A nagyok sírját mesés kincsekkel zsúfolták tele, jelezve valaha volt gazdagságukat. Végső nyughelyeiket azonban máig sem találták meg. Atilla király, Dzsingisz kán, Nagy Sándor, Nagy Károly, Árpád, Álmos, Géza sírjáról ma sem tudnak sokat, legföljebb találgatnak a misztikum felé nyitott, esetleg hírnévre vágyó, különböző helyen kutakodó szakemberek és amatőr ásatók.

Dzsingisz, a nagykán

A kedélyeket az utóbbi hónapokban az borzolja, hogy egy kutatásra szakosodott társaság az interneten azt kínálja az olvasóknak, kapcsolódjanak be Dzsingisz mongol (tatár) kán sírjának fölkutatásába.

A „Field Expedition: Mongolia Valley of the Khans Project” elnevezésű kezdeményezést Albert Lin kutató vezeti. Véleménye szerint az internetezők hatalmas tömege segítségére lehetne a Mongol Birodalom 1227-ben elhunyt uralkodója sírhelyének megkeresésében.

Az egykoron Lengyelországtól Japánig terjedő világbirodalomról készült műholdas felvételek elemzéséhez még csak szakértelem sem kell, mert az ősi épületeket, folyókat, hegyeket, utakat, jurtákat könnyen azonosíthatják, majd összevetik a korabeli adatokkal és térképekkel.

A sírkereséshez tudni kell azt is, hogy a kérdéses uralkodó milyen módon temetkezett. Régészeti ásatásokból könnyen kiviláglik, hogy minden népnek sajátos temetkezési szokása volt. Minden más mellett ez jelenti számukra a biztonságot, őseik jelenlétét, őseik szellemével való találkozás lehetőségét. Ezért teljesen valószínűtlenek azok az elképzelések, amelyek a megszokottól eltérő módon való temetkezést tulajdonítanak egy-egy nép uralkodójának. Különösen erős a temetkezési szokásokhoz való kötődés uralkodók esetében, hiszen az alattvalók nem fogadnák el a változtatást, mert ezzel életük alapvonásait kérdőjeleznék meg.

Egy dologban különbözhet az alattvalók és a nagy uralkodók temetkezése: a sír fellelhetőségét illetően. Sok esetben olyan módon indították a túlvilágra a szeretett és tisztelt uralkodókat, hogy a sírrablók ne tehessenek kárt bennük, ne gyalázzák meg az istenként tisztelt fejedelmet.

A titkos sírokat elsősorban helyük megválasztásával óvták, de néha – például fáraóknál – cseles, félrevezető, olykor veszélyes építészeti stílust, eltévedésre alkalmas folyosókat építettek ki.

Néha a természet erőit is igénybe vették, például folyót vezettek át a sír fölött, így a sírrablók nem is sejtették hogy hol keressék a kincseskamrát.

Dzsingisz nagykán, eredeti nevén Temüdzsin (1162? – 1227. augusztus 18.) egyesítette a mongol törzseket és megalapította a Mongol Birodalmat, elfoglalva Ázsia nagy részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát, Közel-Keletet és Kelet-Európát. A világtörténelem legnagyobb birodalmát tudhatta magáénak.

Dzsingisz 1227-ben 65 évesen hunyt el, a mai Pingliang kínai várostól nyugatra. Sírjának helyét még életében meghatározta, így tetemét a Burkan-kaldunban, a mai Henti hegységben temették el. Dzsingisz szerette a természetet, így egy magányos fa közelében adták vissza a földnek. A mongolok hagyománya szerint a temetést követően hihetetlen tömegű fű és fa nőtte be a területet és a kialakult vadon máig rejti a nagy kánt.

Többen úgy vélik, hogy halála után hazavitték Mongóliába és ott temették el. Voltak idők, amikor a sír lehetséges helyéről csak fejvesztés terhe mellett találgathattak a késői utódok. Az említett területen élő mongolok ismernek egy Ősök vidéke nevű területet, ahová hagyományaik szerint mongol uralkodókat temettek, állítólag Dzsingisz fiait is. Erre a területre először az 1990-es években mentek kutatók, akik sikertelenül vonultak el.

Atilla nagykirály

A magyarokat hosszú idők óta Atilla sírjának holléte izgatja. A hun (Priszkosz rétor szóhasználatában szkíta) király megítélése ellenséges volt, különösen a nyugati országok részéről, mivel a Hun Birodalom nagysága, gazdagsága, a maga korában hatalmas és sikeres hadserege igencsak rettegésben tartotta Európát. Nem szólva az ismeretlen kultúrájú és életmódú, nagyállattartó lovas népektől való idegenkedésről.

