Veszedelmes vérszívók
A természetjárás nemcsak kellemes élményeket nyújthat. Az utóbbi években megkeseríti sétáinkat azoknak a rovaroknak a csípése, amelyek közül némelyik csak kellemetlen tüneteket okoz, mások pedig az életet is veszélyeztető betegségeket terjesztenek. Már a tél végén is megjelentek és támadtak a kullancsok, az első csípésekről februárban adott hírt a média. Azelőtt legkorábban tavasszal kellett védekezni az apró vérszívók ellen, mivel az évszakok sokkal markánsabban különböztek egymástól. A sokat emlegetett klímaváltozás nemcsak annyit jelent, hogy ilyen vagy olyan irányba megváltozik az időjárás. Az élővilág olyan szorosan együtt él környezetével, hogy a legkisebb eltérésre egész életük megváltoztatásával reagálnak. Az általános felmelegedés következményeként a telek enyhébbek lettek, néhol csapadékosabbak, és ha előfordul is egy-két hidegebb hét, az állatok – így a rovarok is – könnyen átvészelik ezt az időszakot. A korábban érvényesülő természetes szelekció így nem tartja egyensúlyban a rovarok szaporodását, évente többszörös egyedszámmal kell számolni, például a kullancsok számát tekintve is. Ráadásul szinte egész évben kullancsszezon van.
A közhiedelemmel ellentétben a kullancsok nem a fákon élnek, hanem talajközeli növényeken és ott várnak áldozatukra. Az erdőn-mezőn bóklászó emlősökre egyszerűen rásodródnak vagy rámásznak. Kedvelik az árnyékos, nedves csalitosokat, kifejezetten menekülnek a fény elől, nem kedvelik a meleget és a szárazságot, mert hamar kiszáradnak.
Az utóbbi években azonban már nemcsak erdőben, réteken, hanem parkokban és kertekben is gyakoriak a vérszívók. A fertőzött kullancsok száma is évente nő, így egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a csípéssel kórokozó is jut az emberi szervezetbe. Ez leggyakrabban csípéssel történik, a kullancs nyálával, de más módon is szétszóródhat. A vérszívó állat székletében is vannak kórokozók, így annak beszáradása után az porrá alakul, és a közelben lévő ember vagy állat légúti fertőzést szenved. A bőrön lévő apró sebekbe kerülve a székletpor ugyancsak betegséget okozhat. Megbetegedett erdei állatok is terjesztik a kórokozókat azáltal, hogy szennyezik a vizeket, a növényzetet. Az ott legelő birka vagy kecske tején keresztül is fertőződhet az óvatlan kiránduló.
Egy-egy kirándulás alkalmával 4-5 kullancsot is összeszedhetünk, de vadcsapások mentén ennél sokkal többet, akár 40-50-et is. Ezért nagyon fontos a megelőzés, ha nem is százszázalékos hatékonyságú. Zokniba tűrt nadrágszárral, kullancsriasztók használatával valamelyest elérhetjük, hogy az apró vérszívók ne árasszák el testünket. Igazán biztos és tartós védelmet az oltás ad. A védőoltás csak akkor hatékony, ha megfelelő ellenanyagszint alakul ki a beoltott szervezetében. Ezért nagyon fontos az időben történő védekezés, azaz a kora tavaszi vakcinálás.
Ha mégis megtörtént a csípés – amely fájdalommentes, ezért különösen figyelni kell rá –, akkor minél hamarabb el kell távolítani az állatot a bőrből. A köztudatban sok „biztos” tipp kering a kullancs eltávolítására, de ezek legtöbbje hibás tapasztalaton alapul. A különböző légelzáró kenőcsöktől a körömmel való kicsavarásig se szeri, se száma a jó tanácsoknak. Ha azonban a levegőtől elzárjuk (zsírral, fogkrémmel, vagy más krémmel) a kullancsot, akkor fuldoklása közben beöklendezi a kórokozókat az érbe, mielőtt kihátrálna. Ha a feje bentszakad, a testéből kiömlő kórokozókkal teli testváladék fertőzi a megcsípett személyt, de a körömágyon lévő hajszálrepedéseken át azt is, aki segített kitépni a betolakodót. Biztonságos és fertőzésmentes a kullancseltávolító kanál használata. Ez az új magyar eszköz úgy nyomja ki a bőrből a kifejlett állatot, mint a meggymagozó a meggyből a magot. A kanál több nemzetközi díj mellett megkapta a Találmányi Világkiállítás aranyérmét is. Az új eszköz állatpatikákban, gyógyszertárakban, DM-üzlethálózatokban kapható.
