A hidegháború űrversenyének egyértelmű győztese az Egyesült Államok volt. Amerika azonban kissé elkényelmesedett: már negyven éve nem küldött embert a Holdra, a 2008 óta tartó gazdasági válság pedig erősen visszavetette az űrkutatást. 2010-ben gazdasági okokra hivatkozva Obama elnök megszabdalta a NASA büdzséjét, ellehetetlenítve ezzel az éppen tervezett expedíciót, melynek keretében az évtized végéig újabb amerikai léphetett volna a Hold felszínére. Amikor pedig a tavalyi választás előtt a republikánus elnökjelölt-állítási versenyben Mitt Romney riválisa, Newt Gingrich felvetette egy amerikai holdbázis létesítésének tervét, saját párttársai kacagták ki.

Minden jel arra utal, hogy az új évszázad űrbajnoka Kína lesz. 2011-ben Peking bejelentette, hogy 2020-ig felküldi az első kínait a Holdra, a kínai űrkutatási ügynökség pedig napirenden tartja egy holdbázis felállítását. Ha ez megvalósul, már csak egy lépés, hogy Kína igényt formáljon a Hold területének egy részére. Ez pedig alapjaiban forgatja fel az űr világrendjét.

1967-ben az akkori nagyhatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió az Outes Space Treaty (Világűr Szerződés) elnevezésű dokumentumban az emberiség közös érdekét minősítette elsődleges célnak az űrkutatásban. A hidegháború árnyékában született egyezményt azóta több ország – köztük Kína – is ratifikálta. Annak betartatására azonban nem állt fel felelős szerv, így gyakorlatilag nincs akadálya annak, hogy bármely ország igényt tartson az egyes területekre. Ráadásul az 1969-es bécsi egyezmény értelmében bármely ország felmondhat többoldalú megállapodásokat. Ez esetben viszont a következmények beláthatatlanok lennének.

Ha Kína kitűzi zászlaját a Hold valamely részén, az olyan precedenst teremthet, ami akár a XIX. század gyarmatosítási hullámához hasonló versenyfutásra sarkallhatja a nagyhatalmakat. Peking regionális riválisai, India és Japán már most terveket szőnek a válaszra. Japán hivatalos bejelentése szerint 2020-ra robotüzemeltetésű űrbázist épít a Holdon.

A Hold gyarmatosításának komoly bel- és külpolitikai üzenete van. Egyrészt egy ilyen lépéssel Kína egyértelműen biztosítaná helyét a világ vezető hatalmai között. Másrészt a Hold igen gazdag különféle – a földön ritka – ásványi kincsekben, mint a helium-3 vagy a ritkaföldfémek, melyek a modern elektronikai ipar alapját képezik. Utóbbi kitermelése felett Kínának már szinte most is monopóliuma van, miután a lelőhelyek nagy hányada a területén található. A jelenlegi kitermelés üteme azonban a bányászattal járó aránytalanul nagy környezeti károk miatt nem tartható fent hosszútávon.

Peking minden bizonnyal nem a Hold teljes felszínére fog igényt formálni. A 38 millió négyzetkilométer túl nagy falat lenne. Ráadásul részleges kisajátítása esetén a többi Holdra vágyó hatalom is könnyebben elismerné a követelést, remélve, hogy idővel ő is kikanyaríthatja saját szeletét.

A Holdra ugyanis – a ’67-es törvény ellenére – bárki jogot formálhat: az égitest jelenleg lakatlan terület, így az önrendelkezési jog nem vonatkozik rá. Ha viszont Kína bázist hoz létre, ahol állandóan állomásoztat asztronautákat, mindjárt életbe lép az önrendelkezés joga.

A XIX. és a XX. század során Nagy-Britannia és az Egyesült Államok számos csendes-óceáni lakatlan szigetet vett birtokba zászlófelvonó ceremóniával és helyőrség felállításával. Ha a Hold kincseinek léte bizonyossá válik, nagyvállalatok tucatjai jelentkezhetnek azok feltárására.

