A Nemzeti Biztonsági Laboratórium Közép-Európa egyetlen működő, legmagasabb biológiai biztonsági követelményeknek is megfelelő közegészségügyi céllal létesült mikrobiológiai laboratóriuma.

Hazánk kapuőr szerepet tölt be Európában, így a laboratórium működése az egész kontinens érdeke. Évszázadokon át Európa védőbástyájaként óvtuk a Nyugatot a támadásoktól.

A XXI. században a szerepkör a régi, csupán új köntösbe bújtatva. Ha mi hatékonyan vesszük fel a harcot a kórokozók ellen, megelőzzük a járványok kialakulását, hatékonyan kezeljük a lokális eseteket, egész Európa is nagyobb biztonságban van. Hogy miben különbözik a Nemzeti Biztonsági Laboratórium más laboratóriumoktól? Műszaki, technológiai színvonalában megfelel a legmagasabb kockázati csoportba tartozó kórokozókkal történő munkák helyszínének.

Az ország járványügyi biztonságához egy jól szervezett, komplex rendszer szükséges. Az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában elérhető. Adatokat gyűjtenek, kutatnak, megfigyeléseket végeznek, a nemzetközi kapcsolatok révén első kézből értesülnek veszélyes járványügyi helyzetekről, új kórokozók megjelenéséről.

Az OEK fő tevékenysége az ország járványügyi biztonságának felügyelete, közegészségügyi, orvosi, egészségügyi, mikrobiológusi posztgraduális képzőhely is egyben. Az OEK-ben működő járványügyi nemzeti referencia laboratóriumok komplex rendszerének egy szelete a Nemzeti Biztonsági Laboratórium (NBL). Az ország biztonságához elengedhetetlen a nemzeti és nemzetközi hálózat, mely az élelmiszer-biztonsági, állat-egészségügyi, járványügyi, laboratóriumi hálózatok összehangolt munkájából tevődik össze.

– Magyarországon a lehetséges himlőbehurcolás megelőzése céljából 1968-ban felépült a himlő laboratórium, a mai NBL elődje. Húsz év alatt elavulttá vált, ugyanakkor az ezredfordulón új kihívások elé nézett az orvostudomány: AIDS, új és elfeledettnek hitt vírusok, baktériumok újra felüthetik a fejüket, bioterrorveszély, így egy speciális laboratórium megépítése egyre égetőbb kérdéssé vált.

A Nemzeti Biztonsági Laboratórium öt éve működik ebben a formában, dr. Berencsi György virológus professzor szorgalmazta megépítését, szakmai javaslatai alapján készítették el magyar mérnökök a kiviteli terveket.

A PHARE pályázati pénzből, a kormány támogatásával magyar beruházók által megépített laboratórium összeurópai érdekeket tükröz, magyarázza dr. Melles Márta az Országos Epidemiológiai Központ főigazgató főorvosa, aki kezdetektől részt vett a szakmai munkálatokban.

A negyedik, azaz a legmagasabb kockázati csoportba tartozó, vagyis a legveszélyesebb mikroorganizmusokkal is dolgoznak az NBL-ban. Ebbe a kategóriába tartozik többek között az Ebola-vírus, a Lassa-vírus, a krími-kongói vérzéses láz vírus, a fekete himlő vírus. Közös jellemzőjük, hogy igen súlyos megbetegedéseket okoznak és magas a halálozási arány, könnyen terjednek emberről emberre.

A magas kockázati csoportba, vagyis a hármas kategóriába tartozik például az anthrax és pestis baktériuma, a majomhimlő és a madárinfluenza vírusa. Az antrax vagy más néven a lépfene kórokozója a környezetben hosszú túlélési képességgel rendelkezik. Erre a csoportra is jellemző, hogy súlyos, gyakran életveszélyes, nem tipikus tünetekkel járó megbetegedéseket okoznak.

Az NBL mikrobiológiai módszerek széles spektrumát alkalmazza, hogy kimutassa ezeket a veszélyes vírusokat, baktériumokat.

