A Krím újévi ajándéka

Aljona Szentpéterváron azon szerencsések közé tartozott, aki kapott jegyet az északi főváros és a Krím között Tavrija néven közlekedő első vonatra. Aljona lelkesen, mondhatni gyermekes örömmel számolt be videoblogjában az utazás minden pillanatáról. Ahogy a beszálláskor fogalmazott, álmai vonata viszi őt kislányával az innen 2700 kilométerre lévő Krímbe. A szerelvényt a nagyobb állomásokon és a szevasztopoli megérkezéskor rezesbanda és zászlókat lobogtató, ujjongó tömeg köszöntötte: a hatszáz utassal együtt őszintén örültek annak, hogy ismét helyreállt a két főváros és a Krím között a vasúti közlekedés, ami az első szerelvény elindulása óta eltelt 145 év alatt csak háromszor, a két világháború, majd az elsőt követő polgárháború idején és 2014 után szakadt meg. Szentpétervárról, illetve Moszkvából az út Szevasztopolig 43 és fél, illetve 33 óra, ami valamivel hosszabb, mint 2014-ig az Ukrajnán át vezető út volt.

Jól mutatja a beruházás fontosságát, hogy az első évben ötmillió gépjármű, közte 500 ezer teherautó és több mint 60 ezer autóbusz vette igénybe. Háromszor annyi, mint előzőleg az innen kicsit északabbra közlekedő kompokon 2017 folyamán. A híd éves utasforgalma becslések szerint 13 millió fő, teherforgalma 13 millió tonna lesz. A következő 60 napra a vonatokra már 57 ezer jegyet eladtak, a turisták életét azonban igazán az könnyítené meg, ha a szimferopolin kívül több kisebb repülőtér is üzemelne. Ám erre még várni kell.

Az első vonat megérkezése feletti öröm nem véletlen. Az oroszok méltán büszkék arra, hogy ismét nagyot alkottak. Méghozzá ellenszélben. Rekordgyorsasággal építették meg Európa leghosszabb hídját, amely most a vasúti közlekedés megindulásával már végképp egyesíti Oroszországot a Krímmel. A Kercsi-szoros felett átívelő híd ugyanis nem csupán közlekedési útvonal, hanem a köldökzsinór szerepét tölti be a szárazföld és a félsziget között. Jelentősége nem csupán abban áll, hogy integrálja a félszigetet az orosz gazdaságba. Ez a híd jóval több egy négysávos útból és egy sínpárból álló közlekedési folyosónál. Aki látta 2014-ben a népszavazás idején, majd most az első szerelvény megérkezésekor hulló örömkönnyeket, az megértheti, hogy mit jelent az oroszoknak.

Története még az 1870-es évekre nyúlik vissza. A britek 1901-ben vetették fel egy Londontól Indiáig tartó interkontinentális vasútvonal megépítésének ötletét. Ehhez két nagyobb hidat terveztek. Egyet a La Manche-csatorna fölött, míg egy másik a Kercsi-szoroson ívelt volna át. Az építkezés azonban túl sokba került volna, így elnapolták. II. Miklós cár két év múlva hozta újra szóba a híd tervét, ám a katasztrofális vereséggel végződő orosz–japán háború, majd az I. világháború keresztülhúzták a számításait. Ezután a II. világháború idején Hitler főépítésze, Albert Speer fogott bele az építkezésbe, miután úgy látta, hogy felgyorsíthatná vele a németek észak-kaukázusi invázióját. A német hadmérnökök 1943 nyarán drótkötélpályás felvonót építettek a szoros fölé. A pályán akár napi ezer tonna utánpótlást is szállíthattak a Kaukázusban tevékenykedő Wehrmacht-hadosztálynak. Hitler még ugyanezen évben egy állandó vasúti és közúti híd megépítését adta parancsba a Kercs és Csuska közötti ötkilométeres tengeri szoros fölé, ez 1943 őszére már majdnem el is készült, azonban a koncentrált szovjet támadások nyomán visszavonulásra kényszerültek a németek, a Wehrmacht pedig felrobbantotta a híd már elkészült részeit. A szovjetek 1944 tavaszán foglalták vissza Kercset, és a németek által otthagyott elemekből fél év alatt ideiglenes vasúti hidat építettek. Megfelelő hullámtörő gátak hiányában azonban a téli jég három hónappal a megnyitás után lerombolta a cölöphidat, melyen csupán pár nappal előtte haladt át a jaltai konferenciáról érkező szovjet delegáció. A szovjet kormányzat később egy új, végleges híd megépítését javasolta, ebből azonban nem lett semmi. A híd megépítése a 90-es évek elején is felmerült, ám az orosz és az ukrán félnek akkor nem sikerült egyezségre jutni. A Krím hazatérésével aztán felgyorsultak az események, és három év alatt megépült a félszigetet a szárazfölddel összekötő híd.

