgyében maradtak. Ezzel együtt néhány évtizeddel később már boldog volt a hindu árja herceg, ha egy hun származású hercegkisasszony kezét elnyerhette. Rádzsasztánt soha nem tudták elfoglalni a mohamedánok, ezért Nehru nem véletlenül ajánlotta fel nekik az önállóságot, amikor India 1948-ban elnyerte függetlenségét. Ezzel a rádzsputok évezredes, India megmaradásáért folytatott harcát akarta elismerni. Azonban akkori uralkodójuk, a maharána (minden maharádzsa szellemi királya), akinél Zajti is vendégeskedett, tisztelettel azt válaszolta, hogy nem azért harcoltak, hogy éppen most bontsák meg India egységét, mert példájuk Assam, Bengál és a többi terület elszakadását vonná maga után.

Szakács Gábor

DR. ARADI ÉVA

Budapesten született.

Iskolai végzettsége: ELTE magyar-angol szak, Bombay hindi–indológia, ELTE Ph.d.

Fontosabb munkahelyei: Külkereskedelmi Minisztérium, Transelektro külker. vállalat, Híradástechnika Szövetkezet, Pécsi Egyetem Ázsia Központ

Kutatási területe: heftaliták, kusánok, indoszkíták

Könyvei: A hunok Indiában: a heftaliták története (2005), Egy szkíta nép: a kusánok (2008), kb. 50 cikk angolul, magyarul, hindiül.

Házas, egy gyermeke és négy unokája van.