Vármegyék könyve
A következő hónapokban vármegyénként, ábécé sorrendben közöljük Bencsik Gábor dupla kötetének online változatát, korabeli, nagyrészt színes képeslapokkal, valamint Kogutowicz Manó 1905-ben megjelent vármegye-atlaszának nagyítható térképeivel illusztrálva.A Magas-Tátra
A Kárpátok és az egész egykori Magyarország legmagasabb hegysége Liptó és Szepes vármegyék, valamint Galícia határán. Számos csúcsa emelkedik kétezer méter fölé, néhány pedig a kétezerötszázat is meghaladja, a legmagasabb mind között a Gerlachfalvi-csúcs a maga 2655 méteres magasságával.
A Magas-Tátra gerinchegység, melynek szerkezete az Alpokétól egészen eltér. Nem alkot tömeges hegységet, melyben hegy hegyre halmozódik és minden irányban hatalmas ágak indulnak ki, hanem egyetlen hegyvonulat az egész, melynek csúcsai egymás mellett feküsznek. Gerince keskeny, sokszor alig egy méter széles sziklaél, mely csak két helyen ereszkedik 2200 méternél mélyebbre, de sehol sem emelkedik 2500 méteren túl. Jellemző vonása még, hogy egyik pontjából sem nyílik ki több mellékág, hanem mindegyik más-más helyen indul ki, éspedig mindig felváltva egy észak és egy dél felé.
A mellékágak számtalan szirtre szakadnak, roppant szaggatottak és nehezen hozzáférhetők, a csúcsok tű alakúak és kopárok. A mellékágak közé szurdokszerű völgyek mélyednek be, melyek magáig a főgerincig húzódnak fel, ahol mindig meredek sziklafal zárja el őket. A legtöbb völgyet valamely harántfal felső és alsó lépcsőre osztja, a harántfalon túl többnyire tó terül el, az északi oldalon 1400-1600, a déli oldalon 1600-2000 méter magasságban. Ilyen a Poduplaszki-völgy, a Sirokai-völgy, a Javorina- és a Hátsó Rézaknák völgye.
Tavakban a Magas-Tátra igen gazdag, összesen száztizenkilenc tengerszem található benne, köztük nyolcvan a déli, harminckilenc az északi oldalon. A legnagyobbak a Nagy-tó a Lengyel Öt-tó csoportjában, a Halastó, Czarny staw, Tergerszem, Csorba-tó, Nagyhinc-tó, Fekete-tó, Nagyszmrecsini-tó. A tavak általában igen mélyek, legmélyebbek a Nagy-tó (hetvennyolc méter), Tengerszem (hetvenhét méter), Halastó (ötven méter).
A hegység éghajlata általában igen zord, az évi középhőmérséklet Tátrafüreden 4,4, az északi oldalon fekvő Zakopane községben 4,5, Javorinán 3,4 Celsius-fok. Növényélete ennek megfelelően hegységi jellegű. A Magas-Tátrát övező erdők kizárólag tűlevelűekből állanak, leggyakoribb a lucfenyő, mely közé a felső erdőhatáron vörösfenyő, az alsó erdőhatáron erdeifenyő vegyül. Az erdő felső határa valamivel ezerötszáz méter felett van, onnan sűrű törpefenyőöv választja el a havastól, melynek felső határa ezernyolcszáz méter körül húzódik. A vadvilág legjellemzőbb fajai az előző századfordulón a zerge és mormota voltak, előfordult medve, hiúz, szarvas, vaddisznó, őz, róka, borz, nyuszt, nyest és görény, a szárnyasok közül süketfajd, nyírfajd, császármadár, erdei szalonka, örvös galamb, rigó, különböző sasfajok stb.
A Magas-Tátra belsejében az előző századfordulón állandó lakók nem éltek, a legmagasabb fekvésű lakott épület az ezernégyszáz méter magasan fekvő Hohenlohe-féle erdőőri lak volt a Hátsó Rézaknák völgyében. Községek csak a hegység aljában voltak, melyeket részint szlovákok, részint (északon) lengyelek és kisebb számmal németek lakták. A lengyeleket itt goráloknak nevezték. A Magas-Tátra keleti tövében lakó németek régi telepesek utódai voltak, kik valószínűleg a XIII. században vándoroltak a Szepességbe, és a szlovákok között elég tiszta nyelvszigetet képeztek. A hegység déli tövében fekvő községek Vázsec, Csorba, Menguszfalu, Lucsivna, Batizfalu, Gerlachfalu, Nagyszalók, Új- és Óleszna, Forberg, Rókus, Tótfalu, Béla stb. voltak.
