Pete Sampras, a kilencvenes évek legnagyobb teniszezője harmincegy éves volt, amikor megszerezte tizennegyedik Grand Slam-győzelmét. A 2002-ben visszavonult amerikai játékos tizenhárom év alatt érte el ezt a sikert, ehhez negyvenöt tornán kellett indulnia. Roger Federer a tizenötödik címét huszonhét évesen szerezte. A svájci hét év alatt huszonöt Grand Slam-tornán indult, és ebből tizenötöt megnyert. Kettejük egymás elleni versenyében különösen sokat számít a svájci párizsi győzelme, hiszen a Roland Garroson Sampras sohasem tudott nyerni.

Federert 2008-ban utolérte a legnagyobbak végzete, meghasonlott önmagával, képtelen volt tovább viselni annak terhét, hogy ő a legjobb a világon. Tavaly januárban, az Australian Openen csak árnyéka volt önmagának, a fiatal és nagyon lendületes szerb Novak Djokovics ellen szettet sem tudott nyerni.

Hogy Federer játszmát se nyerjen egy Grand Slam-versenyen? Erre korábban négy évig nem volt példa. Már az is szenzációnak számított, ha egyáltalán szettet vesztett. Az igazi tragédia azonban a wimbledoni döntő elvesztése volt Nadallal szemben, mely után pár héttel elvesztette világelsőségét is. Egyre többen verték meg, játéka alig emlékeztetett a régi bajnokéra, sokan már temették, ennyi volt benne, jönnek a fiatalok… 2008-ban ki is hagyott öt hetet, és a US Openen kívül már csak három tornát nyert meg. A világranglistán veszélybe került a második helye is, mert Djokovics már tíz pontra megközelítette.

– Számomra nem fontos, hogy második, harmadik, negyedik, ötödik vagy éppen huszonötödik helyen állok a listán. Számomra csak az első hely létezik, a többi nem számít – reagált erre a helyzetre Federer.

A 2009-es év egyáltalán nem úgy indult, hogy ez lesz Federer visszatérésének éve. Az Australian Open döntőjében Rafael Nadaltól öt szettben kikapott, de aki látta a mérkőzést, az emlékezhet, valójában saját magától kapott ki, képtelen volt hozni régi formáját, összevissza csapkodta a labdát, mintha a bajnok örökre elveszett volna benne. Nagyon szenvedett. Az eredményhirdetés közben Federer annyira sírt, hogy félbe kellett szakítania beszédét. Legnagyobb ellenfele, a boldog győztes az eredményhirdetés előtt a síró Federer vállára hajtotta a fejét, úgy vigasztalta:

– Tudom, hogy most rosszul érzed magad, de ettől még ugyanolyan nagy bajnok vagy. Akármilyen tornán játszom ellened, boldog vagyok.

Hiába, az átok csak nem akart elmúlni. Miamiban megtörtént az is, ami csak junior korában fordult vele elő: elvesztvén önuralmát, dühében egy elrontott labdamenet után háromszor a földhöz vágta az ütőjét. Nem tudjuk, mi történt eközben a háttérben, milyen szerepe volt önmaga újra megtalálásában kedvesének, ma már feleségének, a minden mérkőzésen ott ülő szép arcú, nála három évvel idősebb Miroslava Vavrinecnek, aki maga is teniszező volt. De valami történt, mert Federerben a bajnok, ha némi bizonytalansággal is, de visszatért.

A madridi Mesterek Tornáján salakon, spanyol közönség előtt a döntőben legyőzte azt a Nadalt, akit 2007 novembere óta nem tudott legyőzni, és akitől azóta zsinórban ötször is kikapott.

– Boldog vagyok és hétről hétre jobban játszom – nyilatkozta Federer még a madridi döntő előtt. – Keményen indult a szezon, hiszen még nem is nyertem tornát, de érzem, hogy nagyon közel vagyok ahhoz, hogy minden megváltozzon – fogalmazott.

Ekkor még kevesen hitték, hogy tényleg minden megváltozhat, de ő már tudta. A párizsi Roland Garroson aratott győzelem újabb lökést adott neki, hiszen életében először lett itt bajnok. Árulkodó, amit itt mondott:

– A győzelem levette rólam a nyomást. Mostantól karrierem végéig nyugodtan játszhatok. Most már senki nem mondhatja, hogy a Roland Garroson soha nem nyertem.

Bármilyen hihetetlennek tűnik, az a legvalószínűbb, hogy Roger Federer ekkor nőtt fel önmagához. Élete előző szakaszában szinte menekült saját rendkívüli képességei elől. Zárkózott volt, a játék közben semmit sem lehetett leolvasni az arcáról, de amikor olykor-olykor elsírta magát egy győzelmi trófea átvételekor, megtudhatta a sportvilág, hogy a legjobbak legjobbja belül milyen heves lelki viharokat él át. És most, túljutván a viharokon, megérkezett a béke öblébe.

Felesége várandós, Federer nem is titkolja, mennyire várja gyermeke megszületését, ugyanakkor tökéletesen lehiggadva tudatosította magában, hogy igen, valóban ő a legjobb, és most már így is akar élni. Elszántan, magabiztosan és elegánsan.

Federer párizsi győzelmére az sem vet árnyékot, hogy a döntőben nem a világelső Nadalt kellett legyőznie, hanem a svéd Söderlinget, aki elképesztően erőteljes játékkal az elődöntőben négy játszmában verte Federer legnagyobb riválisát. Ha százalékosan akarnánk értékelni a bajnok teljesítményét, azt mondhatnánk, ekkor már legalább 70 százalékot hozott ki a régi Federerből. Éppen elég volt.

