A karácsony a család és a közösség ünnepe is; 24-én jártak a betlehemesek, a kántálók, az ostyahordók, az éjféli misére is megmozdult mindenki. December 25. azonban kizárólag a családé volt, a teljes nyugalom és békesség napja, amikor otthon maradtak – mondta Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató hétfőn az M1 aktuális csatornán.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán (archív, illusztráció)

A tűzhöz, a vízhez, a zöld ághoz kötődő szokások és a zajcsapás mind a jövő bőségét próbálta elősegíteni karácsonykor. A tűz a karácsonyfa gyertyáiban jelenik meg, a vizet a kútról hozták hajnalban, mert úgy tartották, hogy abban fürdött meg a kis Jézus, zöld ágat azért vittek be a házba, hogy a természetet megújulásra serkentsék, a pásztorok pedig azért csaptak zajt az éjféli mise idején a magyar falvakban – dudáltak, ostort pattogtattak -, hogy a gonosz ne férkőzhessen az emberekhez.

Tátrai Zsuzsanna a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában beszélt bővebben a kántálásról is. Elmondta, a gyerekek karácsonyi énekekkel mennek házakhoz, ezért kapnak ajándékot, elsősorban ételeket. A betlehemezés eredetileg egyházi szokás volt, a templomokból került ki; a magyar nyelvterület különböző részein más-más betlehemes játékok voltak, a legkülönlegesebbek Erdélyben – tette hozzá.