– Ha nem lenne négyes szintű laboratóriumunk, nem képezhetnénk olyan szakembereket, akik felismerik és gyakorlatban dolgozni tudnak ezekkel a veszélyes kórokozókkal, akkor ez jelentősen növelné az ország járványügyi kiszolgáltatottságát. A különböző betegségeket bármikor behurcolhatják, ez elmúlt évek tapasztalatai is ezt bizonyítják, például a Szent László Kórházba hoztak két beteget, akik a vérzéses láz tüneteit produkálták. A megfelelő mintákból három órán belül megállapították, hogy bár nagyon komoly a betegség, de szerencsére nem igazolható a gyanú. Amíg nem tudjuk, mivel állunk szemben, úgy kell kezelnünk, mintha a legveszélyesebb betegségről lenne szó. Ha nem lenne a Nemzeti Biztonsági Laboratórium, akkor a mintát el kellene küldeni külföldre, várni napokat, amíg meglesz az eredmény, és értékes időt veszítenénk, ez idő alatt mások is megbetegedhetnének. Bármilyen eset adódik, be tudjuk vizsgálni, és haladéktalanul megtesszük a szükséges lépéseket. A koronavírusok közé tartozó SARS, MERS eddig még nem volt hazánkban, mert nem hurcolták be, de az esetleg szükséges diagnosztikára felkészültünk – magyarázza dr. Melles Márta.

A kutatások, diagnosztikumok elkészítésének helyszíne olyan, mintha egy film forgatásán lennénk. Maszkok, szkafanderes szakemberek, sárga védőruházat a veszélyes hármas kategóriájú kórokozókkal történő munkához, túlnyomásos tíz kilós védőruha a legveszélyesebb vírusokhoz, fertőtlenítő, úgynevezett dekontamináló zuhany, hogy egy mikroorganizmus se juthasson ki a laboratóriumból.

Dr. Kis Zoltán laborvezető és dr. Melles Márta főigazgató főorvos kalauzol a veszélyes kórokozók világába.

– Nem szabad félni tőlük, tisztelni kell őket. Nem végezheti bárki ezt a munkát, lehet, hogy a kolléga szakmailag nagyon felkészült, de nem bírja az idegfeszültséget, a bezártságot, amit a védőruházat, a laboratóriumi munka jelent, hogy négy-öt órán keresztül tízkilós ruhában dolgozzon, ami vészhelyzet esetén hosszabb idő is lehet. Szükséges a megfelelő fizikum az állóképesség. Aki fél, nem dolgozhat ilyen helyen, bármennyire is jó szakember, mert aki fél, hibázik és egy halálos vírussal történő legapróbb hiba is végzetes lehet. Kollégáinkat az úgynevezett kék teszten vizsgáljuk. A reagenseket kék festék helyettesíti, megnézzük, hogy került-e ki belőle valamennyi, mert akkor hibázott.

Ha egyszer sikerül hibátlanra teljesíteni, az véletlen, ha kétszer szerencse, ha háromszor, talán már a rutin. Sok tanulás és gyakorlás szükséges, amíg élesben dolgozhat valaki, akkor már nem lehet hibázni.

– Alaposan begyakoroljuk a védőruhába történő beöltözést, hogy természetes rutinfeladattá váljon és elkerüljük a fertőzéseket – magyarázza dr. Kis Zoltán.

– Kanadában a SARS fertőzött meg több egészségügyi dolgozót – veszi át a szót dr. Melles Márta –, mert rutinszerűen nem használták, nem voltak eléggé gyakorlottak, és az éles helyzetben, amikor levették a fertőzött védőruházatukat, nem voltak elég elővigyázatosak összemaszatolták magukat: megbetegedtek és meghaltak. Az elmúlt öt évben semmilyen probléma nem történt laboratóriumunkban, a biztonsági óvintézkedéseket tovább tökéletesítjük és folyamatosan fejlesztjük az eljárásokat. A munkafolyamatok biztosítása érdekében a hármas és négyes szintű kísérleteket csak különleges védőruházatban lehet végrehajtani.

