Tényleg más ember leszel tőle? – Az antidepresszánsok rejtett mellékhatásai
Az egyik leggyakoribb kérdés, amelyet a páciensek feltesznek, amikor antidepresszáns szedésén gondolkodnak: „Más ember leszek tőle?„
Mit értünk személyiség alatt?
A személyiség olyan viselkedési és gondolkodásbeli minták összessége, amelyek meghatározzák, hogyan érezzük magunkat, hogyan reagálunk másokra, és miként viselkedünk a társas interakciók során. Ezek a minták idővel stabilnak és következetesnek mutatkoznak. A személyiségünket öröklött és környezeti tényezők egyaránt befolyásolják.
Robert Plutchik pszichológus Circumplex Models of Personality and Emotions című munkájában rámutat arra, hogy az érzelmek és a személyiségjegyek szorosan összekapcsolódnak (Plutchik, 1997). Gyakran ugyanazokat a szavakat használjuk mindkettő leírására: valakit derűsnek, energikusnak, optimistának vagy éppen kedvetlennek, motiválatlannak és szorongónak látunk. Egyeseket örök aggodalmaskodóként jellemzünk, másokat kockázatvállalónak vagy kalandvágyónak. Plutchik szerint „az, hogy egy állapotot érzelemként vagy személyiségjegyként írunk le, gyakran csupán az időtartam függvénye… mindkettő funkcionálisan hasonló módon befolyásolja a társas viselkedést.”
A mentális betegségek személyiségváltozást okozhatnak
A mentális zavarok – például a depresszió vagy a szorongás – biológiai alapúak, akárcsak a cukorbetegség, a magas vérnyomás vagy a daganatos betegségek. Ugyanakkor a mentális betegségek különösen mély hatást gyakorolnak a gondolkodásmódra és a viselkedésre. Kezeletlenül a depresszió képes megváltoztatni a személyiséget.
Míg a testi betegségeket objektív vizsgálatokkal (vérkép, röntgen, képalkotó eljárások) diagnosztizálják, a depresszió felismerése leginkább a páciens által megélt érzelmi változásokon, valamint kívülről is érzékelhető viselkedés- és személyiségváltozásokon alapul.
Egy korábban derűs és életvidám személy hirtelen komorrá, érdektelenné válhat, és képtelenné arra, hogy örömöt érezzen. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott emberből kényszeres aggodalmaskodó lehet, aki a legrosszabb forgatókönyveket pörgeti fejben – például az elhagyástól vagy társas kirekesztéstől tart. Még ha tudatában is van annak, hogy a félelmei túlzók, az érzett szorongás gyakran elviselhetetlenül erős.
A depresszió elszigetelhet, a társas kapcsolatok elhanyagolásához vezethet, a telefonhívásokra, üzenetekre való válaszadás is lehetetlenné válik. A szociális érintkezés kimerítőnek, sőt lehetetlennek tűnhet. Gyakori a túlzott ingerlékenység és az indokolatlan harag.
A kezeletlen depresszió árt az agynak
A kezeletlen depresszió hónapokig, sőt évekig is fennmaradhat. Minél tovább tart, annál inkább „hozzászokik” az agy ehhez a negatív állapothoz. Ez a tartós állapot hosszú távú és maradandó változásokat idézhet elő a gondolkodásban, a viselkedésben és az érzelemvilágban.
A depresszió elrabolja a személyiséget
William Styron Pulitzer-díjas író Látható sötétség – Egy elmebaj emlékezete című művében megrendítő őszinteséggel írja le saját küzdelmét a depresszióval. Az agyát egy idegen személyiség által megszállt térként írja le:
„Többen beszámoltak arról, hogy a súlyos depresszió alatt úgy érzik, mintha egy második ént hordoznának magukban – egy kísértetszerű megfigyelőt, aki maga nem osztozik a beteg állapotában, így képes kívülállóként, közömbös érdeklődéssel szemlélni, ahogy az első én a közelgő katasztrófával küzd.” (Styron, 1990)
Az antidepresszánsok visszaadhatják az eredeti személyiséget
Az antidepresszánsok segíthetnek abban, hogy a páciens visszataláljon önmagához. Ezek a szerek növelik a lelki ellenállóképességet, javítják a megküzdési stratégiákat, és megkönnyítik a társas kapcsolatokba való visszatérést. Gyakran helyreáll az alvás és a táplálkozás ritmusa, csökken az ingerlékenység, és az ember kevésbé reagál túl erősen a hétköznapi ingerekre.
A család és a barátok rendszerint észlelik a változást – nemcsak akkor, amikor valaki depresszióssá válik, hanem akkor is, amikor kezd felépülni. Az antidepresszánsok lerövidíthetik a depressziós epizódokat, és heteken belül javulást hozhatnak – szemben a természetes lefolyással, amely gyakran sokkal hosszabb időt vesz igénybe.
Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden antidepresszáns hatásos mindenkinél. Ha egy készítmény nem válik be vagy nem tolerálható, másik gyógyszerre kell áttérni. A próbálgatás minimalizálására genetikai tesztek is rendelkezésre állnak.
A gyógyszer és a terápia kiegészíthetik egymást
Dr. Marianna Strongin klinikai szakpszichológus és a Strong In Therapy magánrendelő alapítója tudományosan megalapozott megközelítéssel javasol antidepresszánsokat pácienseinek (személyes közlés, 2025. augusztus 24.).
Elmondása szerint a szorongás, a disszociáció vagy a depresszió akut tünetei gyakran ellehetetlenítik az érdemi terápiás munkát. Ezért edukálja a klienseit arról, hogy a gyógyszeres kezelés nem helyettesíti, hanem támogatja a terápiát – megteremti a lehetőségét annak, hogy az érzelmi munkát valóban el tudják végezni.
Sokszor ez a tudás csökkenti az emberek félelmét a gyógyszerekkel kapcsolatban. Dr. Strongin szerint:
„Ha egy páciens jól reagál a gyógyszerre, a terápia szinte sínen van. Az addig elviselhetetlennek tűnő élmények hirtelen feldolgozhatóvá válnak, könnyebben integrálódnak, és lehetőség nyílik az önreflexióra. A kliens képes aktívabban kihasználni a terápiás teret, bátrabban szembenézni önmagával, és rugalmasabban, kritikusabban gondolkodni.”
Általában megfigyelhető hangulati és kapcsolati javulás, amikor a beteg eléri a terápiás dózist. Visszatér a motiváció, és az egyén ismét képes úgy működni, ahogyan a depresszió vagy szorongás előtt.
Az antidepresszáns kezelés valódi célja tehát nem az, hogy valakit „megváltoztasson”, hanem hogy lehetővé tegye a valódi személyisége újbóli megjelenését.
