Vahava

Túlélési stratégia hőség idején

Ne mozogj! Ne menj napra! Ne menj sehová! Igyál sok vizet! Ülj hideg vízbe! Ne lélegezz mélyen! Hűtsd magad! Ne mozogj! Ne menj sehová! Lapulj!… Nyár eleje óta nincs más téma, mint az időjárás. Nem csak nálunk, szerte a világban. Forróság volt már 2003 nyarán is, tavaly is izzott a levegő, de az idei már szinte felfoghatatlan. Tavaly még abban reménykedtünk, hogy mindez csak véletlen, Gaia múló szeszélye, de mára bizonyossá vált, hogy baj van. Melegszik a Föld. Nem kicsit, nagyon.

Amint a Demokrata jelezte volt, hazánkban indiai hőséget, 45 Celsius-fokot mértek nemrég árnyékban, Athénban pedig 48-at, miközben Londonban és környékén soha nem tapasztalt özönvíz zúdult a földre. Délkelet-Ázsiában árvíz visz el mindent, földcsuszamlások temetik maguk alá a falvakat, fölcsapnak a lángok, ég az erdő, most éppen Dubrovnik mellett. Miközben emberek szenvednek a vízhiánytól, a betegségektől, a hőségtől, az éhségtől, a lángoló mezőktől és az elpusztuló állatok hiányától, a politikusok arra hivatkoznak, hogy még a tudományban sem alakult ki konszenzus arról, mi okozza a klímaváltozást, és mennyi szerepe van ebben az embernek. A Science című tudományos folyóirat 2004-ben megjelent elemzése szerint az 1993 és 2003 között független tudományos folyóiratokban megjelent cikkekben senki sem vonja kétségbe, hogy a globális fölmelegedést az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése okozza. A tanulmányok 75 százaléka explicit módon kinyilvánítja ezt a következtetést, 25 százalékuk nem foglal állást. Még a régmúlt idők spontán klímaváltozásait vizsgáló tanulmányok sem állítják, hogy a jelenlegi folyamatok természetesek, és emberi közreműködés nélkül bekövetkeztek volna. A tudományos konszenzust világosan kifejezik az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) jelentései. Az idén közzétett legfrissebb verzió borúlátóbb, mint a korábbiak, és egyértelműen az embert teszik felelőssé az elmúlt ötven évben zajló felmelegedésért.

Ha csak végigpásztázunk a földkerekségen az utóbbi hónapokban történt eseményeken, az a furcsa érzése támad az embernek, hogy a Jelenések könyvének hét angyala fújta meg harsonáit, de legalább öt bizonyosan: „…jégeső és tűz záporozott a földre… a föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt… a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult… sok ember meghalt a víztől… sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, mint a skorpióknak…”

Félelmetesen igaznak látszanak az Apokalipszisban megjövendölt események. Nemrég Indonéziát rázta meg egy 6,9-es magnitúdójú földrengés, aztán Szahalin-szigetet egy hasonló méretű földmozgás, új területeken jelentek meg gyilkos pókok, kígyók és skorpiók, az évszázad árvize pusztított Angliában, a „vörös kakas” fölrepült a fákra és házakra szinte minden mediterrán országban, de még hazánkban is naponta 600-szor riasztották a tűzoltókat az újra és újra föllángoló tüzekhez. A meleg, napos idő hatására a földközeli ózonszint megemelkedett, több helyen meghaladta a tájékoztatási küszöbértéket. Az UV-sugárzás olyan erősséget ért el, hogy egyáltalán nem tanácsos napon tartózkodni hőségnapokon. És akkor még nem szóltunk Földünk azon helyeiről, ahol az ivóvíz hiányától szenvednek és halnak meg főleg gyermekek, öregek. A növényzet és az állatok pusztulásával beköszöntött az éhezés, illetve megnőtt az a halálzóna, ahol már nemzetközi segítség nélkül nem lehet életben maradni. Még nem szóltunk a magas hegységek hósapkáinak és a gleccsereknek az olvadásáról, ami a Föld ivóvízkészletét veszélyezteti. A sarki jég rohamos csökkenése a tengerszintet emelheti meg oly mértékben, hogy hatalmas tengerparti metropoliszok kerülhetnek víz alá. Egy biztos, a klímaváltozásról mára nem lehet többé csak a jövő időben beszélni.

