A demokráciaexport alkonya

Donald Trump amerikai elnök második ciklusának kezdete óta az amerikai és a nemzetközi liberális politikai elit is egyik kétségbeesésből a másikba esik. A republikánus politikus, aki jóval erősebb politikai hátországgal tért vissza a Fehér Házba, hozzá mert ugyanis nyúlni évtizedeken át érinthetetlennek vélt struktúrákhoz. Ilyen, pártállásokon felül álló alapvetés volt a demokráciaexport ideája is, amely, ahogy egy vészharangot kongató publicisztikában fogalmaztak, „az amerikai külpolitika egyik alappillére volt az elmúlt 50 évben”. Ez persze nagyon költséges tevékenység volt.

Láncfűrészes költségcsökkentés

A második Trump-adminisztráció hivatalba lépése után a tágabb értelemben vett külföldi befolyásolás terén is elővette láncfűrészt, a költségcsökkentés zászlóvivője, Elon Musk – mint a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) társvezetője – is pózolt vele egy nagygyűlésen. Az új adminisztráció gyakorlatilag leépítette az Egyesült Államok Globális Médiaügynökségét (USAGM) és átszervezte a Külügyminisztériumot, megszüntetve annak globális demokráciáért felelős irodáját, valamint kiüresítette az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét (USAID). Márciusban Marco Rubio külügyminiszter bejelentette, hogy a USAID szerződéseinek 83 százalékát érvénytelenítik. Az ügynökség, amely év elején még tízezer főnyi nemzetközi munkaerőt alkalmazott, addigra 15 fősre csökkent, a maradék dolgozók a Külügyminisztérium alá tartoznak.

Utóbbi ügynökség tevékenységéről már sok szó esett az elmúlt hónapokban, rendkívül széles volt a hatásköre, egyaránt foglalkozott például az ivóvízhez való hozzájutás segítésével Afrika nem túl szerencsés vidékein, de LMBTQ-fejtágítással és az úgynevezett független média támogatásával is. A különböző média- és civil szervezetek, amelyek maguk is amerikai külügyi forrásokból, valamint jellemzően a Soros-hálózat pénzéből élnek, már februárban arra figyelmeztettek, hogy Donald Trump segélybefagyasztása világszerte a független médiumok számának csökkenéséhez, az álhírek terjedésének növekedéséhez és az állami propagandisták térnyeréséhez vezethet.

Független média

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) szerint a USAID 2023-ban 6200 újságíró képzését és támogatását finanszírozta, 707 nem állami médiumot segített és 279 civil szervezetet támogatott, amelyek több mint 30 országban dolgoztak „a független sajtó erősítéséért” – köztük Iránban, Afganisztánban és Oroszországban.

Független média alatt természetesen az Egyesült Államokban addig domináns liberális szemlélettel ellentétes külföldi kormányok ellen harcoló médiumokat kell érteni. Magyarországra is jutott ebből a pénzből, és pontosan azok kapták, akikre az olvasó most gondol. A USAID beszántását nehéz nem úgy látni, mint a fürdővízzel a gyerek kiöntésének az esetét, de e tekintetben vélhetően előbb-utóbb rendeződik a helyzet. Noha jó eséllyel Donald Trump és köre úgy gondolja, hogy nem automatikusan az USA dolga törődni a világ minden nyomorúságával – bár sok esetben ebben a nyomorúságban az ő külpolitikájuknak is súlyos felelőssége van –, nyilvánvaló, hogy a mostani törekvések vezérfonala a demokráciaexport visszavágása.

Ez egyrészt illeszkedik Trump azon törekvésébe, hogy a világrendőr szerepének betöltése helyett inkább saját országa gazdasági felvirágoztatására összpontosítson, másrészt pedig amerikai földön is harcol a woke eszmék ellen, szóval felmerül a kérdés, miért akarná azokat az adófizetők drága pénzén terjeszteni a világban. E tabudöntés világszerte pánikba ejtette mindazokat, akik ilyen-olyan módon a demokráciaexportból élnek.

