A korrupció elleni harc a befolyás erősítésének az eszköze
A célkeresztben Zelenszkij
Szorul a hurok a nyugati pórázról el-elkóborló ukrán elnök körül. Az „aranyvécével” és készpénzes zacskókkal fémjelzett újabb kijevi korrupciós botrány azonban nemcsak Volodimir Zelenszkij rezsimjére mért súlyos csapást, hanem fejfájást okoz a nyugati elitnek is. Az Ukrajnát támogató országok társadalmai ugyanis kezdenek rájönni arra, hogy a pénzük jelentős részét elnyeli a korrupció. Miért állhat akkor mégis a Nyugat a botrány kirobbantása mögött? Kiknek állhat az érdekében Zelenszkij megregulázása?
Aranyozott wc, dollárkötegek, a letartóztatás elől külföldre szökött gyanúsítottak… Folytatódik az ukrán korrupcióellenes szervek (NABU, SZAPO) és Volodimir Zelenszkij köre közötti háború, a célkeresztben maga az elnök áll. Az Elnöki Iroda nyáron már tett egy kísérletet az egyébként külföldről irányított NABU és SZAPO leszerelésére – a két korrupcióellenes szervet az elnöki hivatal alá rendelte volna –, ám a nyugati nyomásra és a hazai tiltakozások hatására visszavonulásra kényszerült. Már a nyári csörtére azért került sor, mert a korrupcióellenes szervek túlságosan közel jutottak a hatalom belső köréhez, a szembenállás mostani, második fordulójában pedig a NABU már el is érte Zelenszkij bizalmasát, közeli üzlettársát, Tyimur Mingyicset, aki kulcsszerepet játszott az állami és félállami cégek hálózatán keresztül mozgatott, százmillió dollárnyi pénzek útjának terelgetésében. Mingyics most szökésben van, minden bizonnyal fülest kapott az ellene készülő akcióról, és a hatósági rajtaütések előtt órákkal Izraelbe menekült.
Mingyics az elnök régi barátja és üzlettársa volt a Kvartal 95 nevű produkciós cégben, amely Zelenszkij politikai felemelkedésének előszobája lett. A 2019-es kampányban az ő páncélozott autójával utazott Zelenszkij, és ő segített be a bizalmasok körébe több mostani kormánytagot is. Az elmúlt években egyre nagyobb politikai befolyást épített ki, így nemcsak az Enerhoatom vezetőinek kinevezésébe szólt bele, de közvetlen kapcsolatban állt több miniszterrel és oligarchával is. Az ügy pikantériája, hogy egyik bizalmasa nexust ápolt Andrij Derkacs egykori képviselővel, nyíltan oroszbarát politikussal, aki a háború kirobbanása után Oroszországba ment, és most szenátor a felsőházban. Ez azonban senkit nem zavart abban, hogy Derkacs ingatlanát a Mingyics-féle korrupciós hálózat a feketén szerzett pénzeket tisztára mosó bankjaként használja. De az is megdöbbentő, hogy a Mingyics lakásába rejtett mikrofonokat – mostani vizsgálatok mintegy ezer óra lehallgatott anyagot és részletes bizonyítékokat tartalmaznak – egy szinttel feljebbről, egy vele szövetséges üzletember, Hennagyij Boholjubov lakásából működtették. A milliárdos, aki brit, izraeli és ciprusi útlevéllel is rendelkezik, állítólag együttműködik a hatóságokkal, és vallomásáért cserébe védelmet kapott. A széles körben Zelenszkij pénztárcájának nevezett Mingyics mellett egyébként átkutatták a volt energiaügyi és jelenlegi igazságügyi miniszter, Herman Haluscsenko otthonát, valamint az Enerhoatom vállalat irodáit is.
A nyomozás fedőneve a mindent arannyá változtató mitológiai király után állítólag azért Midász lett, mert Mingyics lehallgatott lakásában a WC teljes egészében aranyozott volt. A botrány központi jelképe így az „aranytrón”, amelyen ülve egyesek a háború árnyékában is fényűző életet éltek, miközben mások a fronton halnak meg. A NABU nyomozói mintegy négymillió dollárnyi, azaz 1,3 milliárd forintnyi készpénzt foglaltak le, a hálózat forgalma azonban működése során a százmillió dollárt is meghaladhatta.
