A CDU végórái
Egyre többen állítanak fel helyes diagnózist: a CDU–CSU-pártszövetség kormányzásának napjai meg vannak számlálva. Merkel pártja súlyos beteg, a kór gyógyíthatatlan.
Ez nemcsak a legutóbbi két tartományi választás lesújtó végeredményén látszik, hanem azon a nyomasztó közhangulaton is, amit a CDU egyre súlyosabb agóniája és tehetetlensége jellemez. A CDU március 14-én a szavazatok kevesebb mint negyedét szerezte meg Baden-Württembergben, és kevesebb mint harmadát Rajna-vidék-Pfalzban, ezzel gyakorlatilag szabad utat nyitott a baloldali kormányzásnak.
A Német Szövetségi Köztársaság második világháború utáni legnagyobb politikai tömörülése 52 éven át adta a kancellárt. Szeptemberben megtörhet a fél évszázados trend, a vörös–zöld tábor átveheti az ország kormánykerekét. Mindez azért történhet meg, mert Németország legnagyobb pártját, a Kereszténydemokrata Uniót titokzatos betegség támadta meg. A kór tünetei azt jelzik, már nem sok van hátra. Talán épp annyi, amennyit Angela Merkel még a kancellári hivatalában tölt.
A végstádium egyre nyilvánvalóbb tünetei a súlyos és egyre több politikust érintő korrupciós vádak, a maszkbotrány, amelyben már Jens Spahn egészségügyi miniszter érintettsége is felmerült, a sorozatos választási kudarcok, az elrendelt, majd kapkodva visszavont döntések (a legutóbbi a húsvéti zárlat volt, amelyet kihirdetett, majd ugyanazzal a lendülettel vissza is vont Angela Merkel, azután nyílt bocsánatkérésre kényszerült).
További, az egész pártot szisztémásan érintő tünet a pánik, a fokozódó bizonytalanság, az egymásnak ellentmondó politikusi nyilatkozatok, de valamennyinél aggasztóbb az életkedv, a jövőbe vetett hit és a jövőkép teljes hiánya.
A CDU–CSU támogatottsága országosan a II. világháború óta nem tapasztalt mélypontra, 25 százalékra esett vissza. 2021 tavaszára jelentős baloldali többség alakult ki a CDU-n túl. Közben az ország komoly kihívásokkal néz szembe: a közbiztonságot veszélyeztető, a jólétet fenyegető menekültválsággal, a geopolitikai erőtér változásaival, a globalizáció kihívásaival és a járvánnyal, amelyekkel a legyengült szervezet nem tud megküzdeni.
A kór először a szemet támadta meg. A II. világháborús múlt sötét árnyai vastag hályogot növesztettek a CDU szemére, ami eltakarta előle a fényt. Az egyre nagyobb sötétségben olyan kapaszkodók után kapkodott, amelyek már rég kimozdultak a helyükből. A kihívásokra azért nem tudott megfelelő választ adni, mert rossz iránytűt használt. Ez a műszer egyetlen irányt mutat: a hatalom irányát, de már ott is jelentősen torzít.
Újabb figyelmeztető jel volt, hogy a CDU a 2017-es Bundestag-választásokon 8,6 százalékot gyengült, és egy eleve bukásra ítélt hárompárti koalíciós tárgyalást követően visszatért a régi sémához: ismét nagykoalícióra lépett az időközben ugyancsak legyengült SPD-vel. Ám míg 2013-ban a CDU–CSU-nak és az SPD-nek együtt 504 mandátuma volt az összesen 631 képviselői helyből, addig 2017-re ez a többség 399 mandátumra olvadt az akkor már 709 fős parlamentben.
A CDU-t a lábáról ledöntő betegség korai tünetei 2015-ben jelentkeztek, amikor Angela Merkel a parlament felhatalmazása nélkül beengedte az illegális bevándorlókat. Tovább gyengítve ezzel a már amúgy is megtépázott immunrendszerét, aminek a nagykoalíciós csatározások és a kóros igazodási kényszer sem tettek jót. Ám a tüneteket akkor még senki nem vette komolyan. A kancellár elhíresült mondata, a „wir schaffen das” is arról árulkodik, hogy észlelte ugyan a kór tüneteit, de abban bízott, hogy le tudja győzni. Nem így történt. A betegség átterjedt az Európai Unióra, megfertőzte az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és számos tagállamot. Súlyosbodását mutatta, hogy a beteg testrészek a még egészségesek ellen fordultak. Ennek a hibás immunválasznak lett a következménye a Magyarország és Lengyelország elleni támadássorozat, illetve az egészséges immunrendszerű britek távozása.
Kezdetben lassú, ám egyre gyorsuló leépülés vette kezdetét, 2021 tavaszára úgy tűnik, a kór lefolyása elérte a végstádiumot. Ebben az állapotában a beteg már tehetetlen, a tüneti kezelések (új CDU-elnök Armin Laschet személyében, illetve a párt megújulását követelő nyilatkozatok) nem bizonyulnak hatékonynak. A vég elkerülhetetlen.
A fertőzés az Európai Néppártot is elérte, ahol a betegség szintén súlyosan zajlik, és a fentiekhez hasonló kórlefolyás várható.
