A nemzet nem alku tárgya

Antipasti – Előételek

Beszélgetésünk felütéseként szót ejtünk az olasz belpolitika fordulatairól, arról, hogy mikor lesz parlamenti választás Olaszországban, és hogy miben bízik a helyi baloldal.

„Olaszország nem Magyarország, nincs olyan politikai szerveződés, amely önmagában eldöntené a választásokat. A három jobboldali mozgalom támogatása változott az elmúlt években, de együtt nagy eséllyel megnyernék a következő parlamenti választást. Már ha lesz ilyen, persze. Hiszen a baloldal mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítsék a jobboldali pártokat, sokszor utópikusnak tűnik, hogy egyáltalán eljutunk a választásokig. Hiszünk a demokráciában, hisszük, hogy 2023-ban választhatunk, de baloldali ellenfeleink állandóan mesterkednek, hol a járványra, hol az elnökválasztásra hivatkozva ügyeskednek a megmérettetéssel. Ők is tudják, hogy az Olasz Testvérek a felmérések szerint ma Itáliában a legerősebb mozgalom, amely egyedüliként folyamatosan növekszik. Hogy az idő nekünk kedvezne, mert az Öt Csillag és a Demokrata Párt összezuhant? Bárcsak így lenne… Olaszországban az emberek gyorsan és könnyen felejtenek. Ezenkívül az aktuális mérések nem feltétlenül igazítanak el bennünket. Az olasz baloldal nagy ereje abban rejlik, hogy amikor kell, elviszik választani a szimpatizánsaikat.”

Primi – Első fogás

Terítékre kerülnek a jobboldali pártok belső ügyei, és kiderül, hogy az Olasz Testvérek mit gondolnak Salvini és Berlusconi mozgalmáról.

„A mi pártunk tízesztendős, fiatal mozgalom. Történetünk klasszikus fejlődéstörténet, sokat alakultunk, sokat tanultunk. Ugyanakkor nincs olyan bázisismeretünk, mint például a Fidesznek. Ennek ellenére a népszerűségünk már eléri a 25 százalékot, készülünk a kormányzati szerepre. A másik két jobboldali párttal abban állapodtunk meg, hogy amelyikünk a legtöbb szavazatot kapja, az jelölhet miniszterelnököt a koalícióban. Jobboldali pártjainkat sok minden összeköti, de különbözünk is egymástól. Jelenleg mi, az Olasz Testvérek vagyunk egyedül ellenzéki helyzetben, megtartottuk az ígéreteinket, nem adtuk fel identitásunkat. Magunkat éppen ezért az igazi olasz jobboldalként definiáljuk. Barátaink és szövetségeseink a másik két alakulatban inkább középen állnak. Ők pártként régebbiek, de nincsenek jogelődeik, ezért a kényszerű változások kevésbé érintették meg őket. Ebből az következik, hogy az érési folyamat még mindig tart, folyamatosan csiszolgatnak a választóknak közvetített értékeken, ideológián. Mi viszont ragaszkodunk ahhoz, hogy a fehér, az fehér, a fekete pedig fekete, nem vegyülünk. Keressük mindemellett a párbeszédet, ellenfelekkel és szövetségesekkel egyaránt, azzal a megkötéssel, hogy nemzeti hovatartozásunk, olaszságunk nem alku tárgya.”

Secondi – Főétel

Két nagy falatról: a bevándorlásról és a magyarországi pedofiltörvényről.

„Illegális bevándorlásnak erősen kitett uniós államként, Olaszországnak és Magyarországnak egyaránt nagyobb segítséget kellene kapnia az Európai Uniótól. De lássuk először, kik is a migránsok! Én jogosan beszélhetek erről, hiszen magam is migráns vagyok, Magyarországon élek. Csakhogy én hivatalosan tartózkodom itt, dolgozom, betartom és tisztelem az ön hazájának törvényeit. Olaszországba naponta több százan érkeznek illegálisan. Nem útlevéllel, és nem akarnak dolgozni, nem regisztrálnak, nem tartják be a törvényeket. Éppen ezért az Olasz Testvérek lezárná a kikötőket az illegális migránsok előtt, miközben szeretettel várjuk a legális migránsokat, akik hozzáadnak valamit országunk közös ügyeihez.”

