A német kormány már csak a politikai túlélésért küzd
Richard J. Schenknek a The European Conservative hasábjain megjelent véleménycikke szerint Friedrich Merz német kancellár mindössze nyolc hónapja áll a CDU/CSU és az SPD alkotta nagykoalíció élén, de hivatali ideje már most a politikai kudarcok sorozata. A szerző úgy látja, hogy a kancellár elvesztette a stratégiai kezdeményezést, és kormányzása a puszta túlélésért folytatott napi küzdelemmé silányult.
Richard J. Schenk hangsúlyozza, hogy Friedrich Merz hatalma kezdettől fogva ingatag lábakon állt: alig 9500 szavazatnyi többséggel biztosította a kormányzó többséget, ráadásul kancellárrá választása az első körben elbukott, így végül a Zöldek és a Baloldal támogatására szorult.
A cikkíró szerint a kormányzás ára a választási program feladása volt: Friedrich Merz egy gigantikus méretű, 500 milliárd eurós adósságprogramot emelt alkotmányos rangra. Richard J. Schenk szerint bár a kancellár nagyszabású reformokat ígért, mára világossá vált, hogy kabinetjének nincs kézzelfogható stratégiája, az ötletek megvalósítását pedig a „színtiszta amatörizmus” jellemzi.
A szerző szerint a külpolitikai kudarcok közül kiemelkedik a Belgiumban őrzött, 210 milliárd eurónyi orosz jegybanki vagyon lefoglalására irányuló terv: Friedrich Merz ezzel akarta finanszírozni Ukrajna támogatását az amerikai források elapadása után. A cikkíró úgy véli, a terv szakmailag és politikailag is elhibázott volt, a vagyon elkobzása ugyanis gyengítette volna az euró világgazdasági pozícióit. Végül a decemberi uniós csúcson Bart De Wever belga miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök túljártak a kancellár eszén, ő pedig kénytelen volt belemenni az újabb közös európai adósságvállalásba – a „mini-eurókötvényekbe” -, amelynek költségeit nagyrészt a német adófizetők állják majd.
A német gazdaság Richard J. Schenk elemzése szerint a stagnálás szélére sodródott: a 2025-ös növekedési előrejelzést 0,1 százalékra vágták vissza. A szerző hangsúlyozza: Friedrich Merz stratégiai hibát követett el, amikor átengedte a gazdasági tárcákat az SPD-nek. Lars Klingbeil pénzügyminiszter az új hiteleket költségvetési lyukak tömésére fordítja, míg Bärbel Bas munkaügyi miniszter eddig megakadályozott minden érdemi jóléti reformot. A kancellár tehát feláldozta a pénzügyi cselekvőképességet azért az ígéretért cserébe, hogy az unió talán majd mégis visszavonja a belső égésű motorok tilalmát.
Richard J. Schenk arra figyelmeztet, hogy a 2026-os „szuperválasztási évben” valójában népszavazást tartanak majd a Friedrich Merz vezette kormány teljesítményéről. A szerző emlékeztet: a kormánypártok népszerűsége mélyponton van, miközben Kelet-Németországban az AfD akár abszolút többséget is szerezhet, konklúziója pedig az, hogy a CDU kényszerpályán mozog, és a hatalom megtartása érdekében tett engedményekkel saját politikai jövőjét teszi kockára.
