A tudósok többsége szerint az éghajlatváltozás egy emberöltőn belül katasztrófával fenyeget, de egyetlen példa sincs arra, hogy bárhol, bármilyen érdemi intézkedést tettek volna az országok vezetői. Az EU 4,7 millió eurót fordít arra, hogy felhívja az emberek, főleg a politikusok figyelmét: a klímaváltozás mindenki ügye.

Ritkán fordul elő, hogy június első napjaiban újra elő kell venni a melegebb ruhát, az eső pedig olyan vigasztalanul zuhog, hogy az utcára is nehéz kilépni. A lezúduló víz megduzzasztotta az egyébként jelentéktelen patakokat és újra megáradt a Tisza. Pünkösd Európában szokatlanul hűvös és esős volt, pedig az egyik igazi tavaszi ünnep, legtöbbször már kellemesen meleg. Portugáliában ugyanakkor a 30 Celsius-fokos kánikulában erdőtüzek pusztítanak. A globális éghajlatváltozás mértéke és oka fölött még mindig vitáznak a meteorológusok. Egy amerikai kormányzati megbízásból készített tudományos beszámoló tényként kezeli, hogy az időjárás-változásban – a felmelegedésben – valóban szerepe van az emberi beavatkozásnak. A szkeptikusok szerint pedig éppen ez bizonyítja a klímakutatás zászlóshajójának tekinthető modellfejlesztés kudarcát. Így tovább tart a vita: emberi vagy tisztán természetes hatások dominálnak az elmúlt évtizedek klímaváltozásában? A kétkedők azzal érvelnek, hogy a globális felmelegedés a mérések szerint csupán a felszíni hőmérsékletekben mutatkozott meg, míg a légkör alsó részének, a troposzférának az átlaghőmérséklete nem mutatott emelkedést. A mostani kutatás során újra elemezték az alsó légkör adatait a műholdas távérzékelés globális megjelenésétől, 1979-től napjainkig. Az adatok feldolgozásának eredménye szerint Földünk troposzférájának átlaghőmérséklete 0,1-0,2 fokkal emelkedett évtizedenként. A bizonytalanság a nem megfelelő mennyiségű és minőségű adatból ered. A brit meteorológiai szolgálat egyik szakembere szerint a bizonytalanság legfőbb oka, hogy a meteorológiai méréseket nem az ilyen jellegű klimatológiai feldolgozásra szánták, hiszen az éghajlatkutatók igen kicsi „jeleket” keresnek a nagyon „zajos” adatsorban. Sokan a kétkedők közül úgy vélik, hogy baj van a klímamodellekkel, ezért az éghajlatkutatás fejlődésének elengedhetetlen feltétele a meteorológiai mérések reformja. Ez nem csekély kiadást jelenthet az országoknak. Ráadásul a döntést a politikusoknak kell meghozni úgy, hogy közben a szakemberek között sincs összhang. Pedig az éghajlatváltozás globális ügy. A korábbi elképzelésekkel szemben mára bizonyos, hogy nemcsak Észak-, hanem Közép-Európában is növelheti a szélsőséges időjárási jelenségek kockázatát, ezért az előrejelzéseknek óriási szerepük van, illetve lenne. Ugyanis a változásra jó előre fel kellene készülni. A várható változások tudományos elemzése azért is elengedhetetlen, mert a jelenlegi klímaoptimumra épültek fel a különböző társadalmak, így az időjárást veszi figyelembe az utcák csatornáinak vízáteresztő keresztmetszete, a lakások szigetelése, a munkarend – és mindezek korrekciója súlyos megterhelést jelenthet a gazdaságnak. A Kárpát-medence geopolitikailag előnytelen helyzetben van Európa térképén, de ma még meteorológiai szempontból előnyös a régió, a szerencsétlenségek elkerülték, de a „szele” már megcsapta az országot. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a politikusok figyelmét erőteljesebben az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások jelentőségére kell irányítani. Erről nem lehet lemondani, nem lehet mindent a szerencsére bízni. Az idei tiszai és dunai árvíz csak az emberek kitartó erőfeszítéseinek köszönhetően nem okozott nagyobb katasztrófát – a gátak megígért építését elegánsan elfelejtette a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003 júniusában három évre tervezett közös kutatási projektet indított A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok címmel, ami VAHAVA (Változás – Hatás – Válaszok) néven vált ismertté. Ez azonban csupán „ráolvasó” szöveg az egyre keményebb időjárási szélsőségekre. A projekt elsődleges célja a klímaváltozás várható hatásaira való felkészülés elősegítése. A megelőzésbe és a védekezésbe beleértendő az zónaváltozást kiváltó (gyorsító?) légköri kibocsátások mérséklése és a várható hatásokra való felkészülés is. A projekt indulása 2003 óta fontos nemzetközi fejlemények is történtek, például hatályba lépett a vonatkozó nemzetközi egyezményhez kapcsolódó kiotói jegyzőkönyv, valamint az Európai Tanács állást foglal e globális környezeti probléma hatékonyabb kezelése és az alkalmazkodásra való felkészülés mellett. Igaz, ezenkívül más nem is történt, és ez vajmi kevés. A különböző konferenciák és nyomtatványok töménytelen pénzbe kerülnek, a VAHAVA nem különben, születnek tanulmányok, ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő kiadványok, filmek – miközben árvizek, belvizek, szélviharok, sárlavinák, földcsuszamlások sújtják a kevésbé szerencsés régiókat hazánkban és másutt a világban. A bürokrácia útvesztőiben sodródó „tevékenységi ajánlatok” nem jutnak el addig, hogy abból látható védelemhez jutnának a szenvedő alanyok a csapás sújtotta területeken. Hazánkban az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága 2006. február 1-jén tűzte ismét napirendre a VAHAVA-projekt fontosabb megállapításait és ajánlásait. Egyhangúlag állást foglaltak, hogy a Nemzetközi Éghajlatváltozási Stratégia szakértői szintű előkészítése mielőbb kezdődjön el. Mindeközben az időjárás teszi a magáét, az éppencsak megúszott hatalmas árvíz után és a szokásosnál csapadékosabb időszakok hatására a belvíz óriási károkat okozott, az özönvízszerű esők által megáradt szelíd patakok rohanva öntötték el a kis települések némelyikét, a Hernád rekord vízszintet döntve fenyegette a mellette megbúvó kis falvakat, de a Sajó és az Ipoly is hallatott magáról. Mi történt mindeközben a VAHAVA-projekttel? Előzetes összefoglalás címmel 2005. szeptember 15-én publikálták megállapításaikat. Ugyanaz év októberében és novemberében hat regionális vitát szerveztek, melyen 400 szakértő vett részt. Ennek figyelembevételével elkészítették az összefoglaló javított változatát. A nyilvános zárókonferenciát 2006. március 9-én tartották az MTA székházának dísztermében. Ezt követi majd a teljes körű írásos jelentés összeállítása, illetve az összes háttér-dokumentáció rendezése nyomtatott és elektronikus formában. A jelentést angol nyelven is közlik. Joggal fordul meg az ember fejében, hogy nem lehetne-e a fentiekre fordított pénzeket valami konkrét cselekvésre fordítani, netán a károsultak megsegítésére fölajánlani, mert a kiürített államkasszából aligha látnak valamit a szerencsétlen sorsú, „időjárás-töröttek”. És jöhet még aszály, újabb özönvíz – mert a kettő nem zárja ki egymást -, kánikula, szélvihar és miegymás. A VAHAVA keretén belül pedig Láng István elnökletével (a diktatúra Akadémiájának volt főtitkára, akin keresztül zajlott a „független intézmény” kézivezérlése) tagokkal, állandó meghívottakkal csak szerveznek és tanulmányokat írnak. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter – akinek teljesítménye az elmúlt kormányzati ciklusban igencsak halovány volt, mégis a tárca vezetője maradt – levelet intézett a VAHAVA zárókonferencia résztvevőihez, amelyben megállapította, hogy „korunk egyik legfenyegetőbb – ha nem a legégetőbb – környezeti problémájává éppen a földi éghajlat gyökeres megváltozásának a veszélye vált”. Bizony így van. Éppen ezért konferenciák és végtelen tanulmányok helyett legalább a gátakat magasítanák és építenék meg, amilyen gyorsan csak lehet, a mezőgazdaság felkészítéséről, a csapadék tárolásáról nem is szólva. Nem kétséges, hogy megindult a versenyfutás az időjárás és szélsőségei elleni védekezés között. Mert az már jól érzékelhetően beigazolódott, hogy nem is a csapadék mennyisége nőtt meg, hanem az eloszlása: egyszerre zúdul le néhány heti „adag”. Így van a széljárással is, amely viharos formában száguld végig Európán. Tenni kellene végre valamit, mert már így is késében vagyunk. A Székesfehérváron nemrég tartott éghajlatváltozásról szóló konferencián Mika János, az OMSZ éghajlati osztályának vezetője szerint klímamodellek alapján hazánkban az elkövetkező évtizedekben a 0,6 Celsius-fokos földi átlagmelegedéshez képest egy fokkal magasabb lesz a melegedés, így inkább aszályra kell számítani, ugyanakkor megnő a hirtelen kialakuló felhőszakadások száma. Ezek után nincs mire várni, konferenciák és tanulmányok helyett a tettek mezejére kell lépni, méghozzá azonnal, mert az időjárás nincs tekintettel a regnáló kormány alaptalan optimizmusára. Hát húzzanak bele. (hankó)

