A londoni merénylő a rasszimus áldozata volt

Írása elején rögtön a lényegre tér: “Khalid Masood, a westminsteri támadó, a falujában tapasztalt rasszizmus miatt ‘kattant be’ és szétszabdalta egy kávézótulajdonos arcát, majd a börtönben radikalizálódott”.

Elég erős megállapítás ez.

A részletekbe merülve Mendick a következőket írja: “2000 júliusában veszítette el az eszét és egy ‘rasszista felhanggal tarkított’ szóváltás után felmetszette egy férfi arcát [amit aztán 20 öltéssel kellett összevarrni]. A támadás után börtönbe került és az élete – amely már így is darabokban volt – végképp szétesett. Három évvel később egy másik támadás alkalmával orron szúrt egy férfit, mielőtt állítólag Szaúd-Arábiába utazott”.

Meg kell a szívnek szakadni.

Mendick a későbbiekben azt írja, hogy a 2000-ben elkövetett késes támadás után Masoodot és családját “kiközösítették” falujukban. 
Masood az eset után azt hozta fel saját védelmében, hogy ittas volt, ráadásul azért volt nála pont egy kés kávézgatés közben, mert éppen “a lánya szobáját újította fel”. 
Ennyi erővel hurcolhatott volna magával egy falfestő ecsetet is, de ő minden bizonnyal késsel fest.

A cikk szerint Masood ügyvédje azt mondta: 
“Védencem azért költözött a környékre, hogy családjának és magának egy jobb és nyugodtabb életet tudjon biztosítani. A többséggel jól kijött, de [a kávézótulajdonossal] problémák akadtak. Azon a bizonyos napon elszabadultak az indulatok. Rasszista felhangja volt a szóváltásuknak. És ő hagyta, hogy ez befolyásolja, ami szokatlan, hiszen az ilyen típusú mocskolódást korábban egy vállrándítással elintézte. (…) A feleségét és a családját most kiközösítette a falu. Ez egy nagyon apró közösség, és a feleségét és a családját mélyen érinti az ügy. Lényegében el kell majd költöztetnie őket a faluból és máshol új életet kezdenie. Maga után hagy egy, a feketékről kialakított képet. A bizalom, amely talán az elején megvolt, végképp elveszett.”

A könnyfakasztó élettörténet itt két év börtönbüntetéssel folytatódik, három évvel később pedig azzal a váddal, hogy Masoodnak sikerült úgy orron szúrnia egy férfit, hogy annak plasztikai műtétre volt szüksége. 
Ennek következménye hat hónap börtön lett.

Mendick írása szerint Masoodot először egyébként 18 éves korában, 1983-ban ítélték el, legutoljára pedig az előbb említett orronszúrás után, 2003-ban. 
A húsz évet átívelő bűnözői karrierje során egyébként többek közt súlyos testi sértésért is született ellene ítélet.

Hogy a cikkíró hogyan jutott el eme mintapolgár korábbi súlyos, erőszakos bűncselekményeinek boncolgatása után arra az elhatározásra, hogy írásának a “Hogyan kattant be a falujában létező rasszimus miatt a londoni merénylő, s radikalizálódott a börtönben” címet adja, talány. Illetve mégsem. 
Mert valahogy mégiscsak rá kell döbbenteni a fehér embert, hogy a világon létező összes rosszról ő tehet, különben nem lehet mesterségesen kialakítani azt az alaptalan bűntudatot, amelynek hatására aztán majd bármit le lehet nyomni a torkán.

-SVÁ-