Az 1986 novemberében, Johannesburgban világra jött Oscar Pistorius szülei már gyermekük születésének pillanatában szembesültek azzal, hogy a kis Oscarra nem mindennapi megpróbáltatások várnak majd az életben, egy rendellenesség következtében ugyanis nem fejlődtek ki a szárkapocscsontjai.

Az orvosok nem kecsegtették sok jóval a családot a kicsi esélyeit illetően, s 11 hónapos korában dönteniük kellett: vagy amputálják a gyermek alsó lábszárait, vagy egész életét tolószékben fogja tölteni. A Pistorius szülők a műtét mellett határoztak, így Oscar lábait térd alatt amputálták.

A fiúnak azonban így is mindene volt a sport, rögbizett, vízilabdázott és teniszezett, mígnem 2003 nyarán, vagyis 15 esztendősen súlyos térdsérülést szenvedett rögbizés közben. A hazájában népszerű, ám sérülésveszélyes sportággal így fel kellett hagynia, ám ez, mint kiderült, egy rendkívül sikeres korszak nyitányát jelentette: felépülése után futni kezdett.

Szinte hihetetlen, de alig fél évvel azután, hogy atlétikára váltott, már részt vehetett az athéni paralimpián, ahonnan egy arany- és egy bronzéremmel tért haza. Ekkor már az izlandi Össur nevű cég Flex-Foot Cheetah elnevezésű speciális, karbonszálas protézisével versenyzett, amelynek működése később számos vita témáját jelentette. Az athéni sikerei idején még mindig csak 18. évében járó Pistorius ugyanis fejébe vette, hogy a négy évvel későbbi, pekingi játékokon már az épek között szeretne versenyezni. Mindehhez a Nemzetközi Atlétikai Szövetség engedélye kellett, ám az IAAF illetékesei már a formális döntés előtt is meglehetősen elutasítóan álltak a kérvényhez.

– Az orvosi, technikai és jogi szakértőink megvizsgálták az ügyet. Pillanatnyilag nincs olyan szabály, amely kizárna valakit csak azért, mert műlábakat visel, de a döntéshozók meg fogják vitatni a kérdést – nyilatkozta Nick Davies, a szervezet szóvivője. – Anélkül, hogy befolyásolnám a döntést, valószínűnek tartom, hogy ki fogunk zárni minden mesterséges technikai segítséget. Már most is limitáljuk a futócipők szögecseinek hosszát és számát.

Az IAAF végül 2007-ben elutasította a dél-afrikai sportoló indulását a pekingi olimpián. A határozathoz támpontot jelentett a kölni sportfőiskola professzora, Peter Brüggermann jelentése, aki azt állította, a sportoló művégtagja mozgatásához huszonöt százalékkal kevesebb energiát használ, mint akinek ép lába van, a maximális futósebesség elérése után pedig harminc százalékkal kevesebb energiát emészt fel testének a mozgásban tartása.

Pistorius azonban nem adta fel a küzdelmet. A Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordult, a svájci székhelyű szervezet pedig – újabb tanulmányokra hivatkozva – nem sokkal az olimpia előtt kimondta: a Brüggermann-féle tesztek nem voltak elég átfogóak. Azok ugyanis csupán azt a helyzetet vizsgálták, amikor a sportoló már elérte maximális futósebességét. Szerintük viszont azt is figyelembe kellett volna venni, hogy a rajtolás, a gyorsulás és a kanyarodás nehezebb a művégtagokkal, így Pistoriusnak összességében nem származik előnye a speciális protézisekből. A CAS erre tekintettel felfüggesztette az atlétikai szövetség korábbi tiltó határozatát, így a dél-afrikai futó előtt – legalábbis elvileg – megnyílt az út a pekingi olimpiára. Csakhogy az elvi engedély dacára Pistorius nem lehetett ott a kínai fővárosban, ugyanis nem tudta teljesíteni az olimpiai szintidőt.