„Ami a másik aktuális ügyet, a pedofiltörvényt illeti, Olaszországban rosszabb a helyzet, mint önöknél. Nálunk van egy olyan törvényjavaslat, amely éppen az ellenkezőjét akarja előmozdítani, mint amit a Fidesz-kormány elért Magyarországon. Minden erőnkkel harcolunk e törvényjavaslat ellen, ami az egészen lehetetlen dolgokat is lehetségesnek tünteti fel. Például megengednék, hogy a gyerekeknek a nemváltás lehetőségéről beszéljenek, és választhatóvá tegyék számukra a biológiai nemhez tartozást. Lehet, hogy megdöbbentő, de a szóban forgó törvényjavaslat az állatokkal űzött szexuális kapcsolatot is elősegíti. A mi pártunk az egyetlen, amelyik azt követeli, hogy ha valóban fontosak a melegjogok Olaszországban, akkor azonnal szüntessük meg diplomáciai és gazdasági kapcsolatainkat azokkal az országokkal, amelyek halállal vagy börtönbüntetéssel sújtják a homoszexuálisokat.”

Dolci – Édességek

Végezetül megédesítjük beszélgetésünket az olasz–magyar barátság mai állásával, és belepillantunk a magyarországi olasz közösség mindennapjaiba.

„Reméljük, hogy az olasz és a magyar jobboldal a jövőben kormányzati szinten is együttműködik majd. Szerencsére van mit mondanunk egymásnak, erős történelmi és kulturális szálak kötnek össze bennünket. Ami a gazdaságot illeti, Magyarországon nagyon sok az olasz vállalkozás, nem beszélve a trieszti kikötőről, amely tengeri kijárást jelent a magyaroknak. Az Olasz Testvérek vezetője, Giorgia Meloni úgy képzeli el Európát, ahogyan az unió alapítói is: nem szabad lerombolni a nemzeti kereteket, figyelembe kell venni a regionalizmust és a helyi adottságokat. Személyes véleményem szerint szükség volna a közös, nagy, jobboldali családra az Európai Parlamentben. Ha valamit másképp gondolunk, leülnénk, megtárgyalnánk, hiszen több, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket. Meloni asszony és Salvini úr nemcsak a Fidesszel, de a visegrádi országok nagy jobboldali pártjaival is együttműködve igyekszik tető alá hozni az új pártszövetséget. Nagyon remélem, hogy sikerül, hiszen felmutathatóvá, láthatóvá kell tenni a mi Európánkat. Annál is inkább, mert aki a mi oldalunkon egyedül marad, azt kíméletlenül eltapossák. Szerencsére ezt Meloni asszony és Orbán Viktor is pontosan tudja.”

„Ami a baloldali olaszokat illeti, akár jártak Magyarországon, akár nem, agresszív és kíméletlen támadásokat indítanak önök ellen, főleg a közösségi médiában. Szerencsére nagyon sokan közülünk élni és vállalkozni jöttek Magyarországra. Normális, mérsékelt emberekről van szó, akik megtalálták itt a számításukat, megszerették az országot. Az utóbbi két évben ezek az olaszok közösségé szervezték magukat, egyre többet gondolják azt, hogy a szépet, a jót is meg kell mutatni, erősíteni szeretnénk a népeink közötti barátságot. A hivatalos adatok szerint négyezernél több olasz él Magyarországban, de ennél sokkal többen, valószínűleg 11-12 ezren lehetünk. Rájuk számít az Olasz Testvérek magyarországi szervezete, lelkesen támogatunk minden kezdeményezést, így például a Tricolore rendezvényeket is, amelyek mostantól a magyarországi olaszok fontos fórumai lehetnek.”

Avanti Italia – de kivel?