A tavaly májusban, fél évvel a tervezett határidő előtt átadott Krími híd igazi mérnöki teljesítmény is. A 19,1 kilométer hosszú építmény a Fekete- és az Azovi-tenger fölé épült, és érinti a Tuzla-szigetet. A kercsi szakasz 6,1, a szigeten vezetett rész 6,5, a keleti, víz feletti 5, a Tamany-félszigeti magasút 1,4 kilométer hosszú. A közúti közlekedés kétszer két sávon, a vasúti pedig két vágányon halad. A híd összesen 288 pillérre támaszkodik, amelyeket 1420 milliméter átmérőjű acélcölöpökkel alapoztak a tengerfenékbe, 94 méter mélységig. Mivel a híd magassága 35 méter, a teherhajók egy része kiszorul az Azovi-tengerről. A mariupoli kikötő forgalma így mintegy negyedével esett vissza. A 2015-ben megkezdett építkezés költsége mintegy 3,3 milliárd euró volt.

Stratégiai jelentőségéből és az ukrán–orosz háborús helyzetből fakadóan a hídrendszer fokozott védelemre szorul. Tekintettel méreteire, a hagyományos őrségen kívül drónok és víz alatti eszközök is őrzik a szerkezet épségét. A XXI. századi csúcstechnológiát felvonultatva a híd körül, alatt és felett automata harcászati tengeralattjárók és repülő drónok köröznek, miközben az Azovi-tengeren naszádok cirkálnak.

A híd megépülése, az utas-, majd a teherforgalom megindulása jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a Krím ne legyen exklávé, hanem szervesen kapcsolódjon Oroszország többi régiójához. A félsziget elszakadása után ugyanis Ukrajna leállította az idevezető vasúti közlekedést, és gyakorlatilag közúton sem lehetett Oroszországból eljutni a Krímbe. Ez jelentősen visszavetette a félsziget legnagyobb bevételi forrását jelentő turizmust. Ami aztán a folyamatosan bővülő infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően újra növekedésnek indult, és 2016-ban már 21 százalékos bővülést mutatott. Ekkor 5,6 millió turista fordult meg a Krímben, és a számuk azóta évről évre növekszik. Mint ahogy a szektorban befektetett magántőke aránya is. A turisták száma 2013-ban 5,9 millió fő volt, ennek több mint a felét ukránok tették ki. Ez a szám 2017-ben már elérte a hétmillió főt, 80 százalékuk orosz turista. Ráadásul az orosz turisták lényegesen többet költenek, mint az ukránok.

De elkészült, illetve épül az egyéb infrastruktúra is. Az autóúton és a vasútvonalon kívül villany-, gáz- és kőolajvezeték fogja a Krími híd nyomvonalán haladva összekötni Oroszországot a Krímmel. Ezekre azért van szükség, mert Ukrajna 2014 után a víztől az áramellátásig mindent blokkolt. Új irányból kellett mindezt pótolni.

Máig komoly gondot okoz a vízellátás. Ukrajna ugyanis még 2014-ben elzárta az Észak-krími-csatornát, amelyen a félsziget vízkészletének több mint 85 százaléka érkezett. Ez kimeríti az emberiség elleni bűntett fogalmát, a világ azonban nem tiltakozott. Mivel a felszín alatti vízkészletekhez korlátozott mértékben lehet hozzáférni, a problémát meg kellett oldani. A jelentős vízhiányt leginkább a mezőgazdaság sínylette meg. Hasonlóan áldatlan állapotok uralkodtak az energiaellátás területén is. Akadozva érkezett a villamos áram a félszigetre, és 2015-ig rendszeresek voltak az áramkimaradások. A krasznodari energiahíd 2016-os beüzemelésével normalizálódott valamennyire a helyzet. Emellett megépült két erőmű is. A szevasztopoli Baklavszkaja és a szimferopoli Tavricseszkaja erőmű összesen 940 megawatt energiát termel, kielégítve az energiaigény 90 százalékát.

A Krím kiemelt beruházási és fejlesztési területté vált. Az orosz vezetés 2014 és 2022 között 877,8 milliárd rubelt szán ezekre a célokra. Az összeget tavaly újabb 200 milliárd rubellel növelték meg. Mindebből nemcsak a rendkívül elmaradott infrastruktúrát fejlesztik, hanem felzárkóztatják az orosz szintre az életszínvonalat is. Megduplázódott a közalkalmazottak fizetése, és legalább kétszeresére nőttek a nyugdíjak is. A reáljövedelem emelkedése ugyanakkor az infláció és a megnövekedett szállítási költségek miatt elmaradt ettől, de a helyzet még így is sokkal jobb, mint az összeomló Ukrajnában. Ebből is látszik, hogy az elmúlt öt évben több változáson ment keresztül a Krím, mint az azt megelőző 25 évben összesen.

Eközben a Nyugat elítéli a krímiek életét megkönnyítő beruházásokat. Azonnal tiltakozott a Krími hídon meginduló vasúti közlekedés miatt az Európai Unió. A külügyi szolgálat közleménye szerint ez Ukrajna önállóságának és területi egységének újabb megsértését jelenti. Ehhez képest három napot késett a történtek elítélésével az Egyesült Államok kijevi nagykövetsége, ami mintha azt mutatná, hogy a rutinszerűvé vált tiltakozások mögött a világ szép lassan tudomásul veszi a status quót.