A hunok birodalmát különböző források különböző nagyságú területekre korlátozták. Voltak olyan nagy tévedések is, amelyek szerint Atilla területe csak az Al-Duna vidékétől a Felvidékig terjedt, elsősorban régészeti leletek alapján. Az írásos emlékek, különösen a már komoly történetírással rendelkező népek körében sokkal közelebb jártak az igazsághoz. A hunok által uralt terület a későbbi Mongóliától a Kászpi-tengerig húzódott és erről az ott élő írástudók, keresztény népek szinte mindent leírtak.

Mai napig vita tárgya Atilla igazi központjának helye, halálának oka, és temetésének helye. Bakay Kornél szerint igazi központja és állandó székhelye Keleten kellett legyen, talán Kazária vagy Horezm területén és a Kárpát-medencében csak nyári palotája állhatott.

Külön találgatásokra és elméletek kiagyalására ad okot Atilla hirtelen halála. A nagykirály 453-ban házasságra lépett egy Ildico nevű lánnyal és lakodalma alkalmával hunyt el. Jordanes gót történelemíró írja, hogy „…hanyatt feküdt, bő vére, amely az orrán át szokott elfolyni (talán magas vérnyomása volt – H. I.), megölte.”

Lehet, hogy agyvérzés végzett vele, de lehet, hogy megmérgezték, amire korabeli források utalnak.

A temetés nagy pompával zajlott, ahogy azt Jordanes leírja: „Atilla holttestét a mező közepén selyem sátrak alatt elhelyezték és egy csodálatos és ünnepélyes látványosságot rendeztek. Az egész hun nemzet legjobb lovasai körüllovagolták a ravatalt és dicső tetteit gyászénekekben adták elő…”

A leírásból több minden következik. Elsősorban az, hogy az a szép monda, amit Gárdonyi Géza a Láthatatlan ember című könyvében leírt, aligha lehetett valóság. A ravatal említése nem teszi valószínűvé a hármas koporsóba tételt – aranyba, ezüstbe és vasba. Folyót sem említ Jordanes, így a Tisza vagy más folyó sem jöhet számításba nyughelyét illetően. Már csak azért sem, mert a hunok temetkezési szokása egészen más volt, amihez – mint minden nép – ragaszkodtak. Fából készül sírkamrába (halotti házba) helyezték őket és halmot hordtak föléje. A nagy fejedelmet halotti tor után éjjel, titokban temették el.

A Jordanes-féle leírásban szerepel egy latin szó: „copercula”, amelyet koporsóként fordítanak. Bakay Kornél okosan mutat rá a tévedésre, mert a copercula elsődlegesen lemezt jelent. Így az a valószínű, hogy arany, ezüst és vas szemfedővel temették el, nem pedig hármas koporsóban. Már csak a temetés helye hiányzik.

A magyar krónikák Kézai Simon után Magyarország területét valószínűsítik, méghozzá a Tárnok-völgyet. Más helyeket is említenek, de eddig semmi nyoma a sírnak. Mit kell keresni? Feltehetően egy halomsírt, méghozzá füves pusztán, vagy környékén, hiszen a lovak nem kapaszkodnak erdős hegyre. Mindent egybevetve: Atilla sírja nincs meg, keresni lehet, de nagy szerencse kell a felleléséhez, és ebbe beletartózhat egy Kárpát-medencén kívüli hely is.

Nagy Sándor titka

Kutatók tömege kereste évszázadokon át a világhódító görög, Nagy Sándor sírját. Nemcsak azért, mert a kiváló ókori hadvezér (Kr. e. 356–323) Makedónia királya volt Kr. e. 336-tól, hanem mert hadjáratai során annyi kincset gyűjtött össze, mint senki más előtte, és utána sem. Serege mintegy 35 ezer görög-makedón katonából állt, akikkel a perzsa nagyhatalom ellen vonult. Isszmosznál legyőzte III. Dareiosz perzsa seregét, megszállta Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot, benyomult Mezopotámiába, elfoglalta Babilont, majd Dareiosz király meggyilkolása után a perzsa uralkodó dinasztia törvényes örökösévé nyilvánította magát.

Az elfoglalt területeken mintegy 70 várost alapított, köztük Alexandriát a Földközi-tenger keleti részében. Perzsia kincseinek birtokában megkezdte Közép-Ázsia meghódítását. Haláláról és temetésének helyéről nem sokat tudnak, mert úgy akart eltűnni a világból, hogy alattvalói fenntarthassák azt a mítoszt, hogy Amon isten oldalán van a mennyországban.