Még nem ismerjük az olasz jobboldal jövendő erős emberét.

Jelenleg vákuum van az olasz jobboldalon. A nagy öreg Silvio Berlusconi egyre inkább kihátrál a politikából, Matteo Salvini pedig máig nem tudott talpra állni a 2019-es kormányválság következményeiből. Közben megjelentek az új trónkövetelők is. Ki lehet az itáliai jobboldal új vezére?

Augusztus végén tartotta nyári egyetemét a Liga, ahol az egyik legismertebb olasz újságíró, a közszolgálati RAI-nál dolgozó Bruno Vespa készített a színpadon interjút a párt elnökével, Matteo Salvinival. Nem kisebb ember szerepelt a betelefonálók között, mint maga Silvio Berlusconi, hogy közölje, szükség van az olasz jobboldal egységére, és mostanra Salvini bizonyította leginkább, hogy képes vezetni a tábort, ezért az ő irányítása alatt állhatna össze a jobboldal a 2023-as választásokon. Noha fontos az olasz jobboldal nagy öregjének az áldása, a helyzet jelenleg nem ennyire egyszerű.

A kétezres évek elején még viszonylag tiszta volt a kép: Silvio Berlusconi és pártja, a Forza Italia uralta a teljes olasz jobboldalt. Az Északi Liga és az Olasz Szociális Mozgalom néhány százalékos rétegpártok voltak Berlusconi gyűjtőpártja mellett, utóbbi egy idő után be is olvadt a Forza Italiába.

Berlusconi alakulata liberális konzervatív tömörülés volt. Amikor az 1990-es években Berlusconi politikai pályára lépett, az volt a célja, hogy üzleti érdekeit politikai hatalommal támogassa meg. Így a Forza Italia soha nem vállalta, hogy ellensúlyt képezzen a baloldali ideológiai túlsúllyal szemben, sem odahaza, sem Európában. Berlusconi uralmának a gazdasági világválság vetett véget 2008-ban, népszerűsége és támogatottsága rövid idő alatt a mélybe zuhant. A Forza Italia meggyengülésével az olasz jobboldal is válságba került, azóta szüntelen iránykeresésben van, vár egy rátermett vezetőre.

Színre lép Salvini

Először az Északi Liga emelkedett föl, amely az 1980-as évek végén jött létre, az északolasz tartományok autonómiájáért küzdő alakulatként. Róma- és délolaszellenes, a rasszizmus határait súroló retorikával kampányoltak, a délolaszokat gyakorlatilag afrikainak tekintették. A Liga támogatottsága az iparosodott és gazdag Észak egyes körzeteiben 20-30 százalékos volt. Délen természetesen nem indultak jelöltjei, így országosan csupán 5-7 százalékos eredményt tudott elérni. A változás Matteo Salvini 2013-as megjelenésével kezdődött. Életpályájából kirajzolódik, hogy nincs ideológiai iránytűje, sem koherens világnézete, viszont ösztönösen ráérez arra, hogy a szavazóknak mire van szükségük, hogyan lehet bővíteni a tábort. A pártelnökké választásakor 3 százalékon álló regionális kispártból, elhagyva nevéből elhagyva az Északi jelzőt, országos szervezetet csinált néhány év alatt, a 2019-es európai parlamenti választásokon pedig 36 százalékot értek el.

A nacionalizmust konzekvensen és hitelesen képviselő Fratelli d’Italia, Giorgia Meloni formációja a kezdetektől fenntartásokkal figyeli Salvini fordulatát, akinek kezdeti megerősödése idején Berlusconi is próbált úgy helyezkedni, hogy amolyan emeritus elnökként álljon az olasz jobboldal élén. Mentorként terelgette szárnyai alá Melonit és Salvinit, hangoztatva, hogy egyedül neki vannak erős nemzetközi kapcsolatai és tapasztalatai. A 84 éves, orvosi felügyelet alatt álló Berlusconinak nincs sem fizikai, sem politikai ereje ahhoz, hogy az akaratát érvényesítse. A Forza Italia szavazótáborának maradékáért jelenleg éppen Matteo Renzi és Salvini verseng.