A laboratórium be- és kiáramló levegője nagyon tiszta, melyről HEPA-szűrők gondoskodnak. A veszélyes anyagok megsemmisítését egy kuktához hasonló készülék végzi. A laboratóriumot működtető rendszerek folyamatos kontroll alatt állnak, minden évekre visszamenőleg leellenőrizhető.

– Minden évben egyszer leállunk, és mindent fertőtlenítünk. A körülmények ilyenkor sterilek, egyetlen élő vírus vagy baktérium sincs odabent. Az év kétharmad részében hármas szintű laboratóriumként működünk, mely költséghatékony megoldás, ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánja, bármikor felemeljük a szintet négyesre.

A kesztyűs box nagy segítség, olyan, mint egy mini laboratórium, s a legveszélyesebb kórokozók vizsgálatára is alkalmas, miközben nem zavarja a laboratóriumi munkafolyamatokat. A négyes kockázati csoportba tartozó minták vizsgálata is itt kezdődik.

– Rendszeresen dolgozunk krími–kongói vérzéses láz-, polio-, nyugat-nílusi-, dengue és sárgaláz, kullancsencephalitis, chikungunya, madárinfluenza vírusokkal, a pestis-, anthrax-, nyúlpestis baktériumával. Két ember kísérletezik bent, egy kint figyeli az eseményeket és ha bármi történik, azonnal tud segíteni. Igyekszünk felkészülni minden eshetőségre, meg vannak a vészforgatókönyvek, elpróbáltuk és gyakorolunk, mit tennénk extrém esetekben.

A dolgozók létszáma változó, átlagosan tizenöt-húsz fő, de csak néhányan dolgozhatnak a legveszélyesebb kórokozókkal. Vannak kollégák, akik egy-egy kísérlet idejére csatlakoznak.

– Nemcsak a magunk biztonságára kell ügyelnünk, hanem arra is, hogy egyetlen mikroorganizmus se juthasson ki a laboratóriumból. A WHO szabályai mellett az évek során kidolgoztuk a saját szigorú szabályrendszerünket, melyet folyamatosan tökéletesítünk – magyarázza dr. Kis Zoltán.

Napjainkban a világban a legnagyobb problémákat a kórházi fertőzések okozzák, ugyanakkor az oltások elhagyása is járványokat okoz.

– Gyerekkoromban 1956-ban kimaradtak az oltások. Volt szamárköhögésem, volt kanyaróm, mumpszom, és mikor otthon feküdtem arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy nem a gyermekbénulást kaptam el. Volt olyan osztálytársam, aki megkapta a gyermekbénulást, mellé mindig kellett valaki, aki segítette, mert nem tudott járni. A gyermekeim már megkapták a védőoltásokat, és egyikük sem lett beteg. Sajnos, sokan nem tudják, hogy öt éves korában már hiába döntenek úgy a szülők, hogy akkor most beoltatják a gyermeküket, addig már annyi kórokozóval találkozik, hogy nem érik el azt a hatást, mintha időben megkapta volna a védőoltást.

Hazánkban immunológiailag a legjobbkor kapják meg a gyermekek a védőoltásokat, melynek még az elnevezése is igen beszédes, véd a betegségektől. Nem kell attól félni, hogy a gyereknek egy kicsit fáj a karja, lázas lesz, gondoljunk bele, mennyi mindent előzünk meg ezzel és esélyt adunk a kicsinek egy minőségibb életre, amire a fejlődő világban született apróságoknak nincs lehetősége. Sokan meghalnak, betegek lesznek, fogyatékosságtól szenvednek, amíg csak élnek. Sajnos fel lehet heccelni az embereket az oltások ellen, de sokkal többet veszíthetnek, ha nem oltatják be a kicsit, például kanyaró ellen, és a gyerek kanyarós lesz. Ez ma is súlyos betegség, sok és kellemetlen szövődménnyel jár, előfordulhat agyvelőgyulladás, és az is, hogy menthetetlen a beteg. Mit nyertek? Utólag azt halljuk, hogy „ha ezt tudtam volna!…” Ahol nem oltatnak időről, időre járványok ütik fel a fejüket.

