Hirdetés

– Mik a tüntetők fő követelései?

– Az elmúlt hónapokban tüntetés tüntetést ér Franciaországban: a hétköznapi élet jelentős megdrágulása, az új költségvetési törvénytervezet, a nemrég bemutatott ötéves fejlesztési terv – benne a tüntetők pénzügyi megregulázásának szándéka – vitt az utcára sok százezer franciát, komoly fennakadásokat okozva a közlekedésben is.  Nem segített a helyzeten az sem, hogy Elisabeth Borne miniszterelnök egymás után három alkalommal is bevetette a hírhedt „49.3”-at, a gyorsított eljárással, parlamenti vita nélküli törvénykezési eszközt.  Először október 19-én a 2023-as költségvetés első részének elfogadására, majd másnap ismét, akkor már a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat első három részének jóváhagyására. Október végén aztán újra ehhez az alkotmányos, rendkívüli esetekben használható eszközhöz nyúlt. A francia társadalom teljesen felbolydult, egyre kilátástalanabbnak érzi a mindennapok küzdelmeit, ezért a szokottnál is nagyobb társadalmi mobilizáció. 

– Képes a kormány kielégítő válaszokat adni, vagy a problémák túlmutatnak a lehetőségein?

– Emmanuel Macron elnök számára egy rémálommal ér fel annak az eshetősége, hogy netán megismétlődhetnek a 2019-es sárgamellényes tüntetések, ezért inkább szankcionálna. A belügyminisztérium új ötéves fejlesztési, orientációs és programozási tervezete szerint ötszáz-ezer euró közötti összeggel lenne büntethető az az akár középiskolás diák is, aki tanintézményben tüntet. A kormány – eredeti szándékai szerint – az egyetemistákat is pénzbüntetéssel sújtotta volna ilyen esetekben, de a Semmítőszék 2012-ben egyértelműen kimondta, hogy a felsőoktatási intézmények nem tartoznak az iskola kategóriájába. Mindezek mellett az új törvénytervezet szerint nyolcszáz-ezerhatszáz euró közötti büntetésre számíthat az, aki akadályozza a forgalmat – az már más kérdés, hogy ennek megítélése meglehetősen szubjektív, ezért egyfajta gumiszabály léphet ezáltal életbe. Macron a régi-új kormánya felállása után hamar elkezdte gyűjteni a feketepontokat: a franciák 79 százaléka volt a nyugdíjreform ellen – melyben többek között 65 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt –, és 67 százalék, azaz tízmillió francia támogatta az ennek ellenében tüntetőket. A fő indok drámai: a ma érvényben lévő 62 éves korhatárt a dolgozó franciák negyede egyszerűen nem éri meg. 

Korábban írtuk

– Állnak politikai erők is a tüntetések mögött?

– Noha az egyszerű, kilátástalanságba sodródott emberek jajkiáltása nyilvánul meg a tüntetésekben, a szélsőbaloldali szövetség (Nupes), Jean-Luc Mélenchonnal (Engedetlen Franciaország), Fabien Roussellel (Francia Kommunista Párt) az élen az Általános Munkásszövetséggel (CGT) karöltve hívnak utcára mindenkit, „osszuk meg a gazdagságot” jelszóval. Azonban az átlagemberek többsége a politikai jelszavak skandálásáig aligha jut el, amikor a megélhetési gondok mellett általános problémává vált az üzemanyag-hiány is, ami október végén a franciaországi benzinkutak több mint 27 százalékát érintette. Ez pedig a vidéki lakosságot, főként a városba iskolába, dolgozni bejárók mindennapi életét érinti súlyosan. Mindemellett a szélsőbaloldal és a kommunisták a szuperprofit-adóra vonatkozó törvénytervezetet is a zászlójukra tűzték. Szervezetten vagy sem, 1968 óta nem volt ekkora és ilyen mértékű tüntetéssorozat Franciaországban, mint például a nyugdíjkorhatár miatti tiltakozások.

– Milyen a kormány és Macron jelenlegi megítélése és támogatottsága?

– A legutóbbi mérések szerint mindössze 35 százalék elégedett Macron munkájával, de látványosan csökkent a támogatottsága mind a hagyományosan őt támogatók táborában – azaz a 65 év felettieknél –, mind pedig a jobbközép Republikánusok szimpatizánsai között, utóbbiaknál egészen 20 százalékos népszerűség-csökkenést kellett elkönyvelnie az elnöknek az elmúlt negyedév leforgása alatt.