Valóban létezik az „ikertelepátia”?

Befejezik egymás mondatait, ugyanazt a ruhát viselik anélkül, hogy megbeszélnék, sőt néha még azt is állítják, hogy érzik egymás fájdalmát. Az ikrek mindig is lenyűgözték a tudományt és a nagyközönséget – hiszen évente mintegy félmillió ikerpár születik világszerte.

Nemcsak a közös genetikai örökségük, de az a különös, látszólag megmagyarázhatatlan szinkronitás is foglalkoztatja az embereket, ami köztük tapasztalható. Joanne Broder pszichológus, az Amerikai Pszichológiai Társaság tagja szerint „nagyon sok egyedi állítás és mítosz állandósul az ikrekkel kapcsolatban.”

A legnépszerűbb és legrejtélyesebb ezek közül az ikertelepátia – az a hiedelem, hogy az ikrek valamilyen különleges, érzékszerveken túli módon képesek kommunikálni egymással. De vajon valóban létezik ez a misztikus kötelék?

Mi is pontosan az „ikertelepátia”?

Az ikertelepátia szerint az ikrek – különösen az egypetéjűek – képesek érzékelni egymás érzelmeit, gondolatait vagy testi érzéseit akár nagy távolságból is, mindenféle fizikai kapcsolat nélkül. A jelenség hívei szerint ez egyfajta „csendes tudás”, egy ösztönös figyelmeztetés vagy belső jelzés, amely akkor is működik, amikor a másik fél bajban van.

A történetek valóban hátborzongatóak lehetnek: egyikük éles fájdalmat érez, miközben a másik éppen eltöri a karját; vagy hirtelen szorongást tapasztal abban a pillanatban, amikor testvére autóbalesetet szenved.

Nancy Segal, a Kaliforniai Állami Egyetem Ikertanulmányi Központjának igazgatója szerint a hasonló esetek miatt „sok egypetéjű ikret sajnos csalással vádolnak – még akkor is, ha a tesztek során próbálják bizonyítani az igazukat.”

A tudományos kutatások eredete

A 19. század végén, a spiritizmus és a korai pszichológia találkozásánál kezdődött az ikertelepátia kutatása. A londoni Pszichikai Kutató Társaság (SPR) volt az elsők között, amely telepátiával kapcsolatos eseteket gyűjtött.

Az egyik alapító, Frederic W.H. Myers vezette be a „telepátia” kifejezést, és könyvében – Az emberi személyiség és a testi halál túlélése – számos ikerpár történetét idézte fel, akik állítólag érezték egymás fájdalmát vagy megosztották gondolataikat távolról.

Az Egyesült Államokban az 1930-as évektől több neves kutató is vizsgálta a jelenséget, köztük Horatio H. Newman és a Duke Egyetem parapszichológusai, J.B. és Louisa Rhine. Kísérleteik azonban inkább az általános extraszenzoros észlelésre, nem pedig az ikertelepátiára koncentráltak.

A tudomány szerint: nincs bizonyíték

Bár az érdeklődés nem halt el, a tudományos bizonyítékok mindmáig hiányoznak. „Nincs sok friss kutatás ebben a témában” – mondja Broder. „Az ikerdinamika összetett, és nem egyszerűen mérhető laboratóriumi körülmények között.”

Egy 2013-as kísérlet például azt vizsgálta, hogy egy egypetéjű ikerpár egyik tagja fiziológiai reakciót mutat-e, ha a másikat hirtelen inger éri. A négy vizsgált párból csak egy mutatott „esélyen túli” reakciót – vagyis az eredmények nem voltak meggyőzőek.

Egy 2024-es svéd kutatás szintén kis statisztikai eltérést talált, de a tudósok maguk is hangsúlyozták: ez nem bizonyíték a telepátiára, csupán további vizsgálatot igénylő jelenség.

A pszichológus Susan Blackmore 1993-as híres kísérlete sem hozott áttörést. Az ikrek nem tudták „mentálisan továbbítani” a véletlenszerűen kiválasztott képeket – az eredmények ugyanolyanok voltak, mint a puszta véletlen esetében.

Nancy Segal összegzése szerint: „A tanulmányok túlnyomó többsége nem talált bizonyítékot az extraszenzoros észlelésre, és a kevés pozitív eredményt sem sikerült megismételni.”

Közös élet, nem közös gondolatok

Miért hiszik mégis sokan, hogy az ikertelepátia valóság? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Az ikrek ugyanabban a környezetben nőnek fel, ugyanazokat a mintákat, szokásokat, viselkedéseket tanulják, és gyakran azonos érzelmi reakciókat fejlesztenek ki.

„A legtöbb esetben nem gondolatolvasásról, hanem erős kommunikációs kötelékről beszélünk” – magyarázza Broder. Johnson pszichológus hozzáteszi: „Amit sokan telepátiának neveznek, az valójában a mély érzelmi kapcsolat és a közös élettapasztalatok következménye.”

A kutatások is ezt támasztják alá: az egypetéjű ikrek, akik együtt nőnek fel, gyakran szinte azonos gondolkodási mintákat mutatnak. Vagyis ha ugyanazok a körülmények váltják ki belőlük a reakciót, az nem csoda – ez egyszerű pszichológia.

Még a külön nevelkedett ikrek is hajlamosak hasonló döntéseket hozni – ennek oka a genetikai hajlam, nem pedig telepatikus kapcsolat. A pszichológusok szerint ráadásul az utólagos torzítás is gyakori: az ikrek sokszor csak a múlt eseményeit illesztik bele a telepátia narratívájába.

A végső ítélet

A tudomány mai állása szerint az ikertelepátia inkább mítosz, mint valóság. A jelenség magyarázható a közös biológiai, érzelmi és környezeti tényezőkkel – nem kell hozzá semmiféle paranormális magyarázat.

Ahogy Segal fogalmaz: „A tudósoknak nyitottnak kell maradniuk, hiszen a jövő hozhat még meglepetéseket. De az ikertelepátia tudományos bizonyítékai jelenleg nem léteznek – és valószínűleg nem is fognak.”