Minden jel arra utal, hogy a világ az óévvel nem tudta maga mögött hagyni a recessziót, és 2013 sem kecsegtet sok jóval. Noha az eurózóna gondjai a gyengén teljesítő országok, mint Görögország és Spanyolország monetáris unióból való kizárásával megoldhatóak lennének, az európai vezetők számára a megoldás politikailag továbbra sem fogadható el. A világ legnagyobb gazdasági közössége így várhatóan az új évben sem lép emelkedő pályára. A helyzet pedig csak romlani fog, hiszen reális esély van arra, hogy a válság az eddig viszonylag dinamikusan fejlődő régiókat is elérje.

Elemzők egybehangzó jóslata szerint érezhető lassulás következik a Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát tömörítő, mindeddig dinamikusan fejlődő BRIC országokban is. Javulás talán csak az Egyesült Államokban várható, de csakis akkor, ha a kongresszus demokrata és republikánus frakciói konszenzusra tudnak jutni a költségvetési kérdésekben.

2013-ban Európa metamorfózisa tovább folytatódik. Az „Európai Egyesült Államok” kiépítése irányába tett konkrét lépések már 2012-ben megkezdődtek azzal, hogy decemberben az uniós országok megállapodást írtak alá a közös bankfelügyeleti rendszerről. 2013-ban ez az integráció szükségszerűen folytatódni fog. Az ügyet azonban megnehezíti, hogy ősszel az integrációt leginkább erőltető Németországban választásokat tartanak. A dolgok jelenlegi állása szerint a mostani koalíció el fogja bukni a voksolást. Noha a németek kétharmada érzi úgy, hogy Angela Merkel jól menedzseli a válságot, a konzervatív CDU/CSU-ból és a liberális FDP-ből álló koalíció népszerűsége elégtelen az újabb győzelemhez. A népszerűség helyreállítása érdekében a 2012-ben már megkezdett osztogatás folytatódni fog, ami további bizalmi válságot eredményezhet a megszorításokra kényszerített déli országok és Berlin közt.

Egy biztos: az Európai Unió merőben eltökélt a közösség fenntartása mellett. Ennek egyértelmű jele, hogy ha semmi váratlan nem jön közbe, júliusban Horvátország csatlakozhat az Európai Unióhoz.

Izgalmakat rejtenek az áprilisi olasz parlamenti választások is. Eddigi nyilatkozata szerint a technokrata Mario Monti nem indul újra a miniszterelnöki székért. Helyi lapok azonban arról cikkeznek, hogy a politikus az államfői szerepet kívánja megcélozni. Még az sem kizárt, hogy az adócsalás miatt négy év börtönre ítélt Silvio Berlusconi újra kormányfő lehet.

Talán ennél is nagyobb izgalmakat ígér Kína, ahol az óévben beiktatott Hszi Csin-ping megkezdi egy új típusú, belső fogyasztásra épülő gazdaság kiépítését. 2013-ban az új vezér szükségszerűen szembesülni fog a ténnyel, hogy Kína korántsem egységes entitás. A soron következő reformok és forrásátcsoportosítások miatt az új kínai kormányzat szükségszerűen összekülönbözik majd a hadsereg vezérkarával. Ez pedig különösen veszélyes lehet, hiszen a hadsereg döntési joga meglehetősen kiterjedt, így megeshet, hogy a tábornokok egy külső konfliktustól remélik majd belső pozíciójuk megerősödését.

Az ősi riválissal, Japánnal már 2012-ben feszültté vált a viszony a Tiaojü (japánul Szenkaku) szigetek hovatartozása miatt. A hónapokig húzódó konfliktus igazi győztese akkor a kínai autóipar lett, miután a japán személygépjárművek kínai importja 50 százalékkal visszaesett. Egy hasonló affér tehát akár összhangban is lehet az új kínai gazdaságpolitikával. A helyzetet tovább fokozza, hogy az óév végén tartott japán parlamenti választásokat a Kína-ellenes politikájáról ismert Liberális Demokratikus Párt nyerte, mely nem hezitál majd felvenni a kesztyűt egy konfliktus esetén.