A Magas-Tátra vidéke az előző századforduló körüli néhány évtized alatt a magyarországi turistaforgalom egyik központjává vált. Tátrafüred mint szerény nyaralóhely már régóta fennállott, de a Magas-Tátra mégis csak az ezernyolcszázhetvenes évek eleje óta kapcsolódott be az idegenforgalomba, azt követően, hogy megnyílt a kassa-oderbergi vasút, és a Magyarországi Kárpátegyesület (1872) a hegység turistai művelését megkezdte. Innen kezdve lett Tátrafüredből országos hírű nyaralóhely és a turistaforgalom központja. Egymás után újabb és újabb nyaralóhelyek és turistatelepek keletkeztek, így Új- és Alsótátrafüred, Csorbafürdő, Tátraháza, Matlárháza, Széplak, Barlangliget, Késmárki Itató és végül Tátralomnic, ezen felül a szepesi síkságon a Poprád melletti Huszpark, Felka, Nagyszalók, Lucsivna nyaralótelepei stb.
Jelentős lépés volt a szepesbéla-podolini vasút megnyitása, valamint a tátralomnici vasút és a csorba-tavi fogaskerekű vasút felépítése. A tátrai forgalom egyik fontos tényezőjévé vált továbbá a Magyar Kárpátegyesület által nagy költséggel épített turistaút, vagyis a Csorba-tótól Tátrafüreden át Barlangligetre vezető országút is, melynek a nyugati része Mária Terézia út, a keleti része Klotild út nevet viselt. A Magas-Tátra turisztikai fejlesztései közül a Magyar Kárpátegyesület által épített menedékházak és utak, a hegyi utak veszélyes pontjainak láncokkal és vaskapcsokkal való ellátása és jelzése, valamint a hegyi kalauzok ügyének szervezése voltak a legfontosabb mozzanatok. A munkába némi késéssel a Magyar Turistaegyesület is bekapcsolódott, a Tátra északi részét a galíciai Tátraegyesület művelte sok sikerrel.
A Magas-Tátra ismeretének terjesztésére alapította a Magyar Kárpátegyesület a poprádi Kárpát Múzeumot, és ugyanezen célt szolgálta a felkai Tátra Múzeum is. Mindezen intézkedések folytán a Magas-Tátra látogatottsága évről évre emelkedett, és a millennium idején ez volt hazánk egyetlen hegyvidéke, mely számottevő idegenforgalommal büszkélkedett.
Jelentős települések
Barlangliget
Egykor Szepesbélához tartozó nyaralótelep gyönyörű vidéken, hétszázhúsz méter magasságban a Magas-Tátra keleti tövében, a szepesbéla-zsgyári országút mellett, a Mária Terézia út keleti végpontján. Egészséges levegője, gyönyörű fenyvesei s a kínálkozó érdekes kirándulások miatt nagyon felkapott telep volt posta- és távíróhivatallal, telefonállomással (mely a Tátra telepeivel kapcsolta össze) és postai takarékpénztárral. A felette emelkedő hegyen nyílik a híres Bélai-cseppkőbarlang, hazánk legszebb barlangjainak egyike, melyet 1881-ben fedeztek fel, és melyet Szepesbéla városa nagy költséggel tett hozzáférhetővé. A barlang, melynek hossza bő három kilométer, helyenként hatalmas csarnokokká táguló hasadék gyanánt a hegy lejtője alatt rézsút ezer méter magasságig emelkedik (kétezerkétszáz lépcső), meglátogatása két órát igényel. Látogatóinak száma mégis évenként két-háromezer fő volt. Egy másik barlang, az úgynevezett Alabástrombarlang Barlangligettől egyórányira, a Vaskapu alatt elterülő völgyben ezerháromszáz méter magasságban nyílik.