Magyarországon a mindenkori kormányok milliárdokat költenek az oltóanyagra. Hazánkban 98-99 százalékos az átoltottság, ezzel az aránnyal Európa élvonalába tartozunk. Közös célkitűzésünk, hogy 2015-re megszűnjön a kanyaró és a rubeola, de ehhez mindenkinek be kell oltatnia magát. Magyarországon 2003-ban volt ilyen hazai eredetű megbetegedés utoljára, de azóta is többször behurcolták.

Ma 88 bejelentésre köteles megbetegedés létezik. Ilyen például a szalmonella, a Q-láz, a legionellózis, a Lyme-kór, a kanyaró, a rózsahimlő.

– Tíz betegség ellen oltunk, melyből egy oltás nem elég a védettség kialakulásához, ismételni kell, hogy a szer hatásos legyen. Az egyén immunrendszere fejleszti ki a védőanyagot a betegségek ellen. Ha valaki tudja, hogy külföldre fog utazni fontos, már hetekkel, hónapokkal korábban informálódjon, hogy az adott országban milyen a higiénés helyzet, milyen betegségek ellen célszerű beoltatnia magát. Idő kell a védettség kialakulásához. Az oltóközpontban hasznos életviteli tanácsokat is kapnak az utazók, hol és mire vigyázzanak, hogyan és mit egyenek, igyanak, milyen ételeket, fürdőhelyeket kerüljenek, a víz mennyire szennyezett a célországban. Például egyiptomi hajóútjuk során ne igyanak frissen facsart gyümölcslevet jégkockával, ne egyenek salátát, nyers zöldséget, amit utcai árustól vettek. Ma már szerencsére nő azoknak a száma, akinek tanácsokat adunk a Nemzetközi Utazás-egészségügyi és Oltóközpontunkban – mondja dr. Melles Márta.

A közvélemény nem értesül minden kórokozó felbukkanásáról. Menekültek, vendégmunkások, cserediákok, turisták felfedezik a világot, és olykor a gyanútlan utazók mellé potyautasként melléjük szegődnek a vírusok. Felgyorsult világunkban vízen, földön, levegőben egyaránt gyorsabban terjednek a kórokozók a közlekedés vívmányai segítségével.

A kórokozókat nem lehet megállítani a határon. A betegségeket egy itt tanuló külföldi diák ugyanúgy behurcolhatja, mint egy menekült vagy egy világutazó. A lakosságnak is védekeznie kell. A hétköznapi higiénia maximális betartása mellett sokkal kisebb az esély, hogy megbetegszünk. Kezet kell mosni, a húst át kell sütni, a zöldséget, gyümölcsöt alaposan meg kell mosni, külföldről nem hozunk be állatokat, nem puszilgatjuk őket… Ha mindezek természetesek a lakosság számára, már sokat tettek egészségük megőrzése érdekében, lát el jó tanácsokkal a főigazgató.

A Wildlife Conservation Society, a világ vadon élő fajainak védelmével foglalkozó szervezet jelentésében tizenkét olyan kórokozót nevezett meg, melyek a klímaváltozás hatására a jövőben újabb területeket hódíthatnak meg. A klímaváltozás egyik következménye lehet a halálos tizenkettőként aposztrofált kórokozók földrajzi elterjedése: madárinfluenza, babesiosis, Ebola, pestis, Lyme-kór, Rift-völgyi láz, tuberkolózis, sárgaláz, paraziták, álomkór és kolera okozta járványok törhetnek ki a következő évtizedekben. A globális átlaghőmérséklet emelkedésével és a csapadékeloszlás változásai miatt állatokra és emberekre egyaránt fenyegetést jelentő kórokozók elindulhatnak hódító útjukra.

A legjobb védekezés, ha minden országban folyamatosan nyomon követik a vadvilág egészségi állapotát, így a vírusok és egyéb kórokozók terjedési útvonaláról többet megtudhatunk és felkészülhetünk a humán megbetegedésekre.

