Zöld hadiipar
A kancellárjelölt fiskális alkoholizmusa
Bár Németországban a Zöldek jelen állás szerint nem lesznek az új kormány tagjai, máris elérték a céljukat: a klímasemlegességet az alkotmányban rögzítették. Zöldalapon akarják felfuttatni a hadi-, felpörgetni az építőipart és elérni a nettó nulla kibocsátást, egyszerre. Erre viszont a világ pénze nem lesz elég.
A Zöldeknek sikerült tovább bővíteniük a biztonság fogalmát. Most már „a polgári védelemre, a titkosszolgálatokra, az információs technológiai rendszerek védelmére és a nemzetközi jogot megsértve megtámadott államok megsegítésére fordított szövetségi kiadások” is kivehetők az adósságfék alól az alaptörvény-módosítás értelmében. Ebbe természetesen beletartozik az Ukrajnának nyújtott segély is.
Közben nem mondanak le a klímasemlegességről sem. Friedrich Merz kancellárjelölt erről így fogalmazott: „Majdnem mindent, amit javasoltunk, a Zöldek már előterjesztettek az elmúlt választási időszakban.” Minden eddigi kudarca ellenére folytatódik tehát a Merkel-korszak és a jelzőlámpa-kormány energiapolitikája, immár milliárdos eladósodás mellett.
Az atomenergia kivonása, a széntüzelésű erőművek idő előtti bezárása, a megújuló energiaforrások 500 milliárd eurós fejlesztése és a hálózatbővítés hasonló nagyságrendű költségei az áram árának drámai emelkedéséhez vezettek. Németországban a legdrágább a villamos energia az iparosodott országok közül. Ennek következtében az energiaigényes iparágak zsugorodnak, és egyre több cég hagyja el az országot.
Módszeres eladósítás
A földrajzi elhelyezkedés fontos tényező a szél- és napenergia-termelés költségeiben. Az északi szélességi körök tájékán elterülő és gyakran felhős Németországban például a napenergia előállítása háromszor drágább, mint a déli szélességi körökön és a napsütés szempontjából kedvezőbb területeken.
A legbefolyásosabb energiaügyi szaklap, az Energy egyik tanulmánya (Robert Idel: Levelized Full System Costs of Electricity 2022. november 15.) szerint azonban még a napfényes Texasban sem versenyképes a szél- és a napenergia. A tanulmány szerint az ott termelt naperőművi áram több mint háromszor drágább az atomerőművekben termeltnél, több mint négyszer a szén- és több mint tízszer a földgáztüzelésű erőművekben előállítottnál. A naperőművekből származó villamos energia Texasban megawattóránként 413 dollárba kerül, a szélerőművekben termelt 291, miközben az atomerőművekben csupán 122, a széntüzelésűekben pedig 90 dollárba. Eközben a földgázerőművekben előállított áram ára mindössze 40 dollár.
A CDU–CSU–SPD kormány viszont ugyanott folytatja az úgynevezett Energiewendét (energiafordulat), ahol az előző kormány abbahagyta – ezermilliárdos nagyságrendű adósságteher felvállalása mellett.
A most formálódó fekete–vörös koalíció a Zöldek külső támogatásával ezen a végzetes úton megy tovább: az atom- és széntüzelésű erőművekből származó alapterhelésű villamos energiát drágább és megbízhatatlanabb megújulókkal helyettesítik.
A két leendő kormánypárt közötti úgynevezett szondázó dokumentum „a nap- és szélenergia határozott és hálózatbarát terjeszkedését” szorgalmazza. Az, hogy a nap- és szélenergia évente húszmilliárd eurós támogatást igényel, nem merült fel kérdésként. Mint ahogy az sem, hogy a nyári napokon a napelemek ellenőrizetlen betáplálása frekvenciaproblémákat okoz a hálózatban, így hamarosan egész régiókat kell lekapcsolni, hogy elkerüljék a hálózat túlterhelését, az úgynevezett kiégést. Télen a napenergia hiánya, illetve a tartós szélcsend miatt az árak az egekbe szöknek. Az ilyen időszakok áthidalására egy második, 20 000 megawattnyi gáztüzelésű erőművi kapacitást kell kiépíteni. Csakhogy a koalíciós partnerek kívánsága szerint 2045-ben véget kell vetni a földgázhasználatnak, a 2030-tól üzembe helyezhető gázerőművek esetében már nem köthetők hosszú távú gázszerződések.
Többmilliárdos nagyságrendű éves támogatásra lesz szükség, mert az LNG-gáz kétszer-háromszor drágább, mint a vezetékes. A következmény: számolatlan pénznyomtatás, eladósodás, egekbe szökő infláció. Fiskális alkoholizmus állandó ráivással.
