Szent Patrik-napi megírülés
A fenti címmel adott koncertet egy ismert magyar zenekar – és valóban: Magyarországon immár komoly hagyománya van az írek nemzeti ünnepének, Szent Patrik napjának. Az elsőt 2011-ben rendezték, és idővel a budapesti lett Közép-Európa legnagyobb Szent Patrik-napi felvonulása.
Azt már lassan megszokhattuk, hogy a keresztény ünnepeket igyekeznek megfosztani az eredeti tartalmuktól. Karácsonykor úgy ünnepeljük a Megváltó születését, hogy pánikszerűen vásárolni megyünk. Húsvétkor úgy ünnepeljük Jézus feltámadását, hogy valamiféle mágikus nyúltól azt várjuk, csoki tojásokat tojjon. Szent Patrik napján pedig leginkább az cselekszik helyesen, aki zöld koboldnak öltözik és alaposan leissza magát…
Ennek ellenére a Szt.Patrik-napi felvonulások valamennyire mégis megőriztek egy kis szeletet az eredeti tartalmukból, és annak a népnek – az íreknek – a lelkületéből, akiknek ez az ünnep köszönhető. Az írektől ugyanis nem áll távol a felhőtlen jókedv, és bizony az italt sem vetik meg. A „józan, mint egy ír” közmondást sem kell igazán szó szerint érteni.
Szent Patrik keresztény térítő volt, akinek nagyban köszönhető az írek keresztény hitre való áttérése. Ő maga nem is ír, hanem walesi származású volt, de 16 évesen ír portyázók elfogták és Írországba hurcolták rabszolgának. Néhány év után sikerült hazaszöknie, de később már felszentelt püspökként visszatért ír földre, és az akkor még pogány íreket térítette keresztény hitre – eleinte viszonylag kevés sikerrel. A Szentháromság témaköre például sehogy sem akart az írek fejébe menni, ezért Szt. Patrik a legenda szerint letépett egy háromlevelű lóherét a mezőn és azon szemléltette a kérdést. Azóta a lóhere Írország egyik jelképévé vált.
Szent Patrik végül sikerrel járt, az írek megtértek és ő lett Írország védőszentje. A legenda szerint az ítélet napján az ő feladata lesz ítélkezni a derék írek felett. Halálának napján – március 17-én – az írek világszerte megemlékeznek róla. Ilyenkor ünnepelnek Dublintól egészen Chicagóig. Előszeretettel tartanak felvonulást, isznak, zenélnek, sőt, még a folyókat is gyakran zöldre festik határtalan jókedvükben. Az emberek koboldnak öltöznek, zöld hamburgert esznek, amit jóféle ír sörökkel öblítenek le.
Nem lehet tudni, hogy miért, de valahogy a magyarok mindig is szimpatizáltak az írekkel, akiket William Butler Yeats a „nyugat magyarjainak” nevezett. Kialakult egyfajta „ír divat” az országban. Sorra nyitottak az ír kocsmák, táncházak, alakultak az együttesek. 2010-ben aztán Mark Downey kitalálta, hogy Budapesten is érdemes lenne megrendezni egy Szent Patrik-napi fesztivált. Eleinte csak száz emberre számítottak, ám ők maguk is meglepődtek, amikor több mint ötszáz ember tolongott az első ilyen rendezvényen.
Később évről évre többen lettek. Az attrakciók száma is nőtt: a felvonuláson feltűntek az óriás bábok, a gólyalábasok, az arcfestők és a menet után még zenés táncos „megírülésre” is sor került. A rendezvény végül annyira kinőtte magát, hogy Közép-Európa legnagyobb ilyen fesztiválja lett. A járvány miatt sajnos tavaly és idén is elmarad az esemény, de a rendezők bíznak benne, hogy jövőre ismét meg lehet már tartani. Persze, akinek kedve van hozzá, az otthon vagy szűkebb körben is megtarthatja a kis „magán” Szent Patrik-napját egy korty jó ír sörrel, egy kis hangulatos ír zenével.
Mindezek mellett a mélyebb tartalomról is érdemes megemlékezni: Szent Patrik napja arról szól, hogy Európa legnyugatibb népe felvette a keresztény hitet. Ez pedig legalább olyan fontos, mint az ünnep köré szerveződött külsőségek, hiszen ahogy az ír mondás is tartja:
„Amikor Isten az embert megméri, akkor a mérőszalagot nem a feje, hanem a szíve köré tekeri.”