A vadon élő állatok és a vírusok szoros kölcsönhatásban élnek együtt a természetben, így a klímaváltozás okozta egészen kis változások is komoly következményekkel járhatnak. A veszély valós, hiszen az állatokat megbetegítő vírusok közül jó néhány az emberre is halálos lehet. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! – hangzik az új jelszó.

A következő évek nagy feladata a hazai monitoringrendszer kiépítése. A vadon élő állatok életkörülményeinek és egészségi állapotának nyomon követése sokat segíthet a megelőzésben és a felkészülésben.

A monitoringrendszer Afrikában már jól vizsgázott a WHO adatai szerint. Segít megakadályozni a pusztító járványok elterjedését. Amint megtanulták az emberek, hogy a fertőzött állatokat, az elejtett gorillákat tilos bevinni a falvakba és megenni, kevesebb lett az ebolás haláleset.

Napjainkban az orvostudománynak a koronavírus egy fajtája, a MERS okoz sok fejtörést, mely az Arab-félszigeten ütötte fel a fejét 2012-ben. A közel-keleti légúti megbetegedés közvetítője feltehetően a denevér. Az új influenzáról, a H7N9-ről még nem tudni biztosan, hogy emberről-emberre terjed-e.

A virológia olyan, mint egy nyomozás, az orvosok keresik a betegség forrását, a kiváltó okokat. A vírusok nagyon rejtélyesek, sokszor évtizedekig nem hallunk róluk, nem mutatkoznak, majd felbukkannak és újra eltűnnek. Hogy a természet eme különleges teremtményeit megismerjük vagy kiismerjük-e valaha? Megoldódik a rejtély? Mintha mindig a kutatók előtt járnának egy lépéssel; változtatják az arculatukat, s egy influenza esetében például mire megtalálják az ellenszerét, már egy másik változat fertőz.

A szúnyogok a malária terjesztésével óriási problémát okoztak, de Európában az ötvenes években lecsapolták a mocsarakat és a frissen felfedezett rovarirtó szerekkel – többek között DDT-vel – mindent beszórtak, így számos ízeltlábút visszaszorítottak, ugyanakkor súlyos károkat okoztak. A fokozódó környezettudatos magatartás hatására a 80-as 90-es években csökkent a szúnyogirtás intenzitása Amerikában is, ennek hatására visszatértek olyan szúnyogok, melyek az ötvenes években csaknem eltűntek. Hasonló jelenség várható Európában is, így az elfeledettnek hitt betegségek, mint például a sárgaláz, a malária újra felbukkanhatnak.

Hazánkban a malária évszázadokon keresztül honos volt, népbetegségnek számított, számtalan névvel illették: mocsárláz, váltóláz, epeláz, iszapláz, hansági láz, posláz, harmadnapos hideglelés, forró betegség. A komplex maláriamentesítési program az 1920-as években indult meg az OKI irányításával. A legutolsó hazai eredetű eset 1959-ben fordult elő, azóta csak behurcolt esetekkel találkozunk. A WHO 1963-ban hazánkat maláriamentes országnak nyilvánította. Az irtás hatásos volt, ugyanakkor a rovarirtó szer évtizedekig elraktározódik az élő szervezetekben.

Hazánkban az orvoselvándorlás egyre nagyobb problémákat okoz az egészségügyben. Az Országos Epidemiológiai Központban működő Nemzeti Biztonsági Laboratórium olyan, mint egy szakmai műhely. Minden terület képviselteti magát, a csapat a legképzettebb szakemberekből áll, akik szenvedélyesen szeretik munkájukat. Virológusok, mikrobiológusok, epidemiológusok… hiányszakmák. Külföldi útjaik során tovább csiszolják tudásukat, melyet hazánkba visszatérve kamatoztatnak. Felkészültségük, tudásuk a biztosítéka annak, hogy biztonságban vagyunk, ha bármi történik, időben megteszik a szükséges lépéseket. Ez az orvostudománynak azon területe, ahol soha nem volt paraszolvencia. Hogy miért maradnak, miért csinálják? Hivatástudatból, a szakma szeretetéből. Ez a munka olyan, mint egy nyomozás, a vírusok nyomában…

Csaplár Lilla