Ám ez nem szegte kedvét, a paralimpián három arannyal kárpótolta magát; 100, 200 és 400 méteren is első helyen ért célba. A következő, 2008 és 2012 közötti olimpiai ciklusnak ráadásul azzal a tudattal vághatott neki, hogy a londoni indulás elsősorban rajta múlik. Eredményei folyamatosan javultak, ami különösen az ötkarikás részvétel szempontjából fontos 2011-es esztendőben volt szembetűnő: nyáron 45.07 másodperces egyéni csúcsot ért el Olaszországban, amivel teljesítette az atlétikai világbajnokság és az olimpia „A” szintjét is. És bár hazája sportági szövetsége láthatóan bizonytalan volt, végül nem csupán 400 méteren engedélyezték az indulását a 2012-es játékokon, de Dél-Afrika 4×400-as váltójába is bekerült. Ugyanezen a nyáron egyébként Magyarországon is rajthoz állt: részt vett a Puskás-stadionban rendezett Gyulai Emlékversenyen.

És így jött el a londoni olimpia éve, ami végül felemásra sikerült. Teljesült nyolc éve dédelgetett álma, és rajthoz állhatott az ötkarikás játékokon, nem is rossz eredményekkel: 400 méteren az elődöntőbe került, a 4×400-as váltó tagjaként pedig a fináléba jutott, és bár ott utolsó helyen végzett társaival, összességében jobban teljesített, mint sokan várták.

– Elképesztő élmény, hogy olimpiai döntőben szerepelhettem, felülmúlt mindent, amit valaha is el tudtam képzelni – mondta leplezetlen örömmel, míg egy másik londoni nyilatkozatában üzent azoknak, akik vitatták indulása jogosságát. – Gyakran vitatkoznak az emberek a műlábam előnyeiről, a hátrányokról viszont sosem beszélnek. Ha ez olyan csodálatos szerkezet, akkor miért nem döntenek világcsúcsokat a paralimpikonok ezrei? – tette fel a jogosnak tűnő kérdést, megjegyezve, évek óta ugyanolyan protézissel versenyez, idejének javulása tehát nem a technikai vívmányoknak, hanem szorgalmának köszönhető.

Hogy mindezek ellenére mégsem volt egyértelműen pozitív ez a nyár, annak oka az ötkarikás játékokat követő paralimpia volt, ahol négy számban is rajthoz állt. A legrövidebb távon, 100 méteren, bár címvédő volt, nem számított esélyesnek, és végül negyedik lett, 400 méteren és a 4×400-as váltóban viszont nyert, megszerezve negyedik és ötödik paralimpiai aranyát. Ami azonban számára is kellemetlen meglepetés volt, hogy 200 méteren csak második lett a brazil Alan Oliveira mögött.

A közvélemény számára nem is az eredmény jelentett csalódást, hiszen kettejük között hajszálnyi, mindössze hét ezredmásodperces különbség volt, hanem az, ahogyan Pistorius a vereséget fogadta: nincs jobb szó rá, hisztizett.

– Alan nagyszerű atléta, ezt nem akarom kétségbe vonni, de ő és a hozzá hasonló srácok sokkal magasabbak, és az általa használt lábakkal egyszerűen nem lehetne versenyezni – háborgott a finálé után. – Mindenki láthatta, milyen nagy volt a hátránya. Korábban még soha nem futott 22 másodpercen belül, úgy vélem, ő erre nem is lenne képes. A nemzetközi bizottság jelenlegi szabályai sajnos lehetővé teszik, hogy egyes versenyzők hihetetlenül magasak lehessenek.

Később beletörődött az eredménybe és bocsánatot kért Oliveirától, az ügy azonban érezhetően rányomta bélyegét a megítélésére. Az addig mindig pozitívan viselkedő hősről ugyanis kiderült, rosszul reagál, ha megingatják biztosnak hitt trónját. Decemberben aztán próbálta helyreállítani a róla kialakult képet: Dohában egy 200 méteres versenyen legyőzött egy lovat. A különleges katari viadal egy olyan kampány része volt, amely a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedését próbálta előmozdítani. Ám alig két hónap telt el a verseny után, és napvilágot látott a hír, miszerint a szerelmesek napján lelőtte 29 esztendős modell barátnőjét, Reeve Steenkampot. Amennyiben bűnösnek találják, az természetesen nem csupán sporttörténelmi karrierjét, hanem egész életét kettétöri. De ha balesetnek nyilvánítják Steenkamp halálát, Pistorius megítélése valószínűleg akkor sem lesz már soha olyan, mint a londoni olimpia idején volt.

Bándy Péter