A kínai jövő csak most kezdődik igazán
Évek óta intenzív információs háború zajlik körülöttünk. Ebben a küzdelemben nem a tartalom minősége, hanem a mennyisége dönt. Az elárasztás és a hírzaj felerősítésének a célja, hogy a keresőmotorok a releváns találatok között elsősorban azok cikkeket és videókat kínálják fel, amelyek a támadó narratíváját erősítik.
Az említett küzdelem az USA és Kína között zajlik, az ázsiai nagyhatalom pedig ezidáig leginkább defenzívában volt. A nagy narratívamesélő felületek is jórészt Washington álláspontját közvetítik, így Kína saját történetének elmesélésénre meglehetősen szűkre szabott lehetőségekkel rendelkezik.
Kína a támadások kereszttüzében ezért egyetlen állítást hangsúlyoz: kizárólag a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés szándéka vezérli a világ országaival való kapcsolattartásban.
A helyzet érdekessége, hogy az egyik oldalon egy globális közízlést és véleményt formálni képes hálózat áll Kína egyszerűnek ható üzenetével szemben, az ázsiai hatalom mégis képes mérsékelni a támadások erejét. Az ember ugyanis alapvetően racionális lény, mindig a saját érdekeinek megfelelően dönt. A személyes tapasztalatok pedig abba az irányba mutatnak, hogy a nyugodt keleti erő üzletet kínál, az egyetlen feszült szereplő pedig az USA, amely gazdasági térvesztést szenved el Kína megerősödésével. Washington szándéka pedig egyértelműen az, hogy a kínai gazdaságot leválassza saját szövetségeseiről, különösen az Európai Unió országairól. A narratívaharc is ennek a célnak van alárendelve, technikailag ezért a Kínával való gazdasági együttműködést üzletileg kockázatosnak vagy erkölcstelennek ábrázolják. Ebben a tekintetben a legfontosabb a közvélemény meggyőzése, ugyanis a sikeres Kína ellenes áthangolás után nem lesz, aki számonkérje a nemzeti kormányokon azok illogikus döntéseit. Igy fordulhat elő, hogy Európa súlyos gazdasági károkkal járó kereskedelmi háborút indít Kína ellen – legutóbb az autóipart érintően –, mivel a lakosság egy jelentős része egy téves morális meggyőződéstől vezetve támogatja a döntésében. Annak ellenére is, hogy ezzel az európai ipar alól végleg kirúgják a széket.
A leírtakat kiválóan alátámasztja az, ami a Huawei esetében történt. Az USA korábban valóságos kampányt szervezett a kínai tech óriás ellen. Azzal vádolták meg a céget, hogy törvénytelen kémkedést végez a kínai szolgálatok számára, jelenléte nemzet és kiberbiztonsági kockázatot jelent a nyugati világban. Persze ebből egyetlen szó sem volt igaz, valójában az amerikai cégek piaci helyzetét féltették. Azt természetesen nem mondhatták, hogy az amerikai cégek érdekei miatt megtiltjuk Európának, hogy egy olcsóbb, minőségi tekintetben mégis jobb szolgáltatóval szerződjenek. Emészthetőbbnek tűnt a kémkedés sztori, miközben az amerikai tech cégek ellenőrizhetetlenül lopják a felhasználók adatait szerte az egész világon. A Huawei-képlet egyébként minden esetben alkalmazható. Akár egy Európában kampuszt nyitó kínai egyetem esetében is. A „kém” jelző ugyanis rendkívül kreatívan felhasználható.
A fenyegettetés érzésének megteremtése mellett teljes kommunikációs iparág épült fel arra, hogy elhitessék a nyugati közvéleménnyel, hogy a kínai gazdaság hamarosan térdre rogy. Egy angol vagy magyar nyelvű keresés eredményeként 2010-ig visszamenőleg több tucat nagynevű elemzőcég, aygytröszt, „think tank” és szakértő jósolta már meg Kína gazdasági hanyatlását. A legjelesebbnek tartott nyugati lapok adtak teret a rémhíreknek. Közel másfél évtizede riogatja a média a nyugati társadalmat, hogy vagy összeomlik a kínai gazdaság, vagy felfalja az európai államok piacait. A helyzet az, hogy a kettő együtt nem lehet igaz, azonban ugyan azok a lapok állítják mindkettőt egyszerre. Tehát vagy az egyik, vagy a másik esetben hazudtak, esetleg mindkét esetben félrevezették az olvasókat.
Kínával kapcsolatban szinte csak célzott keresés útján lehet olyan hírekhez hozzájutni, amelyek valóságában mutatják be az ázsiai nagyhatalom gazdasági és társadalmi kondícióit. Célzott kutatás kell ahhoz, hogy megtudjuk, évente több millió ember válik az 500 milliós, európai értelemben is jómódú kínai középosztály részévé. Az ország képes 5 százalék körül tartani a gazdasági növekedést, amely ugyan csökkenést jelent a korábbi évek szárnyalásához képest, azonban a fejlődés még ilyen formában is irigylésre méltó a nyugati országok számára. Ez a növekedés teszi lehetővé, hogy Peking kereskedelmi többlete a tavalyi évben megközelítette az 1000 milliárd dollárt (több, mint 400 billiárd forint), miközben a hazai fogyasztás tavaly a GDP-növekedés 82 százalékát adta. Kína egyre inkább képes saját piacára támaszkodva is biztosítani a növekedést, ez pedig a valóságos jólét bizonyítéka. Mindeközben a világ legértékesebb cégeinek 10-es listáján minden évben megjelenik két-három kínai cég, illetve az AMTD Digital egyetlen napig a világ legértékesebb cége volt. Hozzáértő szemek azonban a listákon azt is látják, hogy több kínai szereplő azért nem szerepel az elit klubban, mivel egy cégek egy-egy sikerágazata saját útra lépett, mint a Tencent és a WeChat esetében. Külön entitásként vizsgálva „csak” a 13. és a 27. helyet foglalhatják el a mérésekben, együtt azonban a legnagyobbak között foglalnának helyet. Szélesebb kitekintésben pedig az is látható, hogy a tendenciák Kínának kedveznek.