A botrány az energiaszektorból indult, a vád szerint a szervezet célja az volt, hogy a szerződések értékének tíz-tizenöt százalékát lefölözve, rendszeresen jogtalan előnyöket szerezzen az Enerhoatom szerződéseiből. A nyomozás kimutatta, hogy a vállalat döntéseit nem hivatalos tisztviselők, hanem úgynevezett felügyelők irányították, olyan személyek, akiknek semmilyen formális felhatalmazásuk nem volt, de ők döntöttek a személyzeti kérdésekről, a beszerzésekről és a pénzmozgásokról.
Az ügyben Mingyics mellett hét, valamilyen módon az Enerhoatomhoz kapcsolódó hivatalnok ellen emeltek vádat, közülük a legismertebb Olekszij Csernisov volt miniszterelnök-helyettes. De felmentettek két jelenlegi minisztert is, így az igazságügyi tárcát vezető Herman Haluscsenkót és Szvitlana Hrincsuk energetikai minisztert, és hírbe hozták az üggyel Rusztem Umjerov volt védelmi minisztert is. Zelenszkij elnök nyilvánosan megpróbál elhatárolódni a nyomozás főszereplőitől, különösen régi barátjától, akit azonnal szankciós listára is tett. Szó sincs azonban megtisztulásról, mint azt naivan egyesek hinni szeretnék, ezek az intézkedések inkább csak a tűzoltás részeként értelmezendők, és a további leleplezések újabb politikai válságot idézhetnek elő az országban.
Mint már említettük, a NABU és a SZAPO valójában nyugati befolyás alatt áll, így fontos megérteni, ki(k)nek az érdekében állhat most ez a vizsgálat. Mint ahogy az is, miért éppen most csaptak le Zelenszkij körére, hiszen az Enerhoatom-ügyben már 15 hónapja gyűjtötték a bizonyítékokat. Az ukrán média arra a megfejtésre jutott, hogy a helyzet most kedvező, hiszen Ukrajna jelentős áramhiánnyal küzd, és az energiaszektorban tapasztalható nagymértékű korrupcióról szóló információk így hatalmas közfelháborodást fognak kiváltani. Sőt, ezek az ellátási gondok ezen a télen még súlyosabbá válhatnak, tüntetések lehetségesek, és akkor ezeknek a vizsgálatoknak a politikai hatása még nagyobb lesz. Egy másik verzió szerint az SZBU büntetőeljárásokat készített elő a NABU és a SZAPO kulcsfontosságú tisztviselői ellen. A korrupcióellenes szervezetek vezetői tudták ezt, és megértették, hogy az Elnöki Iroda előbb-utóbb lépni fog, ezért megelőző csapást mértek.
De az is biztos, hogy a NABU és a SZAPO vezetői nem hozhatták meg önállóan a döntést az Enerhoatom-ügy iratainak nyilvánosságra hozataláról és a vádlottak letartóztatásáról, ez ugyanis nem az ő szintjük. Ki állhat akkor a NABU és a SZAPO lépései mögött? Nem titok, hogy sok NABU-nyomozó kapcsolatban áll Soros ukrán struktúráival, és finoman szólva sem nevezhetők Zelenszkij barátainak. Ez az ügy pedig lehetőséget ad nekik Zelenszkij meggyengítésére. Különösen azért, mert látszólag Petro Porosenko volt elnökkel és támogatóival összhangban cselekszenek. A „sorosisták” és Porosenko követői most arra számítanak, hogy felbomlik, de legalábbis gyengül a radában a hatalmi párt, a Nép Szolgája egyébként is sokszínű és széttartó frakciója. Ebben az esetben lehetséges lenne a kabinet leváltása.
Köze lehet Porosenko mellett ehhez a korrupciós botrányhoz Tomáš Fiala cseh üzletembernek, Soros György fő ukrajnai üzleti partnerének, aki az 1990-es évek vége óta Ukrajnában él, és a Dragon Capital befektetési társaság társtulajdonosa. Ő birtokolja 2021 óta az Ukrajinszka pravda portált is, 2014-ben pedig megalapította a Novoje Vremja magazint, valamint egy hírportált és a Radio NV-t. George Soros amerikai pénzember fő üzleti partnerének tartják. Mindketten kegyvesztettek Zelenszkij miatt, és ukrán szankciók hatálya alatt állnak. Eseti szövetség jött létre a két elégedetlen oligarcha között. Egy harmadik érdekelt fél lehet a Zelenszkijt kitaláló és felépítő Ihor Kolomojszkij oligarcha, aki jelenleg előzetes letartóztatásban van, és aki az ukrán sajtó szerint informátorként működött közre ebben a korrupciós ügyben.
