A landolás helyét egy látható világosabb folt miatt eleve a kérdéses területen jelölték ki a kutatók. Az előzetes felvételek szerint a vidéket télen vízjég, felette szén-dioxid-jég borítja, utóbbiak tavasszal elszublimálnak. A felszín alatt azonban több centiméter mélyen nyáron is bőségesen marad vízjég a talajban. A NASA legutóbbi jelentése szerint az egyik ásásnyom falán lévő világos folt mérete az elmúlt napok folyamán csökkent. Ezért biztosak abban, hogy a foltot vízjég alkotja, a só ugyanis nem viselkedne így. A fölfedezés önmagában is jelentős, de fontos lépés az élet utáni kutatásban. Az egykori lakhatósági viszonyok felderítése ugyanis a Phoenix elsődleges feladata. Az sem kizárt, hogy a talajminta elemzése során az egykori – feltételezett – marsi életre utaló nyomokat is talál. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a marsi sarkvidékek válhatnak a következő évek kiemelt kutatási területévé a bolygón.

Tavasszal először közölt a NASA olyan lélegzetelállító képeket, amelyek a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) szonda készített. Térképező munkája során rögzített egy ritka földomlást. A fal mintegy 700 méter magas, lejtőszöge 60 fok körüli, a lejtő aljánál jól látható a leomlott törmelék. Az MRO-szonda látványos felvételeket készített a Mars apró holdja, a Phobos felszínéről is. A felvételeken a legfeltűnőbb alakzat a 9 kilométer átmérőjű Stickney-kráter, az égitest legnagyobb becsapódásos képződménye. Néhány szikladarab is látható képen, de ezeknél feltűnőbbek az egymással párhuzamos mélyedések, amelyek eredete pontosan nem ismert.

Európa, a Jupiter holdja

Az űrkutatások jó része asztrobiológiai vizsgálódásokhoz kapcsolódik. Nem véletlenül, mert máig megfejtetlen az élet keletkezésének helyszíne és mikéntje. De a Föld keletkezésének megfejtését is az égitestek példáján szeretnék rekonstruálni. Nemrég olyan robotot teszteltek, amely hamarosan az Antarktisz jéggel fedett tavait fogja kutatni, majd akár a Jupiter Európa-holdjának felszín alatti óceánjába is eljuthat. A robot önállóan képes a víz alatt tájékozódni. Az Endurance nevű ügyes forgány 1,4 méter, tömege 80 kilogramm, maximális sebessége 1 méter/másodperc, de ennél lassabban fog haladni, nehogy a vizet fölkavarja. Környezetét szonárral térképezi fel és mintavételre is képes. Idén ősszel az Antarktisz Boney-tavában 10-12 méter mélyen is tesztelik a robotot. A Jupiter-holdon majd a jégpáncélon áthatoló főegységből, a kriorobotból fog előjönni a műszer a jég alatt. Az elképzelések szerint a robot tetszőleges ideig működhet.

Óceán a Titánon

A Szaturnusz Titánja a Naprendszer második legnagyobb holdja. A kutatók már évekkel korábban feltételezték, hogy a titán belsejében egy hatalmas, víz és anunánia keverékéből álló óceán létezik. Ezúttal a Cassini szondának köszönhetően bizonyítékot is találtak rá. A gyűrűs bolygó körül keringő űrszonda radarberendezéseivel 2004 óta a Titán több felszínformáját felderítették. A vastag nitrogénlégkör alatt aktív felszín található, folyóvölgyekkel, sarki tavakkal, vulkánokkal és kiterjedt sivatagra utaló homokdűnékkel.

Légköre felső részében a metán a Nap ultraibolya sugárzásától összetett szénhidrogén-molekulákat alkot, amelyek a felszínre hullanak és közöttük akár aminosavak (a Földön a fehérjék építőkövei) is előfordulhatnak. 2005 októbere és 2007 májusa között a Cassini 19 alkalommal haladt el a hold mellett. A megfigyelések arra utalnak, hogy körülbelül 100 kilométer mélyen a felszín alatt kezdődik a feltételezett, legalább 100 kilométer vastag ammóniás óceán. A keverék azért maradt folyékony, mert az ammónia – fagyáspontcsökkentő hatással bír (lásd pl. hűtőszekrények).

Vulkán a Vénuszon

Az Európai Űrkutatási Központ, az ESA Vénusz Expressz szondája adataiból arra következtetnek a kutatók, hogy valahol vulkán működhet a Földhöz közeli méretű bolygón. Felszínének korát csupán fél-egymilliárd évre becsülik, sűrű felhőtakaró borítja az egész égitestet. A légkör összetételét figyelik, mert vannak olyan gázok, amely vulkánosságra utalhatnak. Ilyen a kén-dioxid, amely ha nem kapna utánpótlást, fokozatosan csökkenne a vénuszi légkörben, mert a felszíni anyagokban megkötődne.

Holdgyűrű

Először fedeztek föl gyűrűt egy hold körül a Naprendszerben idén tavasszal. A Szaturnusz Rhea nevű holdja körül azonosították a törmeléket, anyagát főleg vízjég alkotja, felszínén sok a becsapódási kráter. Tengelyforgása kötött, ezért mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Szaturnusz felé. A Cassini űrszonda 2005 novemberében haladt el a Rhea közelében. A szonda detektorainak méréseit összegezve kiderült, hogy a holdat egy ritka, kiterjedt gyűrűrendszer övezi. A rendszer egy nagyobb és ritkább övezetet tartalmaz, amely a holdtól 1600 és 6000 kilométer közötti távolságban húzódik. Ennek belsejében egy vagy több kisebb és sűrűbb rész azonosítható. A gyűrűk főleg apró, centiméteres, illetve még kisebb töredékekből állnak. Ugyanúgy keringenek a hold körül, mint a Szaturnusz gyűrűjét alkotó szemcsék az óriásbolygó körül. Kérdés, hogy vajon a Szaturnusz gravitációs hatása ellenére miként tud fennmaradni a gyűrű? Korábban azt hitték, hogy egy bolygó körül keringő hold gravitációs tere nem képes tartósan megvédeni egy ilyen gyűrűt a központi bolygó gravitációs zavaraival szemben.

Robbanás a Napon

Az idén tavasszal a Hinode és az R-Hessi űrszondák megfigyelései alapján napkitörést azonosítottak csillagunkon. A flerek vagy napkitörések a napfelszín, a fotoszféra közelében zajló energiafelszabadulások. A folyamatot megelőzően a főleg ionizált hidrogénből álló plazmában haladó mágneses erővonalak torzulnak, és bennük egyre több energia halmozódik föl. Ez végül fölszabadul és az adott napfelszín térségének felforrósodásához, emellett töltött részecskék kibocsátásához vezet; ezt látványos robbanásként észlelik a kutatók. Arra eddig nem találnak pontos magyarázatot a csillagászok, hogy miként képes egy ekkora flerben az említett extrém magas hőmérséklet létrejönni. Az észlelés további érdekessége, hogy az adatok között nem mutatkozott nagy sebessségű elektronok mozgására utaló jel. Csak olyan elgondolással egyeztethető össze az utóbbi megfigyelés, hogy a mágneses térben tárolt energia nagyobb része kifejezetten az anyag felhevítésére fordítódik, és az elektronok felgyorsítására alig jut belőlük. Ha bebizonyoodik, hogy több ilyen fler létezik, akkor ezt érdemes lesz figyelembe venni az űrkutatások tervezésénél, mivel ezek társaiktól kissé nagyobb energiájú röntgensugarakat bocsátanak ki.

hankó