A kérdés megoldhatatlannak tűnő problémát okoz a világ vezetőinek: a harmadik világban az elmúlt évek során rezsimek dőltek meg az elégedetlen fiatalok lázadása miatt, számos nyugati országban pedig politikai és gazdasági földindulás várható.

Hogy mire képes a fiatalság, ha elégedetlen, arra kiváló bizonyítékul szolgálnak az elmúlt évek eseményei. 2009-ben az iráni rezsimet rengették meg az utcára vonuló ifjú tömegek, később pedig Tunéziában és Egyiptomban döntöttek meg évtizedek óta regnáló rendszereket a fiatalok.

Az aktív korba lépők körében mérhető kiemelkedően nagy munkanélküliség azonban nemcsak a fejlődő világban, hanem az iparilag fejlett országokban is gondot okoz. A világon ma alig akad olyan ország, ahol a gazdaság kellő mennyiségű munkahelyet tudna biztosítani a dolgozó korba lépő fiatalok számára. A francia külvárosoktól Nagy-Britannián és Oroszországon át Japánig mindenhol feszültségeket okoz a fiatalok körében tapasztalható kiemelkedően magas munkanélküliség.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2013-as jelentése szerint a világ gazdasági elitjét jelentő OECD-országokban több mint 26 millió 15 és 24 év közti fiatal él, akik sem az oktatásban, sem a munkaerőpiacon nem jelennek meg. A Világbank friss becslései szerint a fejlődő országokban 262 millió fiatal jár hasonló cipőben.

Fontos persze megjegyezni, hogy a világ mintegy 300 millió munkanélküli fiataljának közel negyede ázsiai nő, akik kulturális okokból nem dolgoznak; a harmadik világ fiataljainak jelentős része pedig bejelentés nélkül dolgozik.

A gazdasági válság kirobbanása óta az OECD-országokban átlagosan harmadával nőtt a munkanélküli fiatalok aránya. A legnagyobb növekedést Spanyolországban jegyezték fel, ahol számuk pár év leforgása alatt megduplázódott. A jelenség azonban nem írható pusztán a gazdasági válság számlájára, hiszen a munkahelyek gépesítése, esetleg harmadik világba való kiszervezése már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött.

A nyugati munkaerőpiacon ma kétféle állás dominál: az alacsony fizetéssel és korlátozott karrierlehetőséggel járó, de komoly végzettséget nem igénylő munkák, illetve a komoly végzettséget, esetleg tapasztalatot igénylő és nagy fizetést ígérő állások, melyekre azonban alig akad megfelelő jelentkező.

A világ számos országában gondot jelent, hogy a megszerzett diplomák nem állnak összhangban a piac követelményeivel. Az amerikai McKinsey konzultációs intézet 2013-as, Egyesült Államokban, Brazíliában, Nagy-Britanniában, Németországban, Indiában, Mexikóban, Marokkóban, Szaúd-Arábiában és Törökországban végzett felmérése szerint a munkaadóknak alig több mint negyven százaléka elégedett a munkaerőpiac kínálatának minőségével. A fenti országokban működő 50-500 főt foglalkoztató cégeknél átlagosan 13 betöltetlen munkahely van. Hasonló problémákkal küzd Kína is, ahol a munkaerőpiac a dinamikusan növekvő gazdaság ellenére sem tudja felszippantani a friss diplomások egészét. Mára így az az abszurd helyzet állt elő, hogy a piacképes technikumi végzettségűek 2000-től 6000 jüant keresnek, szemben a friss diplomások 2500 jüanos keresetével.

A munkaerőpiacon a kereslet és a kínálat közti diszharmóniát már több országban felismerték. Az északi országok a gazdasági válság beütése óta a GDP-jük 2 százalékát költik fiatalok képzésére és átképzésére. Svédországban a hatóságok személyre szabott pályamodellel segítenek a fiataloknak. A válság által leginkább sújtott országokban, Spanyolországban és Olaszországban azonban, ahol erre a legnagyobb szükség lenne, nincs keret efféle programokra. Németországban, felismerve a gyakorlat fontosságát a munkaerőpiacon, gyakornoki programokkal segítik a még tanulókat és pályakezdőket. Részben ennek is köszönhető, hogy Németországban a munkanélküliek aránya fele az uniós átlagnak. Más kérdés, hogy a politikának köszönhetően mára kialakult a „gyakornok generáció”, miután az adókedvezmények és alacsonyabb fizetések miatt a munkaadók sokszor régi gyakornokaik véglegesítése helyett inkább újak után néznek. Részben ennek is köszönhető, hogy a német fiatal még harmincévesen is minimálbér alatti fizetésért dolgozik rövid távú szerződésekkel, abban a reményben, hogy véglegesítik állásában.

A probléma húsba vágó. 2011-ben az Európai Unióban 1,2 százalékos GDP-veszteséget jelentett a fiatalok munkanélkülisége, ez számszerűsítve 153 milliárd eurót tesz ki, ami nagyjából megegyezik Magyarország teljes éves GDP-jével. Az igazi gond az, hogy ha a közvetlen probléma meg is oldódik, a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség évek múltán is éreztetni fogja a hatását. Azok, akik később lépnek a munkaerőpiacra, a későbbiekben alacsonyabb bérekre számíthatnak. Nem is beszélve a tétlenség pszichológiai hatásáról.