A februárban kezdődött folyamat az elmúlt napokban új lendületet vett. Május 2-án benyújtották a kongresszusnak a 2026-os pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatot. Ez jelentős mértékben csökkenti azokat az összegeket, amelyeket a nemzetközi programokra fordítanak – e kategória a Külügyminisztérium, a USAID és kisebb szervezetek költségvetését fedi le. A nemzetközi programokra szánt mindössze 31 milliárd dollárral Trump javaslata 47 százalékos csökkentést jelentene a 2025-ös kerethez képest, ráadásul további mintegy húszmilliárd dollárnyi, korábban jóváhagyott nemzetközi programfinanszírozás visszavonását is tartalmazza. Ha elfogadják, az összes új kiadásra vonatkozó külügyi költségvetés csupán 9,6 milliárd dollárt tartalmazna, ami 84 százalékos csökkentés 2025-höz képest.

De nemcsak a külföldi, függetlennek nevezett médiumok támogatását függesztette fel a Trump-adminisztráció, hanem a demokráciaexport amerikai éllovasainak is adott egy gyomrost. A USAGM neve talán nem annyira ismert, de annál inkább az Amerika Hangja (Voice of America – VOA) és a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió (Radio Free Europe/Radio Liberty – RFE/RL).

Az 1942-ben alapított VOA és társadói világszerte sugároznak híreket, egy 2024-es belső jelentés szerint heti 427 millió emberhez jutottak el 49 nyelven. A műsorszolgáltató a második világháború idején indult, hogy híreket közvetítsen a németeknek, miközben a náci vezetés igyekezett elnyomni a jelét, illetve az amerikai katonák tájékoztatását is szolgálta. A Szovjetunió és Kína a hidegháború alatt próbálta elhallgattatni, Irán és Észak-Korea pedig évtizedek óta akadályozza a hozzáférést, de ahogy Trump kritikusai pikírten megjegyezték: a leghatékonyabban saját kormánya hallgattatta el a VOA-t. A USAGM legnagyobb hálózata március 15. óta nem sugároz.

Donald Trump intézkedései persze gyakran nem úgy mennek át a rendszeresen, mint kés a vajon. Miután március 15-én a USAGM megvonta a finanszírozást, egy szövetségi bíró törvénytelennek ítélte a lépést és március 25-én elrendelte, hogy az ügynökség fizesse ki az RFE/RL kongresszusi forrásait. A USAGM nem tett eleget az ítéletnek. Az RFE/RL ismét a bírósághoz fordult, és április 29-én ismét nyert, ám mivel az ügynökség továbbra sem teljesítette a határozatokat, a jogi küzdelem tovább folytatódik.

A Szabad Európa Rádió a hidegháború alatt, 1949-ben jött létre, és ma 27 nyelven sugároz 23 országba, köztük Belaruszba, Oroszországba, Ukrajnába, Iránba és Afganisztánba. 1976-ban egyesült a Szabadság Rádióval (RL), amely kifejezetten a Szovjetunióra összpontosított. 1950-ben kezdte meg az adást Magyarország irányába is, 1956-ban játszott szerepéről pedig a mai napig élénk viták vannak. A Szabad Európa Rádió az általános nézet szerint nyugati katonai beavatkozással hitegette és buzdította ellenállásra a magyarokat, miközben a Nyugat semmi ilyesmit nem tervezett. A Szabad Európa Rádió és a vele szimpatizáló szakértők ezt egyébként tagadják.

Donald Trump köre elfogultnak tartja a VOA-t és a többi amerikai állami támogatású médiumot. Maga az elnök és Elon Musk „radikális baloldali őrülteknek” nevezte ezen médiumok munkatársait, akik csak az adófizetők pénzét pazarolják. Nem így látja az Európai Unió liberális politikai elitje, ezért hónapok óta keresik a módját annak, hogy szükség esetén az európai adófizetők pénzéből folytassák – az Európai Bizottság szavaival élve – a „demokrácia és remény jelzőfényeinek” finanszírozását.