Csorbafürdő
A Magas-Tátra déli lejtőjének legnagyobb tava, a Liptó vármegyei Csorba-tó páratlan szépségét először tulajdonosa, Szent-Iványi József ismerte fel, ki partján nyaralókat építtetett, melyekből rövid másfél évtized alatt országos hírű klimatikus gyógyhely és turistatelep keletkezett. Volt kitűnő hotele, számos nyaralója, posta- és távíróhivatala, posta-takarékpénztára. Fekvésénél fogva számos kirándulás (Mlinicavölgy, Fátyol-vízesés, Furkotavölgy, Bástya, Menguszfalvi-völgy, Poprádi- és Jeges-tó, Kriván, Tengerszem-csúcs, Hinckó-tó, Tátra-csúcs stb.) kiindulópontja volt. Itt kezdődött a Tátrafüredre vezető Klotild út, melyet a Magyarországi Kárpát-egyesület 1890-ben épített. Maga a tó, amelynek vize a Poprád völgyébe szakad, és így a Balti-tenger vízkörnyékéhez tartozik, egy régi jégár maradványa, mely a völgyet kitöltötte, és melynek morénája a tavat dél felől szegélyező magaslatban máig megmaradt.
Matlárháza
Egykor Hunfaluhoz tartozó nyaralótelep a Mária Terézia út mentén, fenyőerdőktől körülvett terjedelmes hegyi réten, kilencszáz méter tenger feletti magasságban. Az 1884-ben alapított telep 1891-ben már négy épületből állt, melyekben hetvennégy szoba várta a vendégeket, és volt fürdőháza is.
Tátrafüred
A Magas-Tátra három, többé-kevésbé egybefüggő nyaralótelepe és klimatikus gyógyhelye, melyek közül a legrégibb, Ótátrafüred Mühlenbach községhez, Újtátrafüred Nagyszalókhoz és Alsótátrafüred Újlesznához tartozik. Mind a három a Magas-Tátra déli tövében fekszik, kereken ezerméteres magasságban, vadregényes havasi vidéken. Az előző századfordulón modern üdülőtelepnek számítottak, melyekben hetven díszes épületben több mint hatszáz szoba állott a vendégek rendelkezésére.
Ótátrafüredet 1797-ben alapította Csáky István gróf, mikor az ottani csekély jelentőségű savanyúvízforrás mellé három kis házat és egy kápolnát építtetett. A terület bérlője, Rainer János a XIX. század derekán továbbfejlesztette a telepet, amely az 1860-as évekre már messze földön híressé lett. Itt alakult az első magyar turistaegyesület. A millennium idején a gyógyászatban csak mint klimatikus gyógyhely és hidegvíz-gyógyintézet szerepelt, nyaraló- és turistatelepként azonban elsőrangú jelentőségű volt, a ma is álló Grand Hotel 1904-ben épült, négy évre rá pedig megnyílt a Tarajka csúcsra vivő sikló. Az egész település a szepesi bank tulajdonában állt, Klotild főhercegnőnek is volt itt nyaralója.
Újtátrafüredet Szontágh Miklós doktor alapította 1876-ban, nevezetes szanatóriummal és fürdőházzal, láp- és törpefenyőfürdőkkel. Alsótátrafüred, mely a késmárki bank tulajdona, 1882-ben keletkezett az úgynevezett darafőző-forrás körül, ahol az első lápfürdőt létesítették.
Tátraháza
Késmárkhoz tartozó nyaralótelep és fürdő hatszázhetven méternyire a tenger felett, a Fehérvíz-patak völgyében, ősfenyvesek közt, igen szép, egészséges vidéken. Hét épületében hatvan szoba állt a vendégek rendelkezésére, volt fürdőháza, posta-, távíró- és telefonhivatala és posta-takarékpénztára. Tulajdonosa Késmárk városa volt.
Tátralomnic
Nagylomnichoz tartozó nyaralótelep, mely Bethlen András volt földművelésügyi miniszter kezdeményezéséből keletkezett egy korábbi kis hegyipásztor település helyén. A fürdő 1892-ben nyílt meg, mellette üdülővillák épültek, a Palotaszálló 1905-től fogadta a vendégeket. Nyaranta lóversenyeket tartottak itt, olyankor nagy vendégsereg gyűlt össze az egész országból.
Tátraszéplak
Korábban Weszterlaknak nevezett, Gerlachfalvához tartozó nyaralótelep középkori település helyén, ezerméteres tengerszint feletti magasságban, a Klotild út mentén, a Nagyszalóki-csúcs lejtőjén és a Felkai-patak mellett. A millennium idején öt lakóházában hetven vendégszoba volt fürdőházzal. A telep tulajdonosai Weszter Pál és Guhr Mihály voltak, utóbbi 1902-ben nyitotta meg országos hírűvé fejlődött tüdőszanatóriumát.