Németországnak elegendő palagáza lenne a következő 30 évre, ám ezt nemhogy nem is említik, de továbbra is tilos a kitermelése a szövetségi köztársaságban. Arról, hogy két éven belül hat, öt éven belül kilenc atomerőművet lehetne újraindítani, egyáltalán nem esik szó. A választási kampány során a CDU Friedrich Merz vezetésével azzal szédítette a polgárokat, hogy – úgymond – meg akarják vizsgálni az atomerőművek újraindításának kérdését. A feltáró dokumentumban ezzel szemben még az elvi lehetőség megfontolásáról sem esik szó. Pedig egy év alatt húszmilliárd euróra rúg a szél- és napenergia-támogatása, amiből hat megbízható, olcsó atomerőművet lehetne újraindítani.
Németország nagy energiaigényű iparának erózióját azonban nem az alaperőművek bővítésével, hanem az áram árának állami támogatásával kívánják megállítani. Adópénzből, kilowattóránként öt cent körüli összeggel támogatnák. Évi 450 terrawattórával számolva kijön az évi húszmilliárd euró. Az energiaigényes ipar számára ez jelentős könnyítést nem jelent, mert eddig is nagyrészt mentesült az áramadó és a hálózati díjak alól.
Az állampolgároknak kell megfizetniük tehát a zöld energiapolitika árát: az átállás költségeinek enyhítése a következő négy évben 80 milliárd euróba kerül. Ezért van szükség a hatalmas hitelekre a finanszírozásához. A CDU átütő sikerként igyekszik eladni a jelzőlámpás politika folytatását, mert el akarják terelni a figyelmet arról, hogy Merz a választási kampányban negyedik generációs atomerőművek fejlesztéséről beszélt, tudva tudván, hogy sem az erőművek újraindítását, sem az atomenergia-kutatást nem lehet az SPD-vel szemben átnyomni.
Haderőfejlesztés zöldacéllal
A német ipar a klímapolitika szorításában vergődik. Megállapodás született a „klímasemleges termékek vezető piacainak” létrehozásáról. Ilyen például a zöld- vagy más néven klímasemleges acél.
„A zöldacél természetesen nem a színéről kapta a nevét, hanem előállításának zöld módjáról, vagyis fenntarthatóságáról. Jelenleg nincs általánosan elfogadott definíciója a zöldacélnak, ez egy gyűjtőnév, amelyet egyszerre használunk a zöldhidrogén segítségével gyártott, a klímasemleges, a csökkentett szén-dioxid-kibocsátással, illetve a károsanyag-kibocsátási tanúsítvánnyal ellátott acélra. Ezek közül egyelőre csak a csökkentett szén-dioxid-kibocsátással gyártott acél kapható a piacon, de több európai nagyvállalatnál is vannak olyan törekvések, hogy részben vagy teljes egészében átálljanak a szénmentes, zöldhidrogénre épülő acélgyártásra. A zöldhidrogén a napelemek és szélerőművek, vagyis zöldenergia segítségével előállított hidrogéngáz. Szakértők szerint ez már a következő évtizedben versenyképes alternatívája lehet az acéliparban jelenleg használt fosszilis anyagoknak” – olvasható a ThyssenKrupp Materials oldalán.
Nem nehéz belátni, hogy a zöldacélalapú termékek szükségszerűen drágábbak a hagyományos acélból gyártottaknál. Sem az ellehetetlenített autó-, sem a most szerveződő védelmi vagy a túlélésért küzdő építőipar nem bír ennyit fizetni, tehát itt is elkél a bőkezű támogatás.
További üres ígéretek
A CDU az európai parlamenti választási kampányban szorgalmazta a belső égésű motorok tilalmának feloldását, majd ezt megismételte a szövetségi választás kampányában is. Az SPD mindezt blokkolta. Felmerül a kérdés, vajon milyen érdekeket képviselnek a német szociáldemokraták, amikor az autóipar 2,2 millió munkahelyével játszanak? Állásfoglalásuk mindenesetre homályosan fogalmaz: „Elkötelezettek vagyunk a németországi autóipar munkahelyei iránt. Bízunk a technológia iránti nyitottságban.”
Azóta kiderült, hogy a Zöldek nyomására a „technológiára való nyitottság” a valóságban a gépjárművek 2035-re célul kitűzött nulla szén-dioxid-kibocsátásának elérése érdekében szén-dioxid-mentes üzemanyagokat jelent. Ez persze szemfényvesztés, ugyanis minden egyes akkumulátorral felszerelt autó gyártása során annyi szén-dioxid keletkezik, mint amennyi egy dízelgépjármű százezer kilométernyi futása alatt. Az állami támogatás tehát megnövekedett globális kibocsátáshoz vezet – megint csak német adópénzből.
Arra sem kapunk választ, hogy vajon a harckocsik, a csapatszállítók és a légi járművek is akkumulátorral működnének-e? Hol lesznek a töltőpontok?
De a dolgok még rosszabbra is fordulhatnak. A Zöldek most azért lobbiznak, hogy a klímával foglalkozó civil szervezetekből, illetve a klímaiparból álló ügyfélkörüknek adják az 500 milliárd eurós infrastrukturális alap nagy részét.
Bár a Zöldek jelen állás szerint nem lesznek tagjai a kormánykoalíciónak, Friedrich Merz vezetésével informálisan mégis fekete–vörös–zöld kormány alakul, egy jelzőlámpa 2.0, erőteljes vörös–zöld dominanciával.