A világméretű változások természetesen hazánkat is érintik, sőt a nemzetközi tanulmányok alapján bizonyos szempontból a legveszélyeztetettebb ország a miénk Európában. Az Alföldön a Duna-Tisza közti hátság potenciális sivatag már ma is, hát még ha a mérsékelt égövből átcsúszunk egy sajátos mediterrán éghajlatba. Magyarország az elsők között csatlakozott az üvegházhatású gázok kibocsátásának viszszafogását szolgáló európai kezdeményezéshez, így jogosan kell erőfeszítéseket tenni a kérdés megoldására. A helyzet felmérésére és a bekövetkezhető változások kezelésére indult el több évvel ezelőtt a Változás-Hatás-Válaszadás (Vahava) program. A szakembereket nem is annyira a kiugró értékek, a megdőlő melegrekordok aggasztják, hanem az átlagértékek rendszeres eltolódása. Az elmúlt év szeptembere és 2007 áprilisa között mért átlagos hőmérsékleti és csapadékadatok az igazán ijesztőek. Százötven év óta nem volt ennyire meleg és ennyire száraz az említett nyolc hónap.

A Vahava projekt 2003-ban indult Láng István professzor vezetésével, több mint száz kutató munkáját gyűjtötték össze a legkülönbözőbb területekről. Időtartamát három évre tervezték, az összegzés 2007 májusában jelent meg, egy 220 oldalas kötetben. Címe: „A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok”, szerkesztette Láng István, Csete László és Jolánkai Márton. A Vahava projekt célja többek között a klímapolitika hazai meghonosítása, a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia koncepciója alapjainak kidolgozása 20-25 év időtávra, amit időszakonként konkretizált cselekvési programokkal valósíthatnak meg. A program érdeme, hogy nem a klímaváltozásról szóló vitákat szaporítja, hanem a jövőről való felelős gondolkodást állítja középpontba.

A Vahava zárókonferenciája után a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia koncepciója alapjának lerakása következett. Nagyban rontja a programok és stratégiák hatékonyságát, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi tárca élén sűrűn váltogatják a minisztereket. A Vahava-jelentés előszavát még Persányi Miklós írta, azóta már Fodor Gábor ül a miniszteri székben. Utóbbi „szakember” nem tudni hol tett szert környezetvédelmi ismeretekre, mert hosszú és változatos pályáján volt már sportminiszter is, minden előzetes felkészülés nélkül. Így az sem várható, hogy a környezetvédelmi tárca élén villogni fog, pedig napjainkban már nem babra megy a játék.

A Vahava-jelentés olyan alapos bázisanyagot tartalmaz, amelyre nyugodtan építhető egy stratégiai program, amely már a cselekvést is tartalmazza. Nem véletlenül, mivel a jelentést készítő kutatók azok közül kerültek ki, akik évtizedek óta hatékonyan vizsgálják hazánk klímaváltozás okozta esélyeit. Nagy kérdés, hogy a Vahava-jelentésre épített Nemzeti Éghajlat-változási Program (NÉS) milyen viszonyban lesz az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel. Nem sok mindent remélhet az ország, ha az alkalmazkodási stratégiák elvárta cselekvés homlokegyenest ellentétes, mondjuk a tornádóként pusztító egészségügyi reformmal.

Az éghajlati modell-előrejelzések alapján gyorsuló melegedésre lehet számítani hazánkban. Az ország középső része jobban melegszik, míg a délnyugati és az északkeleti területek kevésbé. Növekszik a különböző hőmérsékleti küszöbértékeket meghaladó forró napok száma. Az éves csapadékmenynyiségé csökken, eloszlása egyenetlen lesz, így nagy része nem szivárog be a talajba, hanem elfolyik. Nő az árvízveszély is az utóbbi jelenség okán. A vízkészletek jelentősen felértékelődnek, a melegedés hatására fokozódó vízfogyasztás hatására. Szerencsére a Kárpát-medence víztároló képessége egyedülálló Európában. Meglévő vízbányáink Szlovákia teljes területét, Magyarországot és Észak-Bácskát is magában foglalják. A vízbázis lehetne a magyaroknak az, ami az arab országoknak a kőolaj. Ezért sürgősen meg kellene alkotni egy ivóvíztörvényt és minden irányból garantálni a vízbázis elidegeníthetetlenségét. Különben úgy járunk, hogy idegen multik kezdik palackozni és árulni a kiváló magyar ivóvizet, mi pedig horribilis összegért vásárolhatjuk vissza saját vízkincsünket, ha nem akarunk szomjan halni.

