Veszélyes divat: egyre többen keresnek otthonra kutya-farkas keveréket
A farkaskutya – a házi kedvencként tartott kutya és a vadon élő farkas keresztezéséből származó hibrid – egyre népszerűbb Európában és Észak-Amerikában, ám terjedése komoly kockázatokat rejt – derül ki a National Geographic riportjából.
A riportban megszólaló, olasz Alessio Camatta 2006-ban vásárolta meg első csehszlovák farkaskutyáját – egy, a múlt század közepén a korábbi Csehszlovákia területén kitenyésztett fajtát –, miután elvesztette szeretett német juhászát. Ma már elismert tenyésztő, és a Wolfdog Genetic Indexes Project technikai igazgatójaként dolgozik, amely a felelős tenyésztést és dokumentációt segíti. A fajtát eredetileg katonai célokra hozták létre, és bár házikedvencként is tartható, mérete és természete miatt messze nem alkalmas minden gazdi mellé.
Olaszországban egy pedigrés farkaskutya ára elérheti a 2000 eurót, a keresletet pedig a közösségi média és a Trónok harca sorozat “direwolf” kutyaszereplői is fokozták. Eközben a természetvédők egyre határozottabban arra figyelmeztetnek, hogy a szabadon kóborló őrzőkutyák és a vadon élő farkasok közti párosodás veszélyezteti a farkaspopuláció genetikai tisztaságát. Egyes olaszországi vizsgálatok szerint a helyi állomány akár 50–70 százaléka is hibrid lehet.
Az olasz törvények előírják, hogy minden tenyésztett farkaskutya DNS-mintáját rögzíteni kell az országos adatbázisban, ám az illegális piac így is virágzik. A feketepiacon gyakran kerülnek forgalomba nagy arányban farkasgéneket hordozó egyedek hamis papírokkal, gyakran külföldről csempészett állatok utódjaikként. 2017-ben az Ave Lupo fedőnevű akció során több mint kétszáz, illegálisan tartott hibridet foglaltak le az ország 54 megyéjében. A jogi besorolás gyakran nehézkes: előfordult, hogy egy 96 százalékban farkas génállományú állatot visszaadtak a gazdájának, mivel a bíróság nem tudta egyértelműen meghatározni, farkasnak vagy kutyának számít-e.
Észak-Amerikában a helyzet még kaotikusabb. Kanadában és az Egyesült Államokban szövetségi szinten nincs tiltva a farkas-kutya hibridek tartása, és becslések szerint több tízezer él fogságban – jóval több, mint amennyi a vadon élő farkas. A kanadai Yamnuska Farkaskutya Menhely munkatársai szerint a legtöbb vásárló nincs tisztában azzal, milyen igényei vannak ezeknek az állatoknak: nagy területre, szabad mozgásra van szükségük, és ösztönösen kerülik az emberi környezetet. Bár ritkán támadnak, 1978 és 2023 között az Egyesült Államokban több mint húsz, emberáldozattal járó esetet dokumentáltak.
2018-ban Torinóban egy idős nő vesztette életét, amikor lánya öt farkaskutyája rátámadt.
Az állatok egy szűk lakásban éltek, de a bíróság szerint ez önmagában nem volt „közvetlen kiváltó oka” a tragédiának.
A farkasok visszatelepítése Európában hosszú évek munkájával elért természetvédelmi siker, de a farkas-kutya keverékek egyre szélesebb körű elterjedése újfajta fenyegetést jelent. Egyre égetőbb a kérdés, vajon meddig maradhat a farkas valóban farkas, ha az ember egyre inkább összemossa a vad és a háziasított világ határait?
