Merz legfőbb álma, hogy kancellár legyen
A kaméleon
Ukrajna támogatása már biztos. Friedrich Merz győzelmével és Boris Pistorius védelmi miniszter lehetséges kormányzati szerepvállalásával Ukrajna egy háborúpárti politikust kapott Németországban. Lehet, hogy a bevándorlás megfékezése, a közbiztonság javítása, a gazdaság fellendítése csak üres kampányígéret marad? Ki Friedrich Merz, és milyen jövőt választott magának Németország?
Egyre több német szavazó érzi úgy, hogy becsapták. Friedrich Merz már a választás másnapján megszegte ígéretét. „Senki sem beszélt a határok lezárásáról” – vonta vissza korábbi kijelentéseit az illegális bevándorlás megfékezésére. Pedig azelőtt azt mondta, hogy visszafordít a határról minden papírok nélkül érkező menedékkérőt. Ezt egyrészt a határok lezárása és a belépők ellenőrzése nélkül nem lehet megtenni, másrészt meg az SPD aligha egyezik bele.
Mi lesz a választási ígéretekkel? Ahogy a régi viccben, amikor a pokolba jutott lelkek azt reklamálják, hogy Lucifer nem forró üstöt, hanem csinos nőket és hatalmas lakomát ígért. A válasz kijózanító: ja, kérem, az a kampány volt. Ez meg itt a valóság.
Merz korábban politikusoktól szokatlan módon a migránsgyerekeket gúnyosan kis pasáknak nevezte, az ukrán menekültekkel kapcsolatban szociális turizmusról beszélt és megígérte, hogy rendbe teszi a német gazdaságot. Konzervatív imázsához az is hozzátartozott, hogy a választás előtti napon egy müncheni sörözőben kikelt magából az antifa, illetve „a zöld és baloldali idióták” ellen, leszögezve, hogy a baloldali politikának vége. Lehet hinni neki?
Miután a CDU–CSU eddigi története második leggyengébb eredményével megnyerte a Bundestag-választásokat, Merz bejelentette, hogy a lehető legrövidebb időn belül kormányt alakít a szociáldemokratákkal. Bár kényelmesen meglett volna az abszolút többsége a második helyet megszerző AfD-vel, amellyel a bevándorlás szigorításáról január végén együtt is szavazott, Merz a nagykoalíciót választotta az eddigi története leggyengébb eredményét elérő SPD-vel. Nagynak ez a koalíció még jóindulattal sem nevezhető, mivel hajszálvékony többsége van a Bundestagban.
Merkel kontra Merz
Merz csaknem 70 éves kora ellenére életében még egy napot sem kormányzott. Teljes nevén Joachim-Friedrich Martin Josef Merz 1955. november 11-én született Brilonban. Édesapja, Joachim Merz az arnsbergi kerületi bíróság bírája, 2007-ig a CDU tagja. Édesanyja a befolyásos Sauvigny családból származik. Friedrich Merz a Konrad Adenauer Alapítvány ösztöndíjasaként jogot tanult a bonni és a marburgi egyetemen, majd vizsgálóbíróként dolgozott a saarbrückeni járásbíróságon. Nős, három felnőtt gyermekük van. 1972-ben, középiskolás korában csatlakozott a CDU-hoz, 1980-ban a Junge Union elnöke lett. 1989-ben beválasztották az Európai Parlamentbe, amelynek 1994-ig volt tagja. 1994 és 2009 között a német Bundestag képviselője, 1996 és 1998 között a CDU–CSU parlamenti frakciójának vezetőjeként a pénzügyi bizottság elnöke. 2000 februárjában Wolfgang Schäuble utódjaként mint a CDU–CSU parlamenti képviselőcsoportjának elnöke az ellenzék vezetője volt. A 2002-es választások után Angela Merkel a parlamenti frakció elnöki tisztségét magának követelte, Merznek be kellett érnie az elnökhelyettesi poszttal.
Merkel és Merz viszonya enyhén szólva konfliktusokkal terhelt volt. A rivalizálás 2000 februárjában kezdődött, amikor egy Karlheinz Schreiber nevű fegyverkereskedő adománybotránya miatt néhány órán belül lemondott Helmut Kohl, majd a CDU felső vezetésének nyomására Wolfgang Schäuble, a párt akkori frakcióvezetője is. A CDU vezetés nélkül maradt. Aznap este válságtanácskozást tartottak, a legrangosabb politikus a teremben a CSU-s Michael Glos volt, aki villámgyorsan eldöntötte a párt sorsát:
– Angela, te átveszed a pártot és te, Friedrich, a frakciót.