A klímaváltozáshoz alkalmazkodási stratégiák kidolgozásával lehetne hozzászokni, illetve kivédeni a káros hatásokat. Több olyan terület van, ahol máris fölkészülhetünk az elkövetkező évek forró nyaraira, viharaira, felhőszakadásaira. Az egészségügyben a hőhullámok okozta megbetegedésekre fel kell készíteni a lakosságot, több odafigyelés szükséges az egyedülálló, idős emberekre. Az orvosmeteorológiára nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A mezőgazdaságban a művelt területek arányát kell növelni és egy komoly vízgazdálkodási reformot kell végrehajtani. Föl kell készülni a kormányoknak arra, hogy délről északra elindulhat egy kisebbfajta népvándorlás. Gondolni kellene a munkaidő elosztására is, például egy déli szieszta bevezetésére. A villamos energia kapacitásának bővítése létkérdés, mivel például a klímaberendezések használata drasztikusan megnöveli a nyári áramfogyasztást. Sok feladata lesz az építészetnek is, jobb hőszigetelés alkalmazása energia-megtakarítással jár. Az épülő házaknál elsőrendű kívánalom a szellőzési, árnyékolási szempont, a csupa üveg épületek mellőzése, a várostervezés reformja, energiatakarékos gépészeti-tájolási megoldások.

Az életmódban is gyökeres változás következhet be. A csúcsforgalom a közlekedésben már most is eltolódott, az autósok korábban indulnak reggel és később térnek haza. A tömegközlekedési eszközökből nem hiányozhat a légkondicionálás. Aki teheti, a hétvégeken hagyja el a városokat, utazzon vidékre. A 40 Celsius-fokos melegben divatba jött az éjszakai bevásárlás. Az étkezési szokások is megváltoztak, ilyen szempontból mediterrán országgá válunk. A vacsora újabban 9-kor kezdődik és még éjfél előtt is rendelnek ételeket házhoz szállításra. A nehezebb ételek nem fogynak, annál inkább a saláták, a grillek, a sör vezet a bor előtt, népszerű a limonádé és egyre jobban fogy az ásványvíz.

Nagy sikert arattak Budapesten az V. kerületben fölállított permetkapuk, amelyek a hőségriadó idején működtek három belvárosi közparkban. Némi enyhülést adnak a forró lakásokban működtetett ventillátorok, egy-egy hőségnapon akár életmentő lehet egy jó ventilátor. A klímaberendezések is gyorsan fogytak a nyáron, főleg a mobil változatok, csakúgy, mint a hűtőszekrények, mert a régebbi típusok nem bírták a trópusi időjárást.

Minden dicséretet megérdemel a Fővárosi Vízművek, mivel komolyabb fennakadás nem volt a hetekig tartó hőségben sem. Valószínűleg sok életet mentettek meg kiváló munkájukkal, mert víz nélkül sokkal elviselhetetlenebb a forróság. Külön köszönet az intézménynek az idősek és a gyerekek nevében. Pedig a fogyasztás a hőségnapokon 25 százalékkal is emelkedett.

Kelendőek voltak a napvédő krémek, eszközök is, mivel a napsugárzás ereje rendkívüli volt. Az UV-B sugárzás hatására megnőtt a szürkehályog-megbetegedések száma és a kötőhártya-panaszok is szaporodtak. Az unióban az Európai Bizottság nyomására új, közérthető és a csalásokat nehezítő címkézési rendszert vezettek be a napvédő termékeken. Új UV-A-logó lesz rajtuk, és nem fognak olyan félrevezető kifejezéseket tartalmazni, mint például „napfényblokkoló” vagy „teljes védelem”.

Az idei időnként trópusi nyár megszedte a maga vámját. Kevesebb gabona terem és az alapvető élelmiszerek ára drágább lesz. A szőlő szüretelését is el kellett kezdeni, mert több helyen már beérett. Sürget az idő, mert sokkal gyorsabb a változás, mint azt eleinte gondolták a meteorológusok. A felkészüléshez ad alapot a Vahava-jelentés.

(hankó)