Hűvös nyár

Nem érzékeljük ugyan, de elérkezett a nyár. Sokan szeretnék tudni, hogy milyen időjárás prognosztizálható a szabadságolások csúcsidejére. Közismert, hogy minél hosszabb távra készül egy előrejelzés, annál nagyobb a kockázata annak, hogy nem tekinthető százszázalékosnak. Igaz az is, hogy műholdak és különböző időjárási modellek segítségével sokat javult az előrejelzés biztonsága. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 6 hónapos (május-október) előrejelzéséből egy hónapon már túl vagyunk és „bejött” a prognózis: májusra a szokásosnál kissé hidegebb és csapadékosabb időt jósoltak, és valóban ilyen volt a május, tetézve árvizekkel. Júniusra ugyancsak az átlagosnál kissé hidegebb és csapadékosabb időt jeleznek, 17,1-19,3 Celsius-fokos értékközökkel, valamint 55-85 mm-es csapadékkal. Ugyanez vonatkozik júliusra, 19,3-21,4 Celsius-fokos hőmérsékleti értékközökkel és valamivel kevesebb csapadékkal. Némi reményt nyújt a nyaralóknak augusztus, amelyet az normálisnál kissé melegebbnek és az átlagosnál kissé szárazabbnak jósolnak. Sőt, talán szeptember is melegebb lesz, a megszokott csapadékkal. Októberben a hőmérséklet és a csapadék is az elváráshoz lesz közel, talán még a „vénasszonyok nyara” is kellemes meglepetést okoz. n