A párizsi győzelem fontos állomás volt a lelki gyógyulásban, mert megerősítette önbizalmát, láthatta, hogy tényleg képes a csúcsra visszatérni. Wimbledonban a régi Federer játszott, illetve pontosabb, ha azt mondjuk, az újjászületett Federer. A döntőig úgy menetelt, mint régen: mindössze egy szettet veszített el. A tavalyi Federer–Nadal-álomdöntő nem ismétlődhetett meg, mert a spanyol sérülés miatt nem indult a versenyen, de a tenisz szerelmesei nem csalódtak, mert a döbbenetes küzdelmet hozó Federer–Roddick-döntő is ötszettes, hatalmas csatát hozott. Külön érdekessége volt kettejük összecsapásának, hogy amikor Federer átvette a világranglistán az első helyet, Roddick volt az, akit letaszított onnan. Az amerikai élete legnagyobb formáját hozta a döntőben, úgy adogatott, mint még soha, elképesztően jól mozgott a pályán, de ez sem volt elég Federer ellen, aki még a szervagépnek tartott Roddicknál is jobban szerválva, a hatodik wimbledoni győzelmét aratta.

Aki a hetvenes években Björn Borg és Jimmy Connors, a nyolcvanas években Ivan Lendl és John Mcenroe, a kilencvenes években Pete Sampras és Andre Agassi, az most a XXI. században Roger Federer egy személyben. Illetve még ennél is több. Ahogy a legendás ausztrál Rod Laver mondta róla:

– Egy biztos: ő korának legjobb teniszezője, és a legcsodálatraméltóbb bajnokok egyike a Földön. Ez olyasvalami, amit érdemes hangsúlyozni, mert ami a legszebb: Roger Federer sosem fogja.

A nagy Rod Laver a bajnok veséjébe látott. Federert az emelte a magasba, mindenki fölé, hogy örökké elégedetlen volt önmagával, mert nem győzni akart, hanem a legszebb, a legtökéletesebb teniszt akarta játszani. Számára a győzelem nem cél, hanem eszköz volt, a fejlődés eszköze, állomás egy végtelen hosszú úton. Nem bajnok akart lenni, hanem művész, harcművész.

Volt egy pont, amikor el kellett taszítania lelkéből a bajnokot, hogy a harcművész helyet találjon. Ahogy a vers mondja, aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni… És visszatérni onnan.

Federer 2004 és 2008 között 237 héten át vezette megszakítás nélkül a világranglistát. Megdöntötte Jimmy Connors 160 hetes és Stefi Graf 186 hetes rekordját is, ezzel az egész teniszmezőnyben kivívta a „leghosszabb ideig egyeduralkodó” címet.

Magánélete példamutató, minden botránytól mentes. Idén áprilisban vette feleségül szerelmét, akivel még 2000-ben ismerkedett meg. Federer már évek óta mondja, hogy a boldogságához csak a baba hiányzik. Most ez is megadatik neki, mert a várva várt jövevény hamarosan megszületik. A boldog apa emiatt valamennyi időt biztosan ki fog hagyni. Mivel a világranglista állása nagyon szoros, a kihagyás miatt valószínűleg újra át kell majd adnia az első helyet Nadalnak. De addig még hatalmas csata várható kettejük között New Yorkban, hiszen Nadal szeretné minél előbb visszavenni az első helyet. A spanyol azért is hajt, mert a US Open az egyetlen Grand Slam-verseny, ahol még nem győzött.

Sok élsportolót csak a visszavonulása után évekkel, évtizedekkel avat legendává a közvélemény. Roger Federernek megadatott az, ami csak nagyon keveseknek. Személyéből már aktív sportolóként legenda vált. Ez az a tulajdonság, amely őt megkülönbözteti az összes többi teniszezőtől. Úriemberként viselkedik a pályán, megjelenése és játékstílusa feltűnően elegáns. Játékostársai körében határtalan tisztelet övezi. Talán egyik elszánt ellenfele, az amerikai James Blake fogalmazta meg a legtalálóbban, mi a Federer-jelenség titka:

– Roger egy kedves fiú a pályán kívül is. Ő egy igazi példakép. Jóindulatú, barátságos és udvarias. Ha nem lenne ilyen jó ember, akkor könnyebb lenne ellene fordulni, mert az emberi természet olyan, hogy térdre akarja kényszeríteni azokat, akik a csúcson vannak. De őt senki nem akarja megtörni. Ő egyszerűen túl szimpatikus ember ahhoz. Ez teszi olyan könnyűvé azt is, hogy szurkoljunk neki.

Roger Federer élete filmjének legnagyszerűbb pillanatai milliók reménye szerint még sokáig tartanak. Aki látta már játszani, csak felsőfokban tud beszélni stílusáról, aki még nem látta, igyekezzen mielőbb bepótolni, mert ritkán adatik meg élő legendát látni. Aki nem ismeri a teniszt, annak azt mondhatnánk, Federer olyan a fehér sportban, mint Elvis Presley volt a zene világában. De még annál is különlegesebb.

Lass Gábor

ROGER FEDERER 15 GRAND SLAM GYŐZELME

Australian Open (2004, 2006, 2007)

Roland Garros (2009)

Wimbledon (2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2009)

US Open (2004, 2005, 2006, 2007, 2008)

GRAND SLAM-GYŐZTESEK RANGLISTÁJA:

(teniszező/győzelem száma)

Roger Federer 15

Pete Sampras 14

Roy Emerson 12

Björn Borg 11

Rod Laver 11

Bill Tilden 10

AZ ATP-PONTVERSENY ÁLLÁSA

1. Federer 11 220 pont

2. Nadal 10 735

3. Andy Murray 9 450

4. Novak Djokovics 8 150

5. Juan Martin del Potro 5 705

6. Andy Roddick 5 440