A bolsevik forradalom számos legendát hagyományozott az utókorra. Ezek sorában a 20-as években kiépülő állami propaganda elemei éppen úgy fellelhetők, mint az emigráns oroszok kitalált történetei, pletykái. Lássunk most néhány forradalmi mítoszt és a cáfolatukat!

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Lenint és társait a német titkosszolgálat lepecsételt vonaton csempészte be Oroszországba.

1917. április 9-én harminckét orosz emigránssal a németek valóban elindítottak a zürichi pályaudvarról egy különvonatot, amely azonban nem volt lepecsételve, ugyanakkor az előzetes megállapodás szerint németek nem tehették be lábukat a kocsiba. Lenin és társai aztán a Keleti-tengerhez érve felszálltak egy Svédország felé tartó hajóra, és Stockholm érintésével érkeztek meg Pétervárra.


A pétervári forradalom az Auróra hajó félelmetes ágyúlövéseivel kezdődött meg.

Mivel a hajó fedélzetén nem volt éles lőszer, az Auróra csak egy díszlövést adott le vaklőszerrel, aztán elhallgatott.


Az ellenállhatatlanul özönlő munkásság elfoglalta a Téli Palotát.

A francia forradalmat megszállottan tanulmányozó bolsevik vezetők, a Bastille elfoglalásának mintájára jóval a novemberi puccs után alkották meg a Téli Palota megrohamozásának mítoszát. Szergej Eizenstein filmjének közismert képsorai milliók emlékezetében ragadtak meg valóságként. Pedig a valóságban csak kevesen vettek részt a palota ostromában. Az épületet tiszti iskolások, egy női zászlóalj, néhány kozák, egy kerékpáros egység és negyven hadirokkant védte. A bolsevik fegyveresek valójában csak akkor hatoltak be az épületbe, amikor már a védők elszállingóztak. A Téli Palota berendezését a bolsevik csőcselék összetörte, feldúlta.


A cári család tagjai közül többen is túlélhették a vérengzést. Anasztázia hercegnő és Alekszej cárevics külföldre menekült, és álnéven élt.

1918. július 16-án a jekatyerinburgi szovjet különítmény a cári család minden tagját lemészárolta a helyi Ipatyev-házban. Ennek ellenére több ál-Anasztázia is felbukkant külföldön. A leghíresebbet, egy Franziska Schanzkowska nevű lengyel parasztlányt csak a cári család 1991-es DNS-vizsgálatakor azonosítottak. Ekkor zárták le véglegesen az Anasztázia megmeneküléséről szóló mendemondákat is.


A békés Lenin eredendően jó elgondolásait a gonosz Sztálin torzította el.

A Jelcin-érában feltárt és nyilvánosságra hozott dokumentumok, Lenin személyes levelezése és megmaradt parancsai arról tanúskodnak, hogy a bolsevik forradalom vezetője könyörtelen és cinikus ember volt. Több ízben írásban utasította a bolsevik végrehajtókat, hogy likvidáljanak, gyilkoljanak meg minél több embert. Lenin áldásával indult útjára a vörösterror, ő vezényelte le az egyház, a polgárság és parasztság elleni irtóhadjáratokat. Ezenkívül koncentrációs táborokat állított fel, és már életében kezdett kiépülni a kényszermunkatáborok hálózata. Sztálinnak abszolút igaza volt, amikor Lenin legjobb tanítványának nevezte magát.

Szentesi Zöldi László

Egy nap krónikája

Előzmények:

  • Az orosz bolsevikok központi bizottsága október végén titkos tanácskozásán úgy dönt, hogy november 7-én puccsot robbant ki a Kerenszkij-kormány ellen. A döntést Kamenyev és Zinovjev hevesen ellenzi, de kisebbségben maradnak.
  • Négy nappal a tervezett puccs előtt a Forradalmi Katonai Bizottság a szovjet nevében átveszi az irányítást.
  • November 6-án a törvényes kormány megerősíti Pétervár stratégiai pontjainak őrzését. Az utcák kiürülnek, a hivatalok bezárnak. Több bolsevik el akarja halasztani a felkelést, de Lenin meggyőzi őket a folytatásról. Éjjel a bolsevik egységek ellenőrzésük alá vonják a város kulcsfontosságú pontjait, elzavarják, lefegyverzik a pályaudvarok, posták, hidak, távírdák őrségét.

