A harmadik világban lejártnak tekintik a Nyugat morális felsőbbrendűségét

Demkó Attila hozzátette, az afrikai vezetők értelmezésében a harmadik világ Nyugattól való gazdasági függését és eladósodottságát csak súlyosbította az onnan érkező „kioktató hangnem”, amit Kína részéről eddig nem tapasztaltak.

Kína a gázai és az ukrajnai háború kapcsán is alkalmat láthat arra, hogy azt kommunikálja: a Nyugat mint világpólus „ma rosszul néz ki”, mert nem tudja kezelni a perifériáján kialakult válságokat, miközben a kínai világpólus körül rend és nyugalom van; az orosz narratíva pedig a lehetőséget jól kihasználva arról beszél, hogy Gázában nyugati támogatással folyik az izraeli terror.

Hozzátette: a jemeni síita húszik a palesztin kérdés megoldatlansága miatt szálltak be a gázai konfliktusba és „a nyugati imperializmus elleni küzdelemnek” tekintik saját szerepvállalásukat. Kiemelte, hogy az Egyesült Államok ezzel szemben próbálja ugyan kézben tartani a válsággócokat, de az erejét nem fókuszálja, hanem szétaprózza, így egyre kevésbé eredményes.

Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója elmondta, hogy a Jemen észak-keleti részét ellenőrzése alatt tartó húszi törzsszövetség az 1990-es évek elején alakult mozgalommá. Az arab tavasz eredményeként meggyengült jemeni kormánytól 2014-ben foglalták el az ország északi részét és a fővárost, Szanaát.

A húszik saját megfogalmazásuk szerint védekező háborút folytatnak „a Közel-Kelet amerikai és izraeli gyarmatosítása” ellen és a palesztinok mellett, mert a korábban legyőzött Iszlám Állam terrorszervezetet amerikai kreálmánynak tartják. A szakértő hozzátette, hogy bár a húszik és Irán a síita iszlám eltérő irányzataihoz tartoznak, az Egyesült Államokkal és Izraellel folytatott közös harcuk okán háttérbe szorították vallási nézeteltéréseiket.

Baranyi Tamás, az MKI stratégiai igazgatója arról beszélt: az Egyesült Államok téved, ha azt hiszi, hogy sorozatos légicsapásaival elérheti a húszi mozgalom megszűnését, mert „a húszik vannak otthon a térségben” és az évekkel korábbi bombázásokat is sikeresen túlélték. Hozzátette: a legnagyobb problémát abban látja, hogy az amerikai külpolitikában fennálló konszenzus a sikertelen iraki szerepvállalás óta nemcsak megszűnt, hanem már a Demokrata Párton belül is egyre töredezettebb, így az amerikaiak továbbra sem tudnak kilépni abból a beidegződésükből, hogy a térség arab országainak azt üzenik, „viselkedjetek jól, mert ha nem, akkor odacsapunk”.

Byrappa Ramachandra, az MKI vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a vörös-tengeri eszkaláció legnagyobb vesztese Egyiptom, hiszen a kereskedelmi hajókat ért húszi támadások okozta forgalomcsökkenés jelentősen megvágta a Szuezi-csatornából származó bevételét. Ez havi 80 millió dolláros (28,8 milliárd forint) veszteséget jelent, és akár államcsődhöz is vezethet. Az egyiptomi vezetés – véleménye szerint – talán azért csendes az eszkaláció kapcsán, mert pénzt ígérhettek neki arra az esetre, ha beengedné területére a gázai övezetből elmenekült palesztinokat.

A moderátor szerepét is betöltö Horváth-Sántha Hanga, az MKI kutatója ezt azzal egészítette ki, hogy Egyiptom azért áll nehéz döntés előtt, mert a palesztin menekültek beengedése esetén „az izraeli nyomásnak engedő árulónak” tartanák az arab világban, ha viszont nem engedi be őket, akkor azzal is megvádolhatják, hogy megsérti a nemzetközi humanitárius jogot.

A beszélgetés résztvevői között teljes egyetértés alakult ki abban, hogy az Európai Unió a gázai konfliktus vörös-tengeri eszkalációját is tehetetlenül szemléli, mert külpolitikai és rendezési stratégiája nincs, tehát nem szuverén. Baranyi Tamás megfogalmazása szerint „az európai vezetők felkészültsége botrányosan gyenge”, így nem csoda, hogy csak szimbolikus gesztusok megtételére futja tőlük. Demkó Attila szerint ez azért nem meglepő, mert „a nyugat-európai vezetők nemhogy a Közel- vagy a Közép-Keletet, hanem még Kelet-Európát sem értik”.