Noha az elképzelés futurisztikusnak tűnhet, a megvalósulás lehetőségét nem szabad kizárni. A ma emberének a Hold nincs távolabb, mint Alaszka és Ausztrália volt a XVIII. és XIX. századokban élt embereknek, mikor Oroszország, illetve Nagy-Britannia jogot formált rájuk. A technológia fejlődésével a hatalmak aztán meghódították és prosperálóvá tették a területeket. Idővel ez akár a Holddal is megtörténhet.

A Hold kincseinek feltárása persze költséges és hosszú távú befektetés. Számítások szerint egy tonna helium-3-ból nyerhető energia 50 millió hordó nyersanyagéval ér fel. A Holdon becslések szerint 75 ezer tonna helium-3 van, melynek értéke 375 ezer milliárd dollárt tesz ki.

Korábban nem kellett a Holdig menni helium-3-ért, az Egyesült Államok és Szovjetunió azonban a hidegháborús atomkísérletek során a Föld készletének zömét felélte.

A Center for Strategic and International Studies nevű amerikai kutatóintézet 2009-es tanulmánya szerint egy négyszemélyes holdbázis 35 milliárd dollárra rúg, éves fenntartási költsége pedig 7,35 milliárd dollár. Nem beszélve a kibányászott anyag hazaszállításáról. Ami mégis a kutatások mellett szól, az a helium-3, illetve titánium piaci ára, illetve a tény, hogy a Holdon található titánium tízszer nagyobb sűrűségű, mint ami a földön van.

A Hold jövőbeni urainak egyéb, fentebb nem említett jogi természetű akadályokkal is meg kell birkózniuk. Noha a Hold lakatlan, mára már 3,5 millió embernek van bejegyzett telke az égitesten, hála a Galactic Agencynek (Galaktikus Hivatal).

Az amerikai vállalkozás szemfüles alapítója, Dennis Hope vállalkozó ugyanis már évtizedekkel korábban felismerte, hogy a ’67-es űregyezmény kizárólag államok számára tiltja meg, hogy jogot formáljanak a Holdra. Magánemberekre vonatkozó szabályozás viszont nincs.

Hope emellett rábukkant egy passzusra az amerikai törvénykezésben, miszerint ha valaki bejegyzi magát a telekkönyvbe egy gazdátlan földterület tulajdonosaként, és nyolc éven belül senki nem kifogásolja azt, akkor a föld tulajdonosa lesz.

Hope 1980-ban a San Franciscó-i telekkönyvben jegyeztette be magát a Hold tulajdonosaként. Lépését az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának is bejelentette, de egyik sem nehezményezte azt. 1988-tól így ő lett a Hold kizárólagos tulajdonosa. Hope nem sokkal később megalapította a Hold Nagykövetséget, felparcellázta a Holdat, és elkezdte árulni a telket. Egy 0,7 holdas telek ára helytől függően 5-10 ezer forintba kerül, amiért cserébe a vásárlók egy tulajdonlapot, térképet kapnak, illetve egy példányt a Hold alkotmányából.

A Hold-biznisz azóta milliomossá tette Hope-ot. Kérdés viszont, hogy kihez szaladhatnak majd a telektulajdonosok, ha Kína felvonja zászlaját az udvarukon.

Sayfo Omar

Energia a Holdról

A helium-3 így jelenleg csak kutatások során használt izotóp, mely kiválóan alkalmas nem radioaktív fúziós energiatermelésre. Ha több lenne belőle, akár a jövő új, környezetbarát energiaforrása is lehetne. Több magánvállalat, többek közt a kaliforniai Moon Express már most komoly kutatásokat folytat a helium-3 Holdról való kitermelésének módjáról, ami mellett India és Oroszország is reális lehetőségként kezeli az ügyet. A téma egyébként már több sci-fi írót is megihletett, és ez volt az alapja többek közt a 2009-es Moon (Hold) című amerikai film történetének is.

Szintén gondot jelent, hogy egyelőre még nem fejlesztettek ki helium-3 által üzemeltetett reaktorokat. Harrison Schmitt volt űrhajós és egyetemi professzor, a holdbányászat élharcosa szerint ennek költsége 5 milliárd dollár lenne. A korábbi, fúziós kutatások tanulságai szerint azonban a tervezett költségek mindig megsokszorozódnak.