A Kaliforniai Egyetem (UCLA) és a Nemzetközi Valutaalap közös, 2009-es felmérése szerint a recesszió idején felnövő fiatalok általában hajlamosabbak nagyobb fontosságot tulajdonítani a szerencsének, mint a kemény munkának a siker elérésében. Ez a hozzáállás persze munkamoráljukban, és így teljesítményükben is visszaköszön.

A fiatalok munkanélküliségét – a nyugati világban legalábbis – némileg enyhítheti a népesség öregedése. A II. világháborút követő babyboomot a születésszámok csökkenése követte. A még aktív, népes idősebb korosztály közeljövőben bekövetkező nyugdíjba vonulásával várhatóan felélénkül a kereslet a fiatal munkaerő iránt. Ez azonban még hosszú évek kérdése. Éveké, melyek emberöltőnek tűnnek az aktív éveikben tétlenségre kárhoztatott fiatalok számára. Elégedetlenségük így középtávon komoly politikai változásokat eredményezhet.

A francia forradalom óta ismert tény, hogy az iskolázott, munkanélküli fiatalok potenciális fenyegetést jelentenek a fennálló politikai rendszerek számára. Többnyire ők azok, akik az ellenzéki vagy lázadó csoportok vezetőiként, esetleg ideológusaiként mobilizálják az állapotokkal szintén elégedetlen iskolázatlan tömegeket. A helyzet paradox mivoltát az adja, hogy legtöbbször éppen a fennálló rezsim az, amely oktatást biztosít azoknak, akik később a vesztére törnek.

A veszély elsősorban az autoriter vezetőket fenyegeti. Ha ugyanis egy autokrata modernizálni akarja országát, ahhoz először is az oktatást kell fejlesztenie. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a művelt fiatalok kevésbé hajlandóak belenyugodni a kedvezőtlen politikai miliőbe. Különösen veszélyes ez akkor, ha az adott ország egyetemei piacképtelen diplomákat bocsátanak ki, a gazdasági helyzet pedig nem teszi lehetővé, hogy a közigazgatás felszippantsa a friss diplomásokat.

Ez okozta többek közt Ben Ali és Hoszni Mubarak vesztét is. A 2000-es évek tunéziai és egyiptomi reformjainak köszönhetően az 1990-es adatokhoz képest három-négyszeresére nőtt a diplomával rendelkező fiatalok aránya, később pedig éppen a diplomás munkanélküli fiatalok lettek azok, akik kirobbantották a rezsimek bukásához vezető demonstrációkat.

Számos ázsiai és afrikai országban 30 százalék körül mozog a 15-29 évesek népességen belüli aránya. A legnehezebb helyzetben Fekete-Afrika van, ahol a munkanélküli fiatalok aránya már most is meghaladja a 40 százalékot. A népességnövekedés pedig várhatóan még tovább fogja súlyosbítani a helyzetet. Szubszaharai Afrikában 2025-ig a 15-24 év közti lakosság száma a mostaninak egyharmadával, 275 millióra fog nőni. Ez pedig gazdasági nehézségeket, politikai válságokat és akár fegyveres konfliktusokat is előrevetíthet.

Ha nem is ilyen mértékben, de a problémakör Oroszországban is jelen van. Az elmúlt években megszaporodó Putyin-ellenes tüntetéseket elsősorban a művelt, fiatal középosztály táplálja. Hogy az orosz nagyvárosokban rendszeres demonstrációk nem radikalizálódtak, elsősorban annak köszönhető, hogy a tüntetők maguk is haszonélvezői a Putyin által teremtett viszonylagos jólétnek, így nem kívánják megélhetésüket kockáztatni. Egy gazdasági hanyatlás azonban ezt a rendszert minden bizonnyal megváltoztatná.

Noha a demokratikusan megválasztott kormányokat nem fenyegeti a forradalom veszélye, a munkanélküli fiatal tömegek náluk is radikális politikai változások kiindítói lehetnek. Görögországban a szélsőjobboldali Arany Hajnal népszerűségének növekedése jelentősrészt a fiatalok körében tapasztalható negyvenszázalékos munkanélküliségnek köszönhető. Franciaországban a munkanélküliség által leginkább érintett 30 éven aluliak körében a radikális Nemzeti Front támogatottsága 50 százalék körül mozog. De nem kell messzire menni példáért. Magyarországon az egyetemisták közt – különösen a kevésbé piacképes bölcsész és társadalomtudományi szakokon – kiemelkedően magas a Jobbik-, illetve az LMP-szimpatizánsok aránya. Mindez egy olyan társadalomban, ahol a fiatalok nincsenek passzivitásra kárhoztatva, aligha következhetne be. A kuktába szorított gőz előbb-utóbb valahol kiutat keres.

Sayfo Omar