Mivel a NABU és a SZAPO csak formálisan független struktúrák, kizárólag a Nyugat, nem pedig Zelenszkij irányítja őket, az igazi kérdés az, hogy ki szentesíthette nyugaton az Enerhoatom-ügyet. A NABU-t és a SZAPO-t az amerikai nagykövetség segítségével hozták létre még 2015-ben, Barack Obama elnöksége alatt, és Soros hálózatai is láthatóan érintettek a Zelenszkij csapata elleni támadásban, elsőként az amerikai és európai liberálisok jutnak eszünkbe. De miért akarnák aláásni Zelenszkij hatalmát, amikor ezek a körök támogatják az elnököt? Kézenfekvő lenne, hogy tudtak Zelenszkijnek a korrupcióellenes rendszer elleni újabb támadását célzó előkészületeiről, és a liberálisok nagyon felháborodtak azon, hogy megfoszthatják őket az ukrán elitet irányító struktúráktól. De ami még fontosabb lehet, arra a következtetésre juthattak, hogy Zelenszkij és Jermak nem lesz sokáig képesek hatalmon maradni. A fronton elszenvedett vereségek, a közelgő tél, amely áram és fűtés nélkül hagyhatja Ukrajnát, és a teljes mozgósítás az utolsó csepp lenne a pohárban, és elsöpörné a Zelenszkij-rezsimet. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy megelőző intézkedéseket tesznek, és maguk határozzák meg, milyen politikai konfiguráció jöjjön létre Zelenszkij után.
De zöld utat adhattak a támadásnak akár a trumpisták is. Nem titok, hogy a NABU-t közvetlenül felügyeli az FBI, amelyet jelenleg amerikai republikánusok irányítanak. Ha pedig a Fehér Ház valóban békét akar Ukrajnában, meg kell értenie, hogy ennek akadályát jelenthetik Zelenszkij és Jermak politikai ambíciói, akik nem hajlandók kompromisszumot kötni Oroszországgal. Az Enerhoatom körül kirobbant botrány jelentős befolyást gyakorolhat Zelenszkijre és szürke eminenciására. Ez különösen igaz, ha a NABU valóban birtokában van Zelenszkij és Mingyics közötti korrupciós ügyekről szóló beszélgetések felvételeinek. Ezeknek az anyagoknak a nyilvánosságra hozatala pedig Zelenszkijt politikai hullává, kezelhetővé tenné.
Talán pontosan erre van szüksége a Trump-csapatnak, hiszen Zelenszkij deheroizálása az európai és amerikai közvélemény szemében megkönnyítené a békéhez vezető út keresését. Ennek kapcsán egyes elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a Fehér Házba visszatérve Donald Trump megpróbálta az FBI-on keresztül átvenni az irányítást a NABU felett, így nemrégiben újabb tervezett rotációra került sor, új FBI-tiszt érkezett Kijevbe. De Trump számára azért is fontos, hogy bemutassa Ukrajna elburjánzó korrupcióját, mert ezzel is alátámaszthatja Kijev pénzügyi és katonai támogatásának csökkentését. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis a republikánus szavazók jelentős része támogatja Ukrajnát. Ezért a Trump-adminisztrációnak be kell bizonyítania, hogy Ukrajna jelenlegi formájában nem támogatható. Ez egy korrupt állam, amelynek kormánya gyakorlatilag az összes külföldi segély ellopását engedélyezi.
Mingyics tehát csak mellékszereplő, az igazi cél Zelenszkij megregulázása. Ha Trumpék állnak a történtek mögött, akkor a cél az, hogy az amerikaiak újra kontroll alá vonják – megbuktatásáról egyelőre nincs szó – az európai fősodor támogatásával a háta mögött egyre engedetlenebb ukrán vezetőt. Az európai „tettre készek” ugyanakkor éppen ezt az ellenőrzést akarják megtartani a velük szemben is sokat megengedő Zelenszkij felett. Nem megbuktatni akarják Zelenszkijt, hanem háborúban tartani, megakadályozni azt, hogy esetleg idő előtt kiegyezzen Trumppal és Putyinnal. S persze, mivel fogy a pénz, a korrupció is jobban szemet szúr az európai társadalmaknak, ezért ezt a támadási felületet a „hajlandók” koalíciója is szívesen megszüntetné.
A korrupció elleni harc tehát a Nyugat mindkét, Ukrajna kérdésében egyébként szemben álló tábora szempontjából elsősorban a befolyás erősítésének az eszköze, de a fellépéssel nyugtatják a háborúba egyre inkább belefáradó saját társadalmukat is. Közben pedig Ukrajnában Zelenszkij megmaradt ellenzéke igyekszik összesöpörni az asztalról lehulló morzsákat.
Ukrajna kifulladt