A kullancsok mintegy 200-300 féle betegséget terjesztenek, közülük több csak vadállatokra veszélyes, megint mások háziállatokra, és néhány az emberre. Köztük leggyakoribbak az agyvelőgyulladás, a Lyme-kór, a tibola, a barbesiosis, az ehrlichiosis, a visszatérő láz és a Q-láz. Az előbbiek közül az oltás csak az agyvelőgyulladás ellen véd.
Az agyvelőgyulladás kezdeti tünetei – magas láz, étvágytalanság, fejfájás – a csípés után egy-két héten belül jelentkezhetnek és általában kezelés nélkül is elmúlnak. A betegek egy részénél a csípés után 2-4 hét múlva újra magas láz jelentkezik, aluszékonyság, hányás, fejfájás. Megbénulhatnak a végtagok, a légzőizmok és görcsök következnek be. A betegség ritkán halálos is lehet. Védőoltással érdemes védekezni ellene. Az utólagos – passzív – oltás (FSME-bulin) a csípés után 96 órán belül adható be. Hatása csak 70 százalék körüli, kiürülve nem ad tartós védettséget. Hatékonyabb az aktív védőoltás, ami elölt vírust tartalmaz. A tartós védettség eléréséhez aktív, 3 oltásból álló alap-immunizálás, illetve háromévenkénti emlékeztető oltás szükséges.
A Lyme-kórt baktérium okozza: nagyon nehezen diagnosztizálható, mivel olyan változatos tüneteket idéz elő, amely bármely más betegségre is jellemző lehet. A csípés után néhány nappal piros, körkörös gyűrű alakú folt jelenik meg a bőrön, ami aztán magától elmúlik. Ha nem kezelik a betegséget, krónikussá válik, ízületi gyulladást, arcidegbénulást, idegrendszeri panaszokat, memóriazavart, szívizomgyulladást okozhat, és nagy fájdalommal jár. Antibiotikummal kezelik, de a terápia évekig is eltarthat. Védőoltás nincs ellene.
A tibolát nem ugyanaz a kullancsfaj terjeszti, mint az előbbi betegségeket. Ezek a vérszívók a hajas fejbőrt kedvelik. Pár napos lappangási idő után rossz közérzet, fáradékonyság, izzadás, fej-, ízület- és izomfájás jelentkezik. A csípés közelében a nyirokcsomók megduzzadnak, a bőrön megjelenhet egy hólyag, ami után az érintett területről a haj kihullik és nem is nő vissza. A betegség antibiotikummal kezelhető.
A barberiosist egy parazita okozza, terjesztője ugyanaz a kullancsfaj, mint a Lyme-kóré. A betegség ritka, fejfájással, fáradtsággal jár, a vizelet sötétbarnára színeződik. Nehéz diagnosztizálni, noha a szakirodalom szerint minden tizedik Lyme-kóros beteg ezzel is fertőződik.
Az ehrlichiosist baktérium okozza, ugyanazok a kullancsok terjesztik, mint az előbbi két kórt, ezért hármas fertőzés is előfordulhat. Száz Lyme-kóros betegből 17 ez utóbbit is megkapja. Tünetei: ízületi fájdalmak, izomgörcs, fejfájás, izzadás, hányás, idegrendszeri zavarok. Ritkán halált is okozhat. A visszatérő lázat és a Q-lázat nehéz diagnosztizálni, mert más betegségekre is jellemzőek a tünetek. Hidegrázás, magas láz, fejfájás, hányás, izom- és ízületi fájdalom. A Q-lázhoz torokgyulladás és köhögés is társul. Antibiotikummal kezelik mindkettőt.
(hankó)
A kullancsok eredetileg nem fertőző állatok, csak azokká lesznek, miután egyedfejlődésük során az erdei vadakból szívott vérrel testükbe jutnak kórokozó mikroorganizmusok. Ezután oltják a következő élőlénybe – így az emberbe is – a vírusokat és baktériumokat. A háziállat és az ember megfertőződése azon múlik, hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatokban milyen kullancs által terjesztett betegség honos, mert annak a kór okozóját oltja tovább.