Hirdetés

– Ahogy több írásában is fogalmaz, „bibliai időket élünk”. A nyugati fejlődési modell kifulladt, mondja, nincs ajánlata az új kihívásokra és csak a fogyasztást hajszolja, amely az ember degradációjához vezet. A Nyugat folyamatosan veszít a pozícióiból és most kétségbeesetten ellentámadásba lendült. A világ a harmadik világháború felé sodródik, ezt azonban mindenképpen el kell kerülnünk. A jelenlegi átmeneti időszak az új egyensúlyok megteremtéséről szól, és ennek természetese velejárója a feszültség. Mit gondol, milyen hosszú lesz ez az időszak, és tényleg elkerülhetetlenül konfliktusokon, háborúkon keresztül zajlik?

– A jelenlegihez hasonló nagy átalakulások elképzelhetetlenek ütközések, háború nélkül. A kérdés igazából az, hogy megússzuk-e ezt a világrendi váltást harmadik világháború nélkül. A szembenállás eszkalálódhat a Nyugat és a világ többi része között, de a megerősödő hatalmak között is kiéleződhet a verseny. Egyre nagyobb a súlya az olyan országoknak, mint például Indonézia, de az arab világon belül is új törésvonalak jönnek létre. A konfliktus első számú forrása jelenleg az, hogy a Nyugat háborúk útján próbálja megállítani a térvesztését. Ukrajna most ennek a legfontosabb terepe. Moszkva Ukrajnában védi a szuverenitását, a biztonsági érdekeit, de ez a háború valójában Oroszország és a Nyugat között folyik. Oroszországra vár a feladat, hogy vereséget mérjen a Nyugatra, kibillentse eddigi pozícióiból, ezzel a viszonylag békés átmenet felé terelje az eseményeket, és megállítsa a sodródást a világháború felé. Ennek érdekében aktivizálni kell a nukleáris feltartóztatás politikáját. A nukleáris elrettentés nemcsak a Nyugat és Oroszország szembenállásában segít, hanem az új világrendben elkerülhetetlenül felmerülő, nem nyugati országok közötti konfliktusokban is.

– Mennyire tartja valószínűnek, hogy az ukrajnai háborúban Oroszország a taktikai atomfegyver bevetésére kényszerüljön?

– Aktív nukleáris elrettentésre van szükség, hiszen eleve a nukleáris elrettentésbe vetett bizalom hiánya vezetett 2022 februárjában a „különleges katonai művelethez”. Az Egyesült Államok ugyanis úgy gondolta, hogy a Nyugat proxiháborút folytathat Oroszország ellen anélkül, hogy nukleáris csapástól kellene tartania. A nyugati elit elfelejtette, mi a háború és mi az atomháború, és most már ott tartunk, hogy meg kell akadályozni a konfliktusok világháborúvá fajulását. Ehhez új elrettentési stratégiára van szükség. Képesnek és eltökéltnek kell lenni a nukleáris fegyverek használatára, amikor Oroszország alapvető érdekei sérülnek. Az amerikaik már kezdik megérteni, hogy miről van szó, és óvatosabbak lettek, a háború legfőbb mozgatóját, Európát azonban akár ilyen áron is meg kell állítani, ha nem tér észhez.

Korábban írtuk

– Elfogadom, hogy az Egyesült Államok hozzáállása sokkal racionálisabb, mint Európáé. Ugyanakkor nem gondolom, hogy Európa volna a főgonosz és az oka mindennek. Eleve függő helyzetben van Amerikától, így aztán lényegében azt teszi, amerre Washington tereli. A felelősség tehát inkább az Egyesült Államoké, nem?

– Nem! Európa húzza bele Amerikát is a konfliktusba.

– Hát…

– A brüsszeli elitnek azért kell a háború, hogy elleplezze vele az európai projekt összeomlását. Az Egyesült Államoknak nincs erre szüksége, ő egyszerűen jól jár a háborúval. Geopolitikai értelemben gyengíti Oroszországot és Európát is, gazdasági értelemben pedig hatalmas hasznot zsebel be a hadiipar és az energetikai szféra.

