Vissza a szénkorszakba

A kormányon lévő német atomellenes zöldek újabb tanúbizonyságát adták annak, hogy továbbra is kéz a kézben járnak a fosszilis lobbival. A zöld mozgalmak célkeresztjében lassan fél évszázada az atomenergia áll, de az is sokatmondó, hogy a 2021 szeptemberére elkészült Északi Áramlat-2 földgázvezeték-rendszert sem állították üzembe, holott az már tavaly is enyhíthetett volna a súlyos európai energiakrízisen.

Atom helyett szén

Szakmailag meglehetősen anakronisztikus, hogy a zöldpárti Robert Habeck német szövetségi gazdasági és klímaügyi miniszter szakdolgozatát verselemzésből, doktori disszertációját pedig irodalmi esztétikából írta. Miután Európa egyik vezető gazdasági hatalmáról van szó, energetikai kérdésekben racionális döntésekre lenne szükség az érzelmi-ideológiai hátterű kinyilatkoztatások helyett. Ezzel szemben a német kormány az orosz gázfüggőség csökkentése érdekében újraindítja és tovább üzemelteti a szénerőműveit, noha bizonyított tény, hogy a füstöt okádó szénerőművek emberek ezreinek idő előtti haláláért fele­lősek.

Tavaly az új német koalíciót alkotó szociáldemokraták, liberálisok és zöldek az atomenergia kivezetése és a megújuló energiaforrások további erőltetett ütemű rendszerbe állítása mellett foglaltak állást. A baloldali német kormány a szén németországi teljes kivezetésének eddigi 2038-as időpontját is előrehozta 2030-ra, a gáz esetében pedig homályosan úgy fogalmaztak, hogy „a földgáz az átmeneti időszakban nélkülözhetetlen lesz”. Ezzel ellentétben Németországban a szén­erőművek termelése radikálisan, mintegy 24 százalékkal növekedett a korábbi évhez képest, és emiatt már 2021-ben is 33 millió tonnával nőtt a német szén-dioxid-kibocsátás. Vagyis miközben a klímabarát, olcsó és az ellátásbiztonságot garantálni képes atomerőműveket leállították, újra felpörgetik a szénerőművek termelését. Pedig ha az összes leállított, leállítandó német atomerőmű helyett az ugyanannyi termelést biztosítani képes szénerőműveket zárták volna be, akkor Németország éves szinten mintegy 150 millió tonnával tudta volna csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátását, ha már annyira félnek a szén-dioxidtól.

A szénerőművek termelésének növelésével kapcsolatban már a német Szövetségi Számvevőszék is súlyos kritikát fogalmazott meg: a németek az eddigi intézkedésekkel azt kockáztatják, hogy a 2030-ra kitűzött 65 százalékos kibocsátáscsökkentési cél elérését egyáltalán nem fogják tudni teljesíteni. Nem mellékesen a szénerőművek üzemeltetéséhez szénre is szükség van, amelynek döntő részét eddig orosz importból fedezték, de Brüsszel az első intézkedések között vezetett be embargót erre az energiahordozóra. Ha nem lesz elegendő import, akkor a németek minden bizonnyal tovább fogják folytatni a falu- és templomrombolást a szénbányák terjeszkedése érdekében. A szénerőművek és a még üzemelő atomerőművek nélkül ugyanis már most összeomlana a német villamos­energia-rendszer.

Nukleáris váltóállítás

Gunter Weissgerber, a szászországi SPD parlamenti csoportjának korábbi vezetője nemrég arról beszélt, hogy a német kormányzat által erőltetett nap- és a szélenergiára nem lehet stabilan számítani, hiszen hatalmas tartalékkapacitásokra van szükség a nap- és szélerőművek üzemszüneti pótlására. Mindezek mellett Németországban tovább kellene üzemeltetni a még utolsó három atomerőművi egységet, és további modern erőművek építésére lenne szükség.

Bár néhány hónappal ezelőtt a német kormányzat még sziklaszilárdan az atomerőművek bezárása mellett tette le a voksát, most úgy tűnik, talán meghallotta a józan szakmai érveket, és próbálná enyhíteni a súlyos energiakrízist. Nemrég a német kancellár ugyanis már úgy nyilatkozott, hogy az ország utolsó három üzemelő atomerőművi blokkjának a jövőben is fontos szerepe lehet a villamosenergia-ellátás biztosításában. A német kormányszóvivő szerint az üzemidő-hosszabbítás a kormány számára most már csak technikai kérdés. Nemrég már a Der Spiegel is arról írt, hogy váltóállítás következhet be a német atomellenes politikában. Végleges döntés a következő hetekben, hónapokban várható.

A közvélemény-kutatási adatok szerint a németek többsége már a megmaradt atomerőművi blokkok további üzemeltetése mellett foglalt állást az idei év végi bezárás helyett. Az ellátásbiztonság biztosítása, valamint a mostani drámai áramárak mérséklése érdekében jelentős támogatást kapott az új atomerőművek építésének támogatását tudakoló kérdés is. Mindezek 180 fokos fordulatot jelenthetnek az eddigiekhez képest.

Kongó vészharangok

A német energiapolitika kibontakozó pálfordulásának legfőbb oka az energiakrízis. Ami nem csak a hétköznapi emberek életet, megélhetését befolyásolja, de már a német gyárak is megkongatták a vészharangot. A német cégek ugyanis növekvő energiaköltségeik miatt rohamosan veszítenek versenyképességükből. Fennáll annak a veszélye, hogy egyes cégek a drámaivá vált energiaárak miatt elhagyják Németországot, és a világ olcsóbb részeibe helyezik át a termelést.

Németország az orosz–ukrán háború előtt, már tavaly elkezdte az orosz földgáz démonizálását azzal, hogy a szeptemberre elkészült és üzemkész Északi Áramlat-2 földgázvezeték-rendszer üzemeltetéséhez nem adta meg a szükséges engedélyeket. Ezt az ukrán–orosz konfliktus kitörését követően megfejelte azzal, hogy további szankciókat vetett ki. Mindezeket attól függetlenül tette, hogy már tavaly is drámai gázhiány és növekvő gázárak sokkolták nemcsak a németeket, hanem egész Európát. A gázárak a brüsszeli szankciók miatt most tovább növekednek, miközben láthatóvá vált, hogy az orosz földgáznak sem ár, sem pedig mennyiség tekintetében nincs alternatívája.