Babilonban hunyt el maláriában, az Eufrátesz folyó partján.

Egyes történészek szerint Ptolemaiosz (305-ben Egyiptom királya) Nagy Sándor testét Egyiptomba vitette és Memphiszben temették el. Később, a III. század elején tetemét Alexandriába vitték, ahol a királyi negyedben újra eltemették. Majd ugyancsak az általa alapított városban egy közös észak-déli és kelet-nyugati főutca kereszteződésében vélték azonosítani a sírt.

Úgy tartják, hogy Kleopátra halála után Augustus még látta Nagy Sándor testét. Az 1982-ben elhunyt olasz régész, Achille Adriari egész életét a sír megtalálásának szentelte. Szerinte a nagy hódító az alexandriai Latin Temetőben van. A négyszög alakú sírkamrát 1907-ben fedezték föl, de akkor nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Ezt követően számtalan „megtaláló” jelentkezett, de egyik sem bizonyult hitelesnek.

1991-ben a torinói Nemzetközi Egyiptológiai Kongresszuson azt jelentették be, hogy a Szíva oázisban temették, Amon isten közelében, egy dór templomban. Bizonyítást ez a feltevés sem nyert.

A szívai sír felfedezője úgy nyilatkozott, hogy „kígyóktól kapott misztikus útmutatást”. Így a sírt azóta is keresik, mert a prófécia szerint amelyik ország Nagy Sándor maradványait birtokolja, az a világ leggazdagabb birodalma lesz.

Nagy Károly és a Korona

Nem hagyhatjuk ki a sorból Nagy Károly frank uralkodó sírjának hollétét sem. A középkor legjelentősebb uralkodója 747 és 814 között élt. A Frank Birodalom fénykorában a Pireneusoktól a Balti-tengerig és az Északi-tenger partjától Rómáig terjedt. Nagy Károly 814. január 28-án reggel hunyt el és este már eltemették, ami elég különös.

A magyaroknak igencsak fontos Nagy Károly sírja, mert néhány kutató szerint neki köszönhetjük a Szent Koronát, amit II. Szilveszter pápa adott Szent Istvánnak.

Szigeti István aacheni magyar plébános foglalta össze Nagy Károly és a Szent Korona lehetséges kapcsolatát: korábbi időkben Károly a frankok és a longobardok királya volt, sőt római patrícius, aki sokat harcolt a szászok és az avarok ellen. Az avarok mesés kincse is hozzá kerülhetett, köztük a később Szent Istvánnak adott korona is.

Nagy Károly 800 júniusában indult Aachenből Rómába, Leó pápához. Hogy biztos legyen a dolgában magával vihette a Szent Koronát, így a pápa ezt helyezte az újdonsült császár fejére. Később fiát, Jámbor Lajost társcsászárrá koronáztatta, aki ezután visszatért Aquitániába (Dél-Franciaországba). Nemsokára, 814. január 28-án Károly meghalt, fia a temetésen nem volt jelen. Teteme a Szent Koronával 1000-ig zavartalanul nyugodott az aacheni sírban. III. Ottó német-római császár 1000. április 28-án Aachenbe ment, ahol elhatározta, hogy feltárja eszményképének, Nagy Károlynak a sírját. A császárt ülő helyzetben találták, fején ragyogott az aranykorona, kezében egy arany jogart tartott. Ottó magához vett néhány ereklyét, restauráltatta a tetem letört orrát, majd fehér kendőkbe csavarva visszahelyezte a sírba.

A húsvétot Ottó Aachenben töltötte, majd Rómába ment, ahol az aacheni lelet fő ékét, a Szent Koronát II. Szilveszter pápának adta. Szigeti elmélete szerint Ottó, Szilveszter és Vajk között baráti volt a légkör. II. Szilveszter pedig a különleges koronát elküldte Istvánnak, mert valamit sejtett az avar-magyar kapcsolatról. Így István királyt függetlenségének teljes megtartásával 1000 karácsonyán Esztergomban megkoronázták.

Nagy Károly sírját 1165-ben Barbarossa Frigyes nyittatta fel s a császár földi maradványait egy értékes, az aacheni dómban lévő, lepecsételt ereklyetartóba helyezte el. Ehhez képest Nagy Károly sírhelyét máig nem találják a dómban. Álmos, Árpád, Géza fejedelmek sírjáról sem tudunk semmit.

Hankó Ildikó