Salvini fölemelkedett ugyan, de 2019-ben alaposan elszámolta magát. Majdnem egy évig kormányzott együtt az Öt Csillag Mozgalommal, amikor úgy döntött, hogy a népszerűsége csúcsán, egyes mérések szerint 40 százalékos támogatottság mellett kormányválságot idéz elő, majd új választást követően önállóan fogja kormányozni Olaszországot. A 40 százalék ugyanis az olasz választási rendszer sajátosságainak köszönhetően már elég a stabil többséghez.

Számítása azonban nem vált be. Azzal vonta meg a bizalmat a kormánytól, hogy a Liga nélkül nem jöhet létre többség az adott viszonyok között, így csakis előre hozott választás következhet. Ezzel szemben az történt, hogy a két ősellenség, a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom megállapodást kötött, és továbbmentették a kormányt. Salvini belesüllyedt a kudarcba, azóta folyamatosan morzsolódik pártja bázisa, jelenleg húsz százalék környékén billeg a mutató. Mindössze 3 év alatt elvesztették szavazóik felét. És semmi jele annak, hogy ezt a trendet meg tudnák változtatni.

Trónkövetelők

Ami Matteo Salvinit illeti, nem kizárt, hogy számára már nincs visszatérés a csúcsra. Ma ugyanis már nem ő egyedül a jobboldal vezető személyisége. A Fratelli d’Italia jelenleg ugyanazt a pályát járja be, amit a Liga három évvel ezelőtt. Egy kis jobboldali pártból válik vezető erővé néhány év leforgása alatt. A két alakulat története között azonban van egy hatalmas különbség. Giorgia Meloni szervezetének sikere ugyanis annak köszönhető, hogy következetesen politizálnak, óvatosan fogalmaznak, ügyesen építkeznek. Azok a csalódott emberek, akiknek Salvini nem tud a kezdeti fellángoláson túl érdemben mit mondani, egyre inkább átpártolnak Meloniékhoz. Most a Fratelli d’Italia csillaga van emelkedőben; ki lehet jelenteni, hogy Meloni a jobboldal új erős embere. Fiatal és nő. Nyerő párosítás. Nem mellékes az sem, hogy stabil intézményrendszer áll mögötte, az Olasz Szociális Mozgalomnak erős a társadalmi beágyazottsága, nem a semmiből érkezik, mint egykor a Liga.

Legközelebb 2023-ban lesznek választások Olaszországban, addig persze bármi változhat. A jelenlegi folyamatok azonban Meloninak kedveznek. Ha nem áll be drámai fordulat, akkor a Fratelli d’Italia lesz a legerősebb jobboldali párt, nem sokkal lemaradva mögöttük következik majd a Liga és a törpepárttá zsugorodott Forza Italia. Ez a három bármikor kész lenne megegyezni, és stabil jobboldali kormányt alakítani. A közvélemény-kutatások 50 százalékon felül mérik a jobboldal támogatottságát, ami erős többség.

Nem véletlen az sem, hogy a jelenlegi kormány deklarált célja, hogy megváltoztassa a választási törvényt, meggátolva a jobboldali áttörést. De aggasztó az is, hogy a jobboldalnak gyakorlatilag nincs sajtója, a teljes olasz média balra húz, és kórusban fasisztázza Meloni és Salvini pártjait. Az olasz ügyekben jártasabbak emlékezhetnek arra, hogy Berlusconi médiamágnásként hatalmas médiabirodalom felett diszponált politikai karrierje egész ideje alatt. Ez azonban nem sok vizet zavar. A Berlusconi-féle sajtóbirodalom ugyanis csupán annyiban tekinthető jobboldalinak, hogy a Forza Italia és tulajdonosuk keze alá dolgoztak. Értékeiket tekintve a balliberális oldalon állnak. Jól mutatja ezt, hogy a Fideszt is ugyanúgy támadják, mint a liberális és baloldali sajtó. A Liga erősödésével kezdtek megjelenni kisebb jobboldali kiadványok, de ez aligha elég valamire.