A gazdasági fejlődéstől nem elválasztható, hogy a kínai tudományos szféra évről évre elképesztő eredményeket produkál. Ezek a sikerek globális szinten is érzékelhető hatást fejtenek ki, illetve meghatározó hatással vannak a mi jövőnkre is. Ilyen például a mesterséges napként emlegetett reaktorok építése, ezen a területen Kína vezető szerepet visz, illetve a legjelentősebb kutatási eredmények is kínai egyetemekhez kötődnek. A kutatás tétje pedig hatalmas, ugyanis a technológia biztonságos működtetésével úgy lehet majd energiát előállítani, hogy a folyamatot nem kíséri szén-dioxid-kibocsátás és nem keletkezik radioaktív melléktermék sem. Kínai tudósok emellett nemrég bejelentették, hogy egy 1 kilométer széles naperőművet építenek az űrben, amely mikrohullámokon keresztül sugározná vissza az energiát a Földre. Az eszköz által egy év alatt összegyűjtött energia mennyisége megegyezne a Földből kitermelhető teljes olajmennyiség energiájával. Hihetetlen léptékekről beszélünk. Mindezekkel párhuzamosan Kína rendelkezik a világ legnagyobb csillagvizsgáló berendezésével, a fél kilométer átmérőjű FAST (Five-hundred-meter Aperture Spherical Radio Telescope) rádióteleszkóppal is, amelyhez hozzáférést biztosított a világ tudóstársadalma számára.
A kiragadott példák apró szeletei a kínai tudományos világ eredményeinek. A sort azonban hosszan lehetne folytatni, az űrkutatástól az orvostudományon, az e-mobilitáson, a napelemgyártáson át egészen a mezőgazdaságig és az élelmiszeriparig. Nincs ugyanis olyan terület, amely nélkülözni tudná a kínai szürkeállományt vagy a pénzügyi befektetések hozzájárulását. Kína mindenből képes csúcsminőségű és alsópolcos minőséget is előállítani, mindent a vásárló szükségleteinek és pénztárcájának megfelelően. Bármilyen termékkel lépjen is a piacra, mindenképpen erős felvevőpiacokra van szüksége, ami feltételezi, hogy Kínának eminens érdeke, hogy a partnerországok gazdasága is erős legyen, illetve ne sértse az érdekeiket. Az üzletkötés mindig a kölcsönös előnyök szellemében jön létre. Európa előtt kiváló lehetőségek állnak, hogy olyan megállapodást kössön, aminek köszönhetően az eurázsiai kontinens mindkét végén gyarapodnának a felek.
Persze nem csak Kína és Európa kapcsolatáról szól a megállapodás. Miközben ugyanis Kína és a hozzá köthető projektek folyamatos támadás alatt állnak, az Övezet és út projektnek köszönhetően 420 ezer új munkahely jött létre az útvonal mentén fekvő országokban, illetve több, mint 40 millió ember lépett ki egyik napról a másikra a szegénységből. Közép-Ázsia országai, Pakisztán, illetve egy tucatnyi szegény régió számára a kínai befektetések jelentik a kitörési pontot. Kína nem segélyeket osztogat a fejlődő világban, hanem lehetőségeket. És a jelek azt mutatják, hogy a világ lenézett népei jobban örülnek a fair üzletnek, mint az adománynak. Afrikában a megfizethető, ellenben kiváló minőségű kínai motorbiciklik megjelenése valóságos közlekedési forradalmat eredményezett. Az afrikai kontinens lakóinak jelentős része apró falvakban, farmokon és tanyákon élnek. Ezek a kis közösségek a rossz minőségű vagy nemlétező infrastruktúra miatt nehezen tudtak bejutni a városba. A kínai eszközök megjelenésével milliók számára vált lehetségessé, hogy a földutakon esős évszak idején is bejussanak a városba, munkát vállaljanak, iskolába járjanak, eladják a terményeiket. A motorok használata pedig magával hozta számtalan kiegészítőiparág megjelenését, a szerelőműhelyektől a kölcsönzőkig terjedően. Szakértők szerint a fiatalok szélsőségesek általi fanatizálása is mérséklődött, miután megélénkült sok afrikai ország belső kereskedelme.
Mindezek mellett el kell mondani, hogy Kína éppúgy nem mentes a hibáktól, mint az USA vagy Európa.
Rengeteg kihívással kell megküzdenie a kontinensnyi országnak, azonban az irány meglehetősen jónak tűnik. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy Kína hatalmas utat járt be az elmúlt 100 évben. Egy szörnyű polgárháborút sikerült lezárnia, amelynek részeként elzavarta az európai gyarmatosítókat is, akik korábban többszőr kirabolták az országot. A szégyen évszázadának lezárulta után Kína mára az egyik elsőszámú szuperhatalomként jelenik meg. A mutatvány java azonban ez után következik.
Aki azt gondolja, hogy a kínai sárkány lendülete kifutott, az félreérti a kínai stratégiai gondolkodást. A kínai jövő csak most kezdődik igazán.
