Vészesen közelít az Isaac Newton által megjósolt világvége, ami nem olyan, mint gondolnánk
Sir Isaac Newton nevét a legtöbben a gravitáció törvényének felfedezőjeként ismerik, kevesebben tudják azonban, hogy életének jelentős részét vallási írások tanulmányozásának is szentelte. A tudós mélyen hitt abban, hogy a Biblia nemcsak erkölcsi tanításokat tartalmaz, hanem olyan rejtett üzeneteket is, amelyek az emberiség jövőjére vonatkoznak. Stephen Snobelen, a Newton Project Canada kutatója szerint Newton úgy vélte, hogy „Isten nem kötődik az emberi időhöz, ezért képes előre látni a véget”.
Newton a bibliai Dániel könyvéből és a Jelenések könyvéből kiindulva állította össze saját számításait. Az úgynevezett év-nap elv alapján számított idővonal szerint a kereszténység egy korszakának 1260 év után vége szakad – ezt az időszakot Kr. sz. 800-tól számította, így jutott arra, hogy a világ 2060-ban ér véget.
Egy 1704-ben írt levelében úgy fogalmazott: „Nem állítom, hogy [a világvége] biztosan 2060-ban jön el, de annál korábban semmiképpen sem”. Hozzátette: célja nem a riogatás, hanem a megalapozatlan jóslatokkal való leszámolás volt.
Nem világégést, hanem korszakváltást várt
A közkeletű félreértéssel szemben Newton nem a világ fizikai megsemmisülését, hanem egy „nagy átalakulás” kezdetét jósolta meg. Úgy vélte, hogy 2060-ban véget ér egy történelmi korszak, és kezdetét veszi Krisztus ezeréves uralma a Földön – egyfajta isteni békekorszak, amelyet a jelenlegi társadalmi rend összeomlása előzhet meg. Meglátása szerint ez nem pusztító apokalipszis, hanem egy isteni beavatkozással járó, új korszak lenne.
Bár a tudományos életműve világhírű, Newton legalább ugyanilyen elhivatottsággal foglalkozott teológiai kérdésekkel is. Több ezer oldalnyi kéziratot hagyott hátra bibliai próféciák időrendjéről, vallási szövegmagyarázatról és hitbéli kérdésekről.
Különös figyelmet szentelt a próféciáknak, és megpróbálta azokat a saját korára, illetve a jövőre vonatkoztatni. Munkái évszázadokkal halála után kerültek csak elő, mivel maga is óvatosan bánt velük – tudatában volt annak, hogy vallási nézetei akkoriban megkérdőjelezhetőnek számítottak.
Egy tudós prófétikus látomása
Newton meglátása különleges helyet foglal el a világvége-jóslatok sorában. Míg mások irracionális, félelemkeltő jóslatokkal akarták befolyásolni a közvéleményt, ő tudományos precizitással próbált következtetni a Biblia alapján.
A 2060-as dátum tehát nem végítéletként, hanem egy korszakhatárként értelmezendő – olyan pontként, ahol a történelem új szakaszba léphet.
A Newton által alkalmazott értelmezési módszerek – különösen a Dániel könyvében szereplő számokkal végzett számításai – máig vitatottak. Egyes kutatók elismerik, hogy intellektuálisan izgalmas, amit tett, míg mások pusztán vallási spekulációnak tartják. A 2060-as év közeledtével azonban egyre többen fordulnak figyelemmel Newton vallási írásai felé – nem feltétlenül a jóslatok miatt, hanem azért, mert betekintést engednek egy kivételes elme teljes világszemléletébe.
A történelem során számos alkalommal fordult elő, hogy ismert vagy kevésbé ismert személyek világvége-időpontokat határoztak meg – ezek közül azonban szinte mindegyik megdőlt. A különbség Newton esetében az, hogy ő nem látomásokra vagy személyes kinyilatkoztatásokra hivatkozott, hanem szigorú bibliaértelmezési módszerrel jutott következtetésre. Éppen ezért a tudományos közösség egy része nem is tartja valódi jóslatnak, hanem inkább különleges gondolati kísérletként tekint rá.