November 7. (a Julián-naptár szerint október 25.)

  • Reggel Kerenszkij miniszterelnök katonai segítséget kér, majd miután észleli, hogy egyedül maradt, szerb tisztnek öltözik, gépkocsijával elhagyja Pétervárt.
  • 8 és 9 óra között Lenin a Szmolnijban kiáltványt szövegez Oroszország polgáraihoz. Ebben bejelenti az ideiglenes kormány bukását, és azt, hogy a Forradalmi Katonai Bizottság átvette a hatalmat.
  • A Téli Palotában – miniszterelnöke nélkül – egész nap üldögélő kormányhoz este fél hétkor érkezik meg Leninék felszólítása, hogy adják meg magukat. Este kilenckor az Aurora cirkáló elsüti ágyúját (részletek lenti írásunkban). Két óra múlva a Péter-Pál-erődből tüzet nyitnak, de olyan rosszul céloznak, hogy harminckét lövésből csak kettő okoz kisebb károkat a Téli Palotában.
  • Késő este megnyitják a szovjetkongresszust a Szmolnij dísztermében. A hatszázötven delegátus kétharmada bolsevik és baloldali eszer (szociálforradalmár), ez kétszer akkora szám, mint amire valójában jogosultak lettek volna. A hajnalba nyúló vitában a mensevikek hevesen bírálják a bolsevikokat. Három órakor az elnöklő Kamenyev bejelenti, hogy letartóztatták a kormányt. Hat órakor a kongresszust elnapolják estére. Lenin visszavonul egy barátja lakására, és megfogalmazza dekrétumait a békéről, a földről. Néhány óra múlva megalakul az új kormány, a Népbiztosok Tanácsa, ebben mindenki bolsevik, és Lenin elnököl. Ezzel a hosszúra nyúlt november 7-e – amely tehát valójában november 8-át is magában foglalta – véget ér.

Százéves a pétervári bolsevik puccs – Az ősbűn

Száz esztendeje robbant ki a … mi is? A szocializmus hatalma alá vetett országokban, így hazánkban is nemzedékeken át azt hazudták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (kedélyesen NOSZF-nak is becézték) kezdődött ezen a napon. Minden évben egyszer, november 7-én végig kellett hallgatnunk az iskolai és munkahelyi vörös litániákat, fel kellett állnunk a szovjet himnusz hangjaira, ömlött az intézményesített hazugság újságokból, televízióból, rádióból. Pedig közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, Péterváron közönséges puccs zajlott azon a napon. A bolsevikok kicsiny, de annál erőszakosabb csoportja egyszerűen megragadta a hatalmat, és ha már megragadták, meg is tartották hetven évig. Időközben exportálták a maguk forradalmát, és a világ szerencsétlenebb részein vérrel, tömeggyilkosságokkal, népek, nemzetek, származási, foglalkozási és vallási csoportok teljes eltűnésével létrejöttek a szocialista társadalmak.

1917. november 7-e hatása felbecsülhetetlen az emberi történelemben. Először – és reméljük, utoljára – győzött és uralkodott földrésznyi területeken az egyenlősítés, a kommunizálás központi parancsa. Először érezhették meg emberek százmilliói, hogy az állam hadjáratot visel a saját polgárai ellen, hogy el akarja pusztítani őket pusztán azért, mert a nagy utópia építésében csak zavart okoznának. A kommunista ideológia aztán kimúlt, de mindmáig ott pislákol ikertestvérében, a liberalizmusban, amely úgyszintén a tudás, a tekintély, a rend és a jó érzés ellen visel hadat ott, ahol uralomra jutott.

A pétervári puccs közvetlen és közvetett eredménye: százmillió halott. Vagy talán még ennél is több. Ennyien veszítették életüket a nagy társadalmi kísérletben. Ennyi ember életét vette el Lenin, Trockij, Sztálin, Mao, Pol Pot, Rákosi, Kádár, Honecker, Ceaușescu, Castro és a többi gyilkos.

De az ősbűn 1917. november 7. A nap, amely után már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Ezen a napon a pusztítás szelleme kiszökött a palackból, és a szocializmus itt kísértett köztünk egészen addig, amíg teljesen fel nem falta önmagát.

Összeállításunkban nem törekedhettünk teljességre, de felvillantunk néhány képet, tisztázni igyekszünk néhány kérdést a forradalom napjaiból.