– Európa mintha nem értené, hogy mi történik vele. Vegyük például Ukrajna integrációjának kérdését, amelyre sem az Európai Unió, sem pedig Ukrajna nem áll készen…

– Ukrajna nem lesz tagja sem az EU-nak, sem pedig a NATO-nak. Ukrajna szét fog esni, és elkerülhetetlen a kapitulációja. Oroszország területi értelemben megszerzi, amire szüksége van, a maradék Ukrajna pedig semleges lesz és demilitarizált.

– Valamiféle biztonsági garanciára azért szüksége lesz…

– A NATO semmiféle garanciát nem ad. Az 5. cikkely csak mítosz, és az Egyesült Államok akkor sem sietne Európa megsegítésére, ha mondjuk Oroszország atomcsapást mérne rá. Nem véletlen, hogy a másfél éve e körül a téma körül kibontakozott vitában egyszer sem szólalt meg. Az amerikai társadalom nem kockáztatná emiatt a biztonságát. Egyébként a lengyelek is óvatosabbak lettek, hiszen tudják, hogy egy atomcsapás mindenekelőtt őket érintené.

– Térjünk még vissza ahhoz a mondathoz, hogy Oroszország megszerzi, amire szüksége van. Optimális esetben milyen területeket jelentene ez ön szerint?

– Optimális esetben a Dnyeper bal partját és a Fekete-tenger partvidékét, Novorossziját.

– A többivel pedig kezdjen a Nyugat, amit akar?

– A Nyugat már megkapta Ukrajnától, amit akart. Többek között az olcsó és fehér, keresztény munkaerőt.

– Említette, hogy Oroszország célja vereséget mérni mindenekelőtt Európára. Ebben az úgynevezett globális Dél támogatja Moszkvát?

– Alapvetően igen, persze megvannak a saját érdekei is. Így például nem okvetlenül akarnak szembemenni az Egyesült Államokkal.

– És mennyire szilárd Oroszország és Kína stratégiai partnersége?

– Meglehetősen. Ez a partnerség kölcsönösen előnyös, és a két ország jól kiegészíti egymást Nagy-Eurázsián belül. Kína nem akar az Egyesült Államokéhoz hasonló dominanciát.

– Amikor az új világrendről beszélünk, az is egyértelmű, hogy a jelenlegi intézmények is reformra, megújításra szorulnak. Megreformálhatók ezek az intézmények, avagy újakat kellene létrehozni?

– Versenyhelyzetet kell teremteni, párhuzamos intézményeket kell létrehozni, hiszen csak így kényszeríthető ki a meglévők modernizációja.

– Mi legyen az ENSZ-szel?

– Az ENSZ jelenleg nem működik hatékonyan, ezért meg kell újítani. A titkársággal kell kezdeni, mert ez a Nyugat szolgálatában áll, és így gátolja a megváltozott erőviszonyok érvényesülését a szervezetben.

– Ahogy említette, Ukrajna manapság a globális szembenállás legforróbb terepe. Hogy látja, mikor nyílhat egy ablak legalább a konfliktus befagyasztására?

– Remélem, minél előbb. Oroszországnak ugyan van ideje, ám az élőerővel takarékoskodnia kell. Ezt a háborút a leggyorsabban a nukleáris elrettentés fokozásával lehet lezárni, Európát ugyanis valahogy rá kell döbbenteni arra, hogy öngyilkos politikát folytat, mert sokakat magával ránthat a pokolba. Ezt kell megakadályozni, és ez a feladat Oroszországra vár.

– Mennyiben segítheti a kibontakozást Donald Trump győzelme?

– Nem lényeges, hiszen az Egyesült Államok Kamala Harris győzelme esetén is óvatosan hátrébb lépett volna. A Fehér Ház egy ideje már egyre inkább Európára hárítja át a háború finanszírozását, és ez a folyamat még inkább fel fog gyorsulni.

– A világrend átalakulásával kezdtük a beszélgetést, fejezzük hát be azzal. Mit gondol, mennyi ideig tarthat az új erőegyensúly kialakulása, a jelenlegi feszültséggel, háborúkkal teli átmeneti időszak?

– Még úgy 15-20 évig. Ez a folyamat már tart egy ideje, én az átalakulás kezdetét 2008-ra teszem. A turbulencia elkerülhetetlen volt, a világháború azonban elkerülhető.