Mikroszkóp alatt az oxidatív stressz
Vérben az egészség
A klasszikus orvoslás gyakran a test egyes részterületeit vizsgálja és próbálja gyógyítani. A vérből kiolvasható oxidatívstressz-szint ugyanakkor az egész szervezet állapotáról és ellenálló képességéről, az immunrendszer elgyengüléséről árulkodik. Dr. Tamasi József belgyógyász, a természetes gyógymódok szakértője elsősorban civilizációs, táplálkozási, élvezeti okokkal hozza kapcsolatba korunk embere vérképének romlását és így a betegségek korai megjelenését.
– A kívülállók az oxidatív stresszt a tartós idegeskedés, vagyis a stressz valamiféle következményének gondolják. Valóban közel áll a kettő egymáshoz?
– Nem teljesen ugyanazt fedik. Az oxidatív stressznél jellemzően nem pszichológiai okok a kiváltók, hanem biokémiai stresszről van szó. Alapesetben a szervezetnek van egyfajta válaszadó képessége, ami arra hivatott, hogy kivédje a különböző megbetegedéseket, hogy ne indulhassanak el kóros folyamatok. Ezt a képességet korlátozza az oxidatív stressz, amit tehát a szervezet elhasználódásának, a gyógyító kapacitások kimerülésének is tekinthetünk. A folyamatért az úgynevezett szabad gyökök a felelősek. Ezeket úgy kell elképzelni, mint parányi, elhasználódott biokémiai struktúrákat, amelyek rendszertelenül száguldanak a testben, és közben roncsolják a molekulákat, amelyekkel érintkeznek. A szabad gyöknek mindig van szabad kapcsolódási pontja, emiatt ha bármely más molekulához hozzáér, akkor azt magához rántja, és így szétveri a szövetek normális felépítését, elindul a patológia. Ez a folyamat persze zajlik az egészséges emberben is, de van egy normális mértéke, például az öregedés is ennek a folyamatnak a része. A testben jelen levő antioxidánsok többségében semlegesítik ezeket a veszélyforrásokat. Ha viszont kevés az antioxidáns, akkor a romboló struktúrák többségbe kerülnek és a károsodás, vagyis a megbetegedés egyre rohamosabban halad előre.
– Azért hívjuk ezt is stressznek, mert szintén túlterhelésből adódik?
– Igen, a szervezet elhasználódott, el nem távolított, felesleges anyagcseretermékekkel való túlterhelése miatt, és azért oxidatív, mert oxidációval jár együtt. Az élő folyamatokban a bomlás, romlás, szétesés, az jellemzően inkább oxidáció. Ami pedig növekedés, fejlődés, kibontakozás, szépülés, ott a redukció dominál. Az oxidáció során biokémiailag egy vagy több elektronhiányos részecske elektront rabol el egészséges struktúrából vagy molekulától és egy másik, többnyire haszontalan, az életre káros struktúrát hoz létre. Oxidáció például az égés is, ami hőtermeléssel, de az anyag helyrehozhatatlan károsodásával is jár.

– Minek a hatására alakul ki ez a túlterhelés? Az egyes személyek felelősek érte?
– Igazából minden, ami a mai ember élvezeti körébe tartozik, rongál. A nem megfelelő táplálkozás, a manipulált élelmiszerek, a túl sok evés, a kevés mozgás, a dohányzás, az alkohol, egyéb élvezeti szerek, az elegendő alvás hiánya, a rendszertelen élet, és természetesen kiváltó ok lehet a pszichológiai stressz is. Romboló tényezővé válhat az antioxidánsok hiánya is, vagyis ha nem pótoljuk megfelelő mennyiségben a vitaminokat, antioxidáns növényi anyagokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, amelyek ezeket a káros szabad gyököket elkapják, még mielőtt kárt okozhatnának. Ezek többsége tehát megvéd bennünket. Amennyiben ez a megkötés nem működik megfelelően, akkor annak látható jelei is vannak.
– Ezt úgy értsük, hogy bejön a beteg, és már láthatók is rajta az oxidatív stresszre utaló jelek?
– Igen, számtalan jele van annak, hogy valakinek mennyire működik a helyreállító biokémiája, gondoljunk csak a dohányzókra, akik a dohányzás hatására ráncosodnak, szürke lesz a bőrük, gyulladásosak lesznek a légutaik. Ilyen látható jel lehet például a bőrön a ráncosodás, a pigmentáció, a hajhullás, a gyulladásos zónák, a satnyult izomzat, a testtartás zavarai, a nyálkahártya elszíneződései. Az oxidatív stressz mértékét én leggyakrabban a vér mikroszkopikus képéből vizsgálom, a különböző vérstruktúrák látványosan árulkodnak a folyamat előrehaladásától, de használok laboratóriumi vizsgálatokat is, és persze fizikálisan is megvizsgálom a beteget, tapintom a bőrét, megnézem a nyálkahártyáit.
– Miben különbözik az egészséges és a beteg vérképe?
– Az egészséges beszáradt vércsepp homogén, arányos szerkezetű, vörös. Akinél viszont erős az oxidatív stressz, annak tele van a vére fehéres lakúnákkal, foltokkal, szigetekkel. Daganatos betegnél pedig ezek már annyira meghatározóvá válnak, hogy a normális vérstruktúra szétesik. Ebben az állapotban a vér már nem képes teljesíteni a funkcióját, vagyis nem tudja táplálni, ellátni, védeni a szervezetet.