A kettős vezetés és vele minden ellentét, minden sértődöttség innen datálódik. A közös munka nem tartott sokáig, és végül Merz vereségével végződött. 2004 decemberében Merz lemondott tisztségéről és hátat fordított a politikának. 2018-ban tért vissza a CDU-ba, de csak az elveszített Bundestag-választás után, 2021 decemberében jött el számára az igazi visszatérés lehetősége.
Angela Merkel lehetséges utódai addig az ő emberei voltak: Annegret Kramp-Karrenbauert egyenesen mini-Merkelnek becézték, de merkelista politikusnak számított Norbert Röttgen csakúgy, mint a Merkel-kormány egészségügyi minisztere, Jens Spahn vagy a 2021-es választáson súlyos vereséget szenvedő Armin Laschet, akit ugyancsak a merkeli irányvonal követőjének tartottak.
Válságból válságba
Az állhatatos Merz kivárta, hogy eljöjjön az ő ideje. Hosszú-hosszú éveken át dédelgetett álma, hogy kancellár legyen, most valóra válhat. A korábbi választásokon rendre alulmaradt minden jelölttel szemben, mert a CDU pártelitje távol akarta tartani Merkeltől nagy riválisát. 2021-ben azonban egy jóval szélesebb kör szavazata döntött. A CDU négyszázezres tagságának több mint hatvan százaléka, mintegy kétszázötvenezer párttag adta le voksát a 2021. december 16-ai határidőig.
Friedrich Merz elsöprő győzelmet aratott: már az első körben megszerezte az abszolút többséget. A kancellárságra azonban a jelzőlámpakormány bukásáig még várnia kellett. 2021-ben határozott szakítást ígért a merkeli irányvonallal. Magabiztos győzelme feltárt egy olyan, addig jól leplezett törésvonalat, amely a CDU vezetése és a párt tagsága közt szakadékká mélyült. Merz saját értékelése szerint válságos állapotban lévő pártot vett át.
„Nincs már egyetlen téma sem, amelyben véleményvezérek volnánk. Már a gazdaságpolitika területén sem. Nincs már egyetlen választói korcsoport, amelyben a legtöbben ránk szavaznának. Már a hatvan év felettiek körében sem” – így jellemezte pártja akkori állapotát. Ám a CDU – immár Merz vezetése alatt – mindössze 4,4 százalékot erősödött az elmúlt négy év során, tegyük hozzá, ellenzékben.
Globalista érdekek
Amikor 2004-ben Merz hátat fordított a politikának, az üzleti életben hatalmas vagyonra tett szert, egy sor nagyvállalat felügyelőbizottságának tagja lett, köztük a BASF, a Commerzbank, a Német Börze, a Borussia Dortmund és nem utolsósorban a BlackRock, a világ legnagyobb vagyongazdálkodó szervezete. Mintegy 146 milliárd dolláros vagyonával a BlackRock nagyjából 18 ezer vállalat és bank társtulajdonosa az USA-ban, Nyugat-Európában és Ázsia gazdag nagyvárosaiban, például Szingapúrban. Egy gigamonopólium, amely összefonódott a kormányokkal, a pártokkal, a pénzügyi intézetekkel, a médiával és a lobbistákkal. Milliárdokat keres fegyverkezéssel, háborúkkal és újjáépítéssel. A BlackRock – mint ahogy a nevében is benne van – egy olyan fekete doboz, amely láthatatlanságot nyújt szupergazdag ügyfeleinek. A BlackRock Ukrajna újjáépítésének a fő koordinátora, a fegyver- és energiaipar fő részvényese. Az üzlet annál jövedelmezőbbnek ígérkezik, minél tovább tart a háború.
Friedrich Merz szinte egész eddigi pályafutása során a nemzetközi nagytőkét szolgálta. 2016-ban lett a BlackRock felügyelőbizottsági elnöke, ekkoriban lett a cég Németország legnagyobb részvényese, a több mint száz legnagyobb német cég társtulajdonosa. Tisztségéről 2020-ban lemondott, mert összeegyeztethetetlen lett volna a politikai ambícióival, de aligha hihető, hogy ez korábbi kapcsolatain és nézetein változtatott volna. Merz egy ideológiai kaméleon: kíméletlenül és gátlástalanul állítja az ellenkezőjét annak, amit korábban hirdetett. Németországnak aligha tesz jót ez a neoliberális, globalista, nagytőkés szemlélet, amely Merz elképzeléseiben sorra tetten érhető. Az Északi Áramlatot már az ukrajnai háború, a vezetékek felrobbantása előtt ellenezte, és a mai napig nem tett le a nagy hatótávolságú német Taurus rakéták Ukrajnába küldéséről.