Amerikai álom

Ugyan a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja és az amerikaiak által pénzelt külföldi médiumok kapcsán a fenti a fő érv, vagyis hogy radikális woke ideológiát terjesztenek, az elmúlt évtizedekben az amerikai soft power (puha hatalom) fontos eszközének tekintették őket. Elemzők szerint az Egyesült Államok sikerének középpontjában az állt, hogy ideológiai versenytársaival – például a Szovjetunióval vagy Kínával – szemben jobban tudta alkalmazni a soft power eszközeit, vagyis hogy meg tudta nyerni a világ közvéleményének szívét és eszét, meggyőzve őket arról, hogy az Egyesült Államokhoz való igazodás, még ha bizonyos kötelezettségeket és terheket jelent is, hosszú távon a jobb választás. Az amerikai életforma felsőbbrendűségét hirdette, beleértve a popkultúra népszerűsítését. Ahogy egy cikkben elfogódottan fogalmaztak: az Amerika Hangja vitte el a vasfüggöny mögé a dzsesszt.

A több százezer, határain kívül állomásoztatott katonán túlmenően az Egyesült Államok a nemzetközi humanitárius segélyek 48 százalékát nyújtotta a USAID révén, valamint a költségvetési hozzájárulások mintegy húsz százalékát folyósította az ENSZ-nek és szervezeteinek. Számos médiacsatornát is finanszírozott, amelyek célja a szovjet és kínai propaganda ellensúlyozása volt. A már említetteken túl egyébként 1996-ban létrejött a Szabad Ázsia Rádió (Radio Free Asia) is.

Az Egyesült Államok nemzetközi médiahálózatát siratók alapvetően abból indulnak ki, hogy a liberális demokrácia mindenekfelettiségét hirdető, azt merőben eltérő kultúrákra ráerőltetni akaró gépezet morálisan helyesen járt el. Ez az arrogancia önmagában is hozzájárult ahhoz, hogy nőjön az Egyesült Államokkal szembeni ellenszenv a világban. A globális Dél és Ázsia országai az elmúlt évtizedekben fokozatosan erősödtek, gazdasági talpra állásukkal párhuzamosan pedig egyre kevésbé kérnek az ideológiai gyarmatosításból. Az amerikai hegemónia hívei szerint a világban mindenki úgy akar élni, mint az amerikaiak, csakhogy az emberek leginkább jól akarnak élni, és ha hagyják őket, akkor meg tudják találni a boldogulások saját, nemzeti útjait. Bár Donald Trump diplomáciája elég sajátos manőverekre képes, okkal feltételezhetjük, hogy nem tartozik az általa kedvelt harcnemek közé a saját maga által is elítélt woke ideológiák terjesztése az erre kevésbé fogékony országokban. Ahogy az sem, hogy külföldi kormányokkal szemben kritikus médiumokat pénzeljen. Ezek ugyanis alapvetően ellenséges lépések, és fordított esetben az amerikai nemzetbiztonság szempontjából is kritikusnak tartják őket. Afelől persze ne legyenek kétségeink, hogy a CIA ahogy a múltban, úgy a jövőben is örömmel semmibe veszi szövetségesei és ellenfelei nemzeti szuverenitását, de ha a nemzetközi médiában sikerül változást elérni, az már nagy szó.

Visszatérve az amerikai soft powerre, az amerikai életforma népszerűsítésének első lépése, ha helyreállítják ezt az életformát, Donald Trumpnak pedig végeredményben ez lenne a célja. Ebbéli törekvései közben pedig akár tanulhat is aktuális fő ellenségétől, Kínától is, amely nem akarja saját politikai berendezkedését és kulturális normáit ráerőltetni a világra.