A Die Welt annak örül, hogy sikerült megakadályozni a béketerv aláírását
Az elmúlt napok fejleményei rávilágítanak arra, milyen súlyos következményekkel járhat, ha a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben egyes nagyhatalmak megpróbálják kihagyni Európát – állítja a Die Welt hasábjain Herfried Münkler. A cikk szerint az Donald Trump amerikai elnök egy olyan béketervet akart „ráerőltetni Ukrajnára”, amely lényegében lemásolta volna Moszkva álláspontját, és ezzel „azonnali hátrányba” hozta volna az ukrán vezetést. A publicista úgy fogalmazott, hogy a tervet ráadásul az érintett fél, vagyis Ukrajna bevonása nélkül dolgozták ki, majd „ultimátummal” kívánták elfogadtatni Kijevvel. A cikk felidézi: Donald Trump később azt mondta, az ukrán elnök hálátlanul viselkedik, miközben „valójában ő maga gyengítette meg Ukrajna helyzetét”.
A cikk szerzője azt is hangsúlyozta, hogy a „kísérlet” nemcsak Ukrajna ellen irányult, hanem az Egyesült Államok legközelebbi szövetségeseit is kész helyzet elé állította volna. A republikánus vezetésű Fehér Ház még a NATO-tagállamokat sem tájékoztatta a terv létezéséről, noha a szövetség egysége kezdettől fogva „a konfliktus kezelésének alapja volt”.
A szerző szerint ezzel valójában az egész NATO-ba vetett bizalom került veszélybe, hiszen joggal merül fel a kérdés, ki számíthat hosszú távon arra, hogy Washington betartja a szerződésben vállaltakat.
A szerző örömmel konstatálja, hogy az európai országok ezúttal nem hagyták szó nélkül a helyzetet. „Gyors és határozott fellépéssel” sikerült elérniük, hogy az amerikai tervet újratárgyalják, és olyan pontokat vegyenek ki belőle, amelyek Ukrajna szempontjából elfogadhatatlanok voltak. Ez már önmagában is jelentős fordulat, írja a publicista, hiszen így Oroszország számára pedig a jelenlegi változat nem vállalható – vagyis áttételesen azt ünnepli, hogy nem köttetett békeszerződés, és a háború tovább folytatódik.
A cikk szerint a genfi tárgyalásokra azért kerülhetett sor, mert több európai vezető – köztük német, francia és brit politikusok – „időben léptek”, és megakadályozták, hogy az Egyesült Államok „kész tények elé állítsa Ukrajnát”.
A szerző úgy értékelte, hogy ez a közös európai fellépés akár egy „új folyamat kezdetét” is jelentheti. A három ország gyors reakciója szerinte megmutatta, hogy az Európai Unión belül is lehetséges a szokásosnál hatékonyabb döntéshozatal, ha a legfontosabb államok egységesen lépnek fel egy válsághelyzetben – például amikor egy unión kívüli országról és egy, az unión kívül zajló háborúról van szó, tesszük hozzá.
A szerző szerint ez hosszú távon oda vezethet, hogy Európa megerősíti stratégiai szerepét, és nem engedi, hogy nagyhatalmi alkuk tárgya legyen. A mostani tapasztalat azt mutatta, hogy közös kiállással meg lehet akadályozni, hogy a kontinens érdekei háttérbe szoruljanak, és ezzel Európa ismét fontos szereplőjévé válhat a nemzetközi politikának.
Legalábbis az unión kívül zajló háborúk le nem zárása területén…
