A migráció a közös pont

A migrációs politikában elfoglalt közös álláspont kedvező a kétoldalú magyar-osztrák kapcsolatok alakulása szempontjából – értékelte az új osztrák kormány hivatalba lépése utáni kilátásokat Kiss J. László Ausztria-szakértő. A Corvinus Egyetem tanára az MTI-nek adott interjújában Sebastian Kurz kancellár európai elkötelezettségét emelte ki.

A kormányalakításra visszatekintve emlékeztetett, hogy a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) és a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) közötti koalíciós tárgyalások szoros együttműködésben folytak a szövetségi elnökkel. Nem véletlen, hogy az új kormány beiktatásakor Alexander Van der Bellen „konstruktív, együttműködő és a megoldásra irányuló” légkörről beszélt. Az államfő már korábbi nyilatkozataiban jelezte, hogy elutasítja azoknak a jelölteknek kormányhivatalba történő beiktatását, akik unióellenes politikai platformon állnak.

Az államfő számára a legfontosabb kérdés az új kormány európai elkötelezettsége volt. Nagy súlyt helyezett arra, hogy az igazságügyi és a belügyi tárca ne kerüljön egyetlen párt kezébe és arra is, hogy bár a belügyi tárca a szabadságpárthoz került, de a minisztérium államtitkára a néppárt soraiból kerüljön ki. A kancellári posztot is beleszámítva hét miniszteri posztot a konzervatív ÖVP, hatot a radikális jobboldali FPÖ kapott, közöttük olyan jelentőseket, mint a belügyi és a védelmi tárca a hírszerző szolgálatokkal együtt, valamint a külügyminisztérium, továbbá az infrastruktúra portfoliója.

Sebastian Kurz kancellárként tett első külföldi útja Brüsszelbe vezetett, jelezve Ausztria európai elkötelezettségét. Az új kancellár három uniós intézmény, a bizottság, a tanács és a parlament elnökével találkozott és kijelentette, hogy kormánya az EU minden szerződéséhez és szabályához tartja magát és kész arra, hogy az unió minden reformlépésében pozitív módon és aktívan közreműködjön. Az EU melletti elkötelezettség fontosságát az is jelzi, hogy a szabadságpárt által vezetett külügyminisztériumból az uniós ügyek a kancellári hivatal hatáskörébe kerültek.

Az újdonsült kancellár gesztusainak különös jelentőséget ad, hogy Ausztria 2018 második felében az EU soros elnöki tisztjét tölti be. Ezzel együtt Kurz számos nyilatkozata azt jelzi, hogy az általa vezetett koalíció Európa-politikája Brüsszel centralizációs törekvéseivel szemben a szubszidiaritás elvének alkalmazására irányul, ahogy az új kancellár kifejezte: kormánya Európa-párti, de azon dolgozik, hogy unió mind kevesebb olyan kérdésben döntsön, amely az egyes államok hatáskörébe tartozik.

Ahogy ezt Kurz eddigi pályafutása is jelezte, a migrációs politikában a két előd, az egyaránt szociáldemokrata Werner Faymann és Christian Kern politikájával szemben mélyreható változás várható. Ebben tekintetben Kurz már a nagykoalíció külügyminisztereként is vállalta a nyílt vitát Angela Merkel német kancellárral és a balkáni menekültút lezárásának megszervezésében oroszlánrészt vállalt.

A változások tekintetében nemcsak a kitoloncolások meggyorsítása, a menedékkérők támogatásának egységes csökkentése érdemel figyelmet, hanem az is, hogy Kurz politikájában számítani lehet a V-4 államok álláspontját erősítő magatartásra is. Az új kancellár ugyanis épp úgy a külső határok védelmének elsődlegességét hangsúlyozza, ahogy a visegrádi csoport országai, és hozzájuk hasonlóan azon az állásponton van, hogy a menekültek központi elosztása nem vezethet a migrációs válság megoldásához.

Kiss J. László szerint a migrációs politikában elfoglalt közös álláspont mindenképp kedvező a kétoldalú magyar-osztrák kapcsolatok alakulása szempontjából. Mindazonáltal az osztrák belpolitika jobbra tolódása nem jelent geopolitikai keletre tolódást, ám annyit bizonyosan, hogy Bécs kelet-nyugati hídfunkciójának sokkal aktívabban fog megfelelni, mint a szociáldemokrata vezetésű nagykoalíció alatt. Ausztria formálisan nem lesz a visegrádi csoport tagja, de nagyobb figyelmet fordít a kelet partnerekkel való kapcsolatokra.

Ausztria státusza és meghatározó politikai érdekei ugyanakkor határt szabnak politikai mozgásszabadságának. Nem várható, hogy az új kormánynak az alacsony bérű kelet-európai bérdömping elleni fellépése lényegesen különbözne a szociáldemokrata vezetésű nagykoalíció gyakorlatától. Ezen felül Ausztria semleges ország, a NATO-nak nem, ám az eurózónának kezdettől fogva a tagja, atomenergia-mentes státusza az osztrák alkotmányban rögzített. Mindezek ugyanakkor olyan szempontok, amelyek inkább a különbséget, mint az azonosságot jelzik a visegrádi országokkal.

Az osztrák kormányváltás nemzetközi visszhangjában a főszereplő az Osztrák Szabadságpárt. Nem kétséges, hogy kevés olyan párt van, amely történetében annyi éles fordulatot tett, mint az FPÖ. A párt alapítása náci gyökerekre vezethető vissza. Sokan ezért „posztnáci”, NATO- és Európa-szkeptikus pártnak minősítik, amely a radikális bevándorlásellenes politika híve. A párt átalakulásának mozzanatai viszont semmiképp nem hagyhatók figyelmen kívül. Jörg Haidernak az osztrák nemzetet lebecsülő német-nemzeti politikáját a 2005-től párt élére került Heinz Christian Strache új politikája váltotta fel, amely a semlegesség feltételei között már az osztrák patriotizmus jegyében áll. Strache alatt a náci múlt revizionista értelmezése és az antiszemitizmus helyére az iszlámellenesség lépett. Az FPÖ politikájában vannak olyan jelek, hogy Strache egy jobbközép politika felé vett irányt.

A jelenlegi koalíció jövőjével kapcsolatban a szakértő szerint koraiak a találgatások. A kormánykoalíció minden előzetes elítélése ugyanakkor semmiképp nem helyénvaló. Az alternatíva, a második köztársaság 71 éves történetében több mint ötven éve uralkodó nagykoalíciós együttműködés egyértelműen folytathatatlanná vált – vélte a szakértő.

(MTI)