„A nyugati vezetők politikai elbutulása figyelhető meg”
A V4-ek alkotják a 16+1, Kína és Kelet-Közép-Európa együttműködésének magját. Az Amerika felől érkező politikai nyomás hatására azonban egyes résztvevő országok kormányai a bizonytalankodás jeleit mutatják. Ezek közé tartozik Csehország is, amely a pont egy éve történt kormányváltás óta jelentős fordulatot hajtott végre külpolitikájában. Yang Siyuan, a prágai Károly Egyetem doktorandusza készített interjút Jaroslav Doubrava korábbi cseh szenátorral.
– Mit gondol arról, hogy a három balti ország kilépett a Kína és Közép-Kelet-Európa együttműködési mechanizmusából?
– A balti államok országainak gazdasági jelentősége kisebb, mint egy nagyobb kínai városé, csekély mennyiségű kereskedelmet folytatnak Kínával. A kilépés hátterében az áll, hogy az ukrajnai, amerikai-orosz háború hatására megnőtt a baltiak érdeklődése az amerikaiak által garantált biztonság iránt. Ezzel összefügg, hogy aki az amerikaiak kedvében akar járni, és humanistának szeretne látszani, az politikailag bátorítja Tajvant. Olcsó húzás, gazdaságilag pedig értelmetlen. Furcsa számomra, hogy Litvániát különösen aggasztja vagy foglalkoztatja Tajvan kérdése. Az egész ügy egyfajta provokáció, illetve valamiféle erőlködés a láthatóság miatt, nyilván az új „nagy testvér” parancsára. Nem meglepő, hogy Kína határozott választ adott.
– Milyennek látja a Kína és Csehország együttműködését?
– Jelentős előrelépést látok. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődés megerősítette gazdaságunkat, turizmusunkat és kapcsolataink egyéb területeit is. Gazdasági szempontból azonban nem a koronavírus-járvány volt az elmúlt évek legpusztítóbb járványa. Az igazi világjárványt a nyugati civilizáció vezetőinek politikai értelemben vett elbutulása jelentette. Az EU és a Cseh Köztársaság politikusai ugyanis időnként teljesen irracionálisan viselkednek. Ez meglehetősen negatívan hat a gazdaságra is, és attól tartok, hogy a helyzet nem lesz jobb a következő öt évben sem. Az amerikai kormányzat parancsára végrehajtott orosz- és Kína-ellenes politika ellentétes az európai közösség érdekeivel.
– Mi a helyes megközelítés a Kína és a Cseh Köztársaság közötti együttműködésben?
– Csehország érdeke elsősorban egy racionális álláspont kialakítása, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok iránti reális hozzáállás megvalósítása és elfoglalása. Az együttműködés alapja, hogy nem avatkozunk belügyekbe, például emberi jogi kérdésekbe. Ha a kereskedelmet tekintjük, akkor Kína Csehország második legnagyobb partnere az EU után. Egy elhamarkodott és ellenséges kapcsolat Kínával nagyon negatív hatással lenne mindannyiunkra. Ha az emberi jogok kérdését említettem, fel kell idéznem, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint Kínában megfelelő az emberi jogi helyzet. Nagy előrehaladást ért el az általános orvosi ellátás, a társadalombiztosítás támogatásában. Éppen ezért azont gondolom, hogy a cseh kormány politikája ostobán Kína- és Tajvan-ellenes. Az üzleti világ ezzel szemben pragmatikus, és nem érdeklik a kormányzati politika baromságai. Ezért a kínai cégekkel való együttműködés növekedésére lehet számítani, de hiányozni fog az állam támogatása.
– Hogyan látja a Kínát ért emberjogi kritikák hatásait?
– Az EU és Csehország érdekeivel súlyosan ellentétes a most kibontakozó második hidegháború. Az oroszellenes szankciók súlyosan károsítják az EU gazdaságát, és az Amerika-barát politikusok erőfeszítései a Kínával való együttműködés korlátozására tovább mélyítik ezt a gazdasági kárt. Szó szerint nevetséges, ahogy megpróbálják kárt tenni Kínában azzal, hogy megtámadják Kínát az emberi jogok megsértése miatt. Az amerikai adminisztráció és az uniós politikusok bolondjai nagyon szomorúak voltak amiatt, hogy Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa nem csatlakozott azokhoz, akik azt várták tőle, hogy elítélje az állítólagos kínai népirtást. Nem habozott rámutatni a Kína óriási eredményeire a szegénység elleni küzdelemben, valamint a gazdasági jogok és az egészségügy fejlesztésében. Bachelet korábban Chile elnöke volt. A válság által sújtott fejlődő világból származó hölgynek ez a tapasztalata, amivel egy hatnapos, Kínában tett körútja során találkozott, meghatározó volt,. Nem lett közvetlen tanúja az ujgurok elleni népirtásnak vagy az emberi jogok lábbal tiprásának Hszincsiang vagy Tibet tartományában.
– Mik a jövő kilátásai?
– Aggódom a jövőt illetően. Az EU nyugati (azaz posztgyarmati), technológiailag és technikailag fejlett tengeri államai, és különösen az USA azt érzékelik, hogy 2010 körül elvesztették korábbi dominanciájukat. Azóta fokozódik a nyugati titkosszolgálatok és a vállalatokhoz kötődő politikai képviseletek agresszivitása, akiket a profit és a nyugati dominancia elvesztése fenyeget. A propagandagépezet meghatározza a demokratikus Nyugatra leselkedő legnagyobb veszélyt Kína és Oroszország képében. Az USA fegyverkezik, a szövetségeseire gyakorolt politikai nyomás célja, hogy egységes nyugati front jöjjön létre a keleti versenytársak ellen. Ebben benne van a katonai konfrontáció lehetősége is. Közben a Cseh Köztársaságunk szenátorai szükségtelen utazásokat tesznek Tajvanra. A szenátus elnöke tajvaninak mondja magát. Azt mondják, hogy azért vannak ott, hogy biztosítsák a törvények betartását, miközben megsértik az egy Kína elvét. Meglepődhetünk azon, hogy Kína nem hagyja, hogy országa szuverenitásának ilyen példátlan megsértése válasz nélkül maradjon? Én nem.