2013 legnagyobb kihívása minden bizonnyal az Egyesült Államok új külügyminiszterére, a részben magyar származású John Kerry-re vár. Obama elnök ígérete szerint ugyanis 2014 végére az amerikai csapatok kivonulnak Afganisztánból, mellyel szinte egy időben elnökválasztásokat is tartanak a harcoktól sújtott országban. Kerrynek tehát az afganisztáni rendezés érdekében embert próbáló diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie nemcsak Afganisztánban, de Pakisztánban is. Az afgán helyzet rendezése ugyanis lehetetlen a táliboknak sok esetben menedéket nyújtó Iszlámábád közbenjárása nélkül. Az elmúlt években pedig erősen megromlott a viszony Washington és a pakisztáni vezetés közt.

A helyzetet az is izgalmassá teszi, hogy – egyelőre még nem tudni mikor – az új év során Pakisztánban is elnöki és parlamenti választásokat tartanak. Ha Washington elszámolja magát, és nem lavíroz kellő ügyességgel az esélyesek közt, vagy ami még rosszabb, rossz jelölt mellett teszi le a garast, az afganisztáni kivonulás könnyen káoszba fulladhat. Kérdés ugyanakkor, hogy miként fogadja majd az amerikai pakisztáni közeledést Iszlámábád legfőbb regionális riválisa, India, mely már jó ideje Washington kulcsfontosságú szövetségese a Kínai befolyás kiterjesztése elleni harcban. Az afganisztáni kivonulás lefolyása jelképesnek is tekinthető majd. Megmutatja ugyanis, hogy az Egyesült Államok valóban, és ha igen, miként szorul vissza a szuperhatalmi státuszából.

Az új évben a harmadik évébe lépő „Arab Tavasz” tovább folytatódik. Líbiában tovább folyik a harc a milíciák lefegyverzéséért. Egyiptomban 2013 viszont a konszolidáció éve lehet, az országot kormányzó Muszlim Testvéreknek ugyanis helyre kell állítaniuk az óévben erősen megingott társadalmi bizalmat. Irakban várhatóan növekedni fognak a feszültségek a síita vezetés és a központi kormányzat, illetve a szunnita régiók között. Szíriai fronton kevés az esély arra, hogy megnyugvást hozzon 2013. Az óévben több mint száz ország ismerte el a Szíriai Nemzeti Tanácsot az ország legitim hatalmának. Ha a felkelők győznek is, reális esély van arra, hogy Aszad elnök a tengerpart alaviták-lakta hegyvidékére vonuljon vissza, ahol hadúrként még sokáig megőrizheti pozícióját. Ez azt jelentené, hogy a tengerpart szunniták és alaviták által vegyesen lakott Lattakia városában etnikai tisztogatás indulhat meg, ami még az óévi homszi és aleppói harcoknál is véresebb és kegyetlenebb lehet.

Külön izgalmakra ad okot, hogy 2013-ban a Közel-Kelet két egymással szembenálló országában, Izraelben és Iránban is választások következnek. Netanjahunak és az általa vezetett jobboldali Likudnak minden esélye megvan arra, hogy megnyerje a januári parlamenti választásokat. Arra, hogy a régi-új vezetés belekezdjen egy beláthatatlan végű háborúba Irán ellen, kevés az esély. Ha azonban a kelet-jeruzsálemi zsidó telepek bővítése tovább folyik – ami valószínűnek látszik –, a kétállamos béketerv 2013-ban végleg dugába dől.

Az iráni fronton eközben átmenetileg enyhülés következhet be. Iránban júniusban tartanak választásokat, melyeken Mahmúd Ahmadinezsád alkotmányos okokból nem indulhat újra. Noha az új elnök személye egyelőre ismeretlen, valószínűleg a régi államfőnél kevésbé konfrontatív személy kerül az ország élére.

Azonban bárki legyen is az új elnök, biztosra vehető, hogy a gazdasági válsággal küzdő Irán közel-keleti befolyása tovább csökken. Mint ahogy az is biztos, hogy 2013-ban is hallani fogunk a perzsa ország atomprogramjáról, amelyet egyik potenciális elnökjelölt sem kíván feladni.

Sayfo Omar