Valóban ennyire sok a „mérgező” férfi?

Sokszor hallani közéleti és közösségi felületeken azt az állítást, hogy a férfiak jelentős része „mérgező” viselkedésmintákat követ. Egy friss, nagymintás kutatás azonban egészen más képet rajzol: az eredmények szerint a férfiak túlnyomó többségére ez egyáltalán nem igaz.

Kevés a valódi tudományos adat

A „mérgező férfiasság” kifejezés gyakran bukkan fel vitákban, mégis meglepően kevés olyan pszichológiai kutatás létezik, amely pontosan meghatározná, mit jelent ez, és mennyire elterjedt jelenségről van szó. Ez a hiány sok félreértéshez vezetett.

Ezt a kérdést vizsgálta meg egy új tanulmány, amely Új-Zélandon, több mint tizenötezer férfi bevonásával készült.

Mit vizsgált a kutatás?

A kutatásban 18 és 99 év közötti férfiak válaszait elemezték. A kutatók nyolc olyan jellemzőt vettek figyelembe, amelyek együtt utalhatnak problémás férfiszerep-felfogásra:

– mennyire központi szerepet játszik az identitásban a férfilét
– előítéletek mások szexuális irányultságával szemben
– ellenséges, kellemetlen viselkedés másokkal
– túlzott önértékelés mások rovására
– nyíltan nőellenes nézetek
– látszólag kedves, de mégis lekezelő nőképek
– ellenállás a családon belüli erőszak megelőzésével szemben
– a társadalmi alá-fölérendeltség elfogadása

Meglepő eredmény: a többség nem „mérgező”

Az adatok elemzése után a férfiakat öt csoportba sorolták. Az eredmények egyértelműek voltak:

– A legnagyobb csoportba azok tartoztak, akiknél egyik vizsgált probléma sem volt jellemző
– Két további nagy csoportnál csak enyhe vagy közepes értékek jelentek meg
– Mindössze két kisebb csoport mutatott egyértelműen problémás mintázatot

Összességében a férfiak alig több mint tíz százalékánál jelentek meg egyértelműen káros viselkedési és gondolkodási minták. Ez azt jelenti, hogy közel kilencven százalékukra nem illik rá a „mérgező” jelző.

Nem egyféle probléma létezik

A kutatás arra is rávilágított, hogy a problémás férfiszerepeknek legalább két különböző formája van. Az egyik nyíltan ellenséges és agresszív, a másik pedig látszólag jóindulatú, mégis korlátozó és lekezelő. Ez fontos különbség, mert a megelőzés és a kezelés módja sem lehet ugyanaz.

Mit tanulhatunk ebből?

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy általánosítani félrevezető. A férfiak többsége nem vall romboló nézeteket, és nem támogat káros viselkedési formákat. A valódi problémák egy szűkebb rétegre korlátozódnak, ezért a megoldásokat is célzottan, pontos megértés alapján érdemes keresni.

Ez az eredmény árnyaltabb párbeszédre ad lehetőséget – kevesebb bélyeggel és több ténnyel.