– Mivel túlterhelésről beszélünk, elmondható, hogy ez az oxidatív stressz inkább az élet közepe táján megjelenő probléma, leginkább azoknál, akik egészségtelen életmódot folytatnak?
– Többnyire évtizedek alatt alakul ki, de korszakunk emberénél már ez sem feltétlenül biztos. A szenvedélybetegségek, az egészségtelen táplálkozás, akár a boltban kapható élelmiszerek vegyszerezettsége, a tartósítószerek, a génmódosított alapanyagok nagyon felgyorsítják a folyamatot. A Covid-oltottaknál szintén azt tapasztaljuk, hogy lecsökkent a szervezetük válaszadó képessége, sokan havonta betegek, mert legyengült az immunrendszerük. Ők arra panaszkodnak, hogy újabban nagyon erős vírusok támadják meg őket, de valójában nem a kórokozó a túl erős, hanem alig van a szervezetüknek válaszadó képessége. Ez pedig gyors utat nyit az elhasználódáshoz, a megbetegedéshez.
– Akkor nincs is jellemző korosztály az érintettségre?
– Nyilván az életkor előrehaladtával törvényszerű a biológiai öregedés, de a tudatosság nagyon sok mindent befolyásolhat, lassítja a folyamatokat. Szerencsére sok jó állapotban levő személyt vizsgálok, és idős embereknél is gyakran látok rendkívül egészséges vérképet. Ugyanakkor mostanában a fiataloknál is elég sokszor előfordul, hogy olyan a vérstruktúrájuk, mintha 80-90 évesek volnának.
– Akinek jó a vérképe, mit csinál jobban?
– Az állapotfelmérés során elmondják, hogy próbálnak egészségesen élni, vagyis figyelnek az étkezésre, táplálkozásukra jellemző a növényi többségű étrend, és rendszeresen, hetente legalább háromszor mozognak, naponta szednek vitaminokat, értékes növényi készítményeket. Szerintem emellett fontos, hogy valaki a belső világát is fejlessze, hogy próbáljon nyugalmat teremteni magában. Az egészséghez rendkívül fontos a testsúly karbantartása is. Azoknak, akik ezeknek megfelelnek, mindig szebb a vérképük, ritkán ér meglepetés. Ugyanez megfigyelhető egy-egy kúra után is; akik képesek az életükön ebbe az irányba változtatni, és még a szervezetük is alkalmas a megújulásra, azoknál rendkívül kedvező változásokat lehet megfigyelni.


– Mivel lehet a folyamatra orvosilag rásegíteni?
– Evésre koncentráló világunkban kevesen ismerik a böjtidőszak fontosságát. Pedig ez minden természeti népnél és minden vallásban megtalálható, sőt az állatok is böjtölnek időnként, különösen amikor betegek. Amikor valaki rendszeresen böjtöl, sokkal nagyobb gyógyulókapacitásra tesz szert. Emellett a vitaminok, ásványi anyagok is támogatják a gyógyulási képességet, rendkívül erősítenek – persze a jó fajta vitaminok. A vitaminok pozitív hatását pedig megsokszorozhatja, ha infúzióval viszik be őket a szervezetbe, természetesen szakember felügyelete mellett. Természetes szerekre alapozva különösen fontosnak tartom a bélflóra helyreállítását, hiszen alapvetően erre épül a szervezet válaszadó képessége, a baktériumok akár tízszer többet tesznek az egészségünkért, mint a saját sejtjeink, de az ő helyük, összetételük, kiváló életképességük biztosítása egy művészet, amit meg kell tanulni.
– Vagyis az oxidatív stressz vizsgálatára alapozott orvosi módszer egyfajta holisztikus gyógyítási szemléletet képvisel, amely egy meghatározó jellemzőn keresztül az egész szervezet állapotát próbálja felmérni, javítani? Ellentétben a klasszikus orvoslással, amely inkább az egyes részterületekre koncentrál?
– Sőt, rosszabb esetben még létre is hoznak ilyen oxidatív állapotot antibiotikumokkal, konzerváló-, kemoterápiás szerekkel, amelyek roncsolják a struktúrákat. A természetes gyógymódokkal foglalkozó szemlélet sajátja, hogy erre figyelünk, mert véleményünk szerint nincs hatékonyabb gyógyító, mint maga a test, mint maga a mi biológiai, biokémiai, pszichológiai lényünk, amelybe születésünk után bele van kódolva a legjobb fajta gyógyulóképesség is. Persze nyilván előfordulnak súlyos állapotok, amikor átmenetileg szükség lehet roncsolásra, eltávolításra, elnyomásra, sebészetre, gyulladáscsökkentő gyógyszerre, de általában a krónikus betegségeknél ezek nem kecsegtetnek hosszú távú eredménnyel. A mi elveink szerint az ilyeneket elsősorban életmódreformmal, természetes módszerekkel, bélflóra-helyreállítással kell kezelni, hiszen a test csodákra képes, ha mindent megkap, amire szüksége van, és ha mindent eltávolítunk, ami akadályozza a gyógyulását.