Baloldali béklyó, gazdasági bajok

Emellett az igazságszolgáltatás is erősen a baloldal ideológiai befolyása alatt van. Mindig fennállt és fennáll annak a veszélye, hogy ha egy jobboldali politikus megerősödik, majd pedig gyengül a támogatottsága, indul ellene valamilyen bírósági eljárás. Baloldaliakkal ilyen szinte sosem történik meg, még akkor sem, ha nyilvánvalóan indokolt lenne némi hatósági vizsgálat. Berlusconit a prostituáltakhoz fűződő kapcsolatai és korrupciós ügyei miatt citálták bíróság elé, Salvinit pedig azért akarták börtönbe zárni, mert nem engedte kikötni a migránshajókat. Az egyetlen védekezési lehetőség, ha egy politikus gondoskodik róla, hogy népszerűsége miatt ne lehessen csak úgy félretenni az útból egy eljárással. Berlusconinak végig ez volt a taktikája.

Tudni kell, hogy Olaszországban félhivatalos bírói szövetségek működnek, amelyek jellemzően baloldaliak, legfeljebb egy-két centrista ha akad közöttük. Elfogultságukat jól mutatja a közelmúltban kirobbant botrány. Lehallgatásokból kiderült, hogy bírák egymás között megvitatták, bár teljesen nyilvánvaló, hogy jogilag nem lehet belekötni Salvini miniszteri döntéseibe, ennek ellenére meg fogják büntetni. Az érintett bírákat elbocsátották, a hivatalos kommunikáció szerint pedig csak elszigetelt jelenségről volt szó. Ám a jobboldal állítja, ez csak a jéghegy csúcsa.

Mindeközben Olaszország súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal néz szembe. Az államadósság a GDP 160 százalékánál tart, a fiatalokat sújtó munkanélküliség Görögország után itt a legmagasabb az unión belül. Az átlag olasz polgár életszínvonala ha nem is drámaian, de folyamatosan romlik. A rosszul irányított állam már a befektetéseket veszélyezteti, a kilencvenes években még németországi fejlettségi szinten álló északi ipar és gazdasági környezet is hanyatlik. Közben óriási ütemű az agyelszívás és az elvándorlás, a maradni akaró fiatalok pedig nem tudnak belépni a munkaerőpiacra. Az ország demográfiai válságban van: lassan húsz éve Olaszország produkálja a legalacsonyabb születésszámokat Európában. Közben a népesség több mint harmada nyugdíjas, és ez az arány tovább romlik, így hamarosan a társadalom felét ők teszik majd ki.

Közben az országnak meg kell birkóznia az erős migrációs nyomással is. Gyakorlatilag ők kapják azokat, akikre a németeknek nincsen szükségük. Az újabb hullámban érkező migránsok rontják a társadalmi környezetet és a közbiztonságot, ott tanyáznak a parkok és vasútállomások környékén. Nem dolgoznak, legfeljebb drogot árulnak. Sem a képesség, sem az akarat, sem a megfelelő forrás nincs meg az integrálásukra. Csak egy erős választási mandátummal rendelkező kormánynak lenne rá esélye, hogy kezelni tudja a helyzetet.

A jelenlegi miniszterelnök, Mario Draghi nagy tekintélynek örvend. Mindenki csodát és reformokat vár tőle. Erre elvileg van is esélye, hiszen széles koalícióra támaszkodhat. A megállapodásban pedig kikötötte, hogy csak akkor vállalja a miniszterelnökséget, ha az irányt ő szabhatja meg. Ő megmondja, hogy mit csináljanak, a koalíció pedig megszavazza. Kérdés, hogy a pártok meddig hajlandóak ehhez asszisztálni, mikor kezdik úgy érezni, hogy népszerűségük rovására megy a kormányzás.