A progresszív demokraták rémálma
E sorok írásakor lényegében garantálhatjuk, hogy Joseph Robinette Biden, Jr. lesz az amerikai Demokrata Párt részéről a jelenlegi elnök, Donald Trump kihívója a novemberi elnökválasztáson, bár az új típusú koronavírus okozta világjárvány rendesen összezavarta a demokraták előválasztásait is. Ugyan Biden szinte végig egyértelműen a legnépszerűbb jelölt volt pártja szavazói körében, és még nem tudjuk, kit fog alelnökjelöltjének választani, a Demokrata Párt progresszív szárnya számára nehéz lett volna nála kellemetlenebb jelöltet találni.
Joe Bidennél fehérebb, idősebb, kevésbé egyértelműen férfi, római katolikusabb és az establishmentbe mélyebben beágyazott jelölt talán nem is létezik, vagyis egy személyben testesíti meg mindazt, ami ellen a progresszívok – ha úgy tetszik, ultraliberálisok vagy szélsőbaloldaliak –, a média kedvencei mindennap harcolnak.
Ráadásul „álmos Joe”, ahogy Donald Trump szeret rá utalni, enyhe kognitív zavarral küzdő nagypapára is emlékeztet zavaros, minden valódi cél nélküli gondolatmeneteivel. A múlt héten éppen a CNN élő adásában adott tökéletesen értelmetlen választ egy, az új típusú koronavírussal kapcsolatos kérdésre, valahogy így: „Tudja, volt az a… öööö… a második világháborúban, tudja, Roosevelt találta ki azt a dolgot, hogy öööö… tudja, az egészen más volt, mint egy, mint a, tudja, ő úgy hívta, hogy… a második világháborúban volt egy háború… a háborús termelési bizottság.” Ha a kedves olvasó úgy gondolja, ennek csak magyarul nincs az égvilágon semmi értelme, biztosíthatjuk, hogy az eredeti változatban sem volt.
Miután New York állam demokrata kormányzójának, Andrew Cuomónak népszerűsége – kissé érthetetlen módon – a járvány terjedésének gyorsulásával egyenes arányban emelkedett, néhány demokrata elemző felvetette, hogy jobb esélyekkel indulna talán novemberben Trump ellen, mint Biden, a kormányzó azonban tagadta, hogy bármilyen módon is meg kívánná méretni magát a valószínűsíthető jelölttel szemben.
A 77 éves Biden, aki Vuhant is Luhannak mondja, legalábbis márciusban a baloldali MSNBC hírcsatornán ezt tette, és aki saját bevallása szerint a január 17-i US News & World Reportban publikálta azt a vezércikkét, amely valójában tíz nappal később a USA Todayben jelent meg, érezhető zavarodottsága pártja progresszív tagjai szemében persze minden bizonnyal a kisebb gond.
Vegyük mindjárt a legkedveltebb progresszív üdvöskét, Alexandria Ocasio-Cortezt. A 30 éves New York-i képviselőt Biden kusza gondolatai talán nem zavarják túlzottan, hiszen ő maga is szeret olyasmit mondani, hogy „olyan technikákat kell feltalálnunk, amelyeket még nem találtak fel” (2018. december 3.). Ám a The New York Timesban április közepén azt nyilatkozta, a Biden-kampány elején már két problémára is felhívta a figyelmet: a politikusnak a hispán származású és a fiatal szavazók körében mért népszerűtlenségére; valamint hogy miután ez a két szavazói kör hatalmas szerepet kap majd novemberben, „ha szükséges változtatásokról beszélünk, az nem szólhat arról, hogy néhány morzsát odahajítunk a progresszívoknak. […] Az összefogás folyamata minden résztvevő számára kellemetlen lesz – innen tudhatjuk, hogy működik. És ha Biden csak azt teszi, ami számára nem kellemetlen, az nem lesz elég”.
Nathan J. Robinson a Current Affairs hasábjain már márciusban attól óvta a demokratákat, hogy Bident válasszák elnökjelöltjüknek. Azt írta, a Washingtonban töltött több évtized alatt Biden „alapvetően gyenge, megbízhatatlan és őszintétlen” politikusnak tűnt, akit „kihasználtak a republikánusok”, és akit a demokrata ideák erősítésénél jobban érdekelte az, hogy minél több barátja legyen. Bident tipikus politikusként jellemzi, aki „rád mosolyog, majd zárt ajtók mögött elárul; aki borzalmas döntéseket hoz és piszkos üzleteket köt, majd hazugságokkal leplezi azokat”, lett légyen szó a társadalombiztosítás megkurtításáról vagy az iraki háború elhúzódásáról.
Hét, progresszív fiatalokat tömörítő szervezet már össze is állított egy követeléslistát Biden számára. Szerintük a valószínű jelölt üzenete, amely szerint „vissza kell térni a normalitáshoz”, nem nyeri majd el a fiatal generációk tetszését, és nem hozza őket lázba, ám ugyanúgy nem lesz elég az sem, ha a kampányban kizárólag Trump-ellenes szólamokkal akarja bombázni őket. Olyan javaslatok támogatására hívják fel Bident, mint az, hogy mindenki számára váljon hozzáférhetővé az állami betegbiztosítás (Medicare); hogy töröljék el az összes diákhitel-tartozást; hogy dolgozzák ki a progresszív „Zöld New Deal” alapjait; vagy hogy éppen teljes egészében szüntessék meg az illegális bevándorlás visszaszorításának feladatával megbízott Bevándorlási és Határvédelmi Hivatalt (ICE).
Jelenleg már korábbi kihívója, Vermont állam szélsőbaloldali szenátora, Bernie Sanders, illetve az egykor a demokraták megváltójának hitt elnök, Barack Obama is támogatásáról biztosította Bident a várható elnökválasztási kampányban. Az utóbbi hetekben megjelent közvélemény-kutatások szerint pedig fej fej mellett áll Donald Trumppal, illetve egyes agytrösztök elemzései szerint meg is előzi. Mégis nagyon elhamarkodott lenne elkezdeni fogadásokat kötni rá, vajon ki győz majd novemberben. Emlékezzünk arra, hogy négy éve ilyenkor lényegében mindenki biztosra vette Hillary Clinton győzelmét.
Maga Donald Trump volt a kevés kivétel egyike.
Negyvenezer áldozat
Az Egyesült Államok lapzártánkkor továbbra is az új típusú koronavírus-járvány által leginkább sújtott ország volt, a regisztrált fertőzöttek száma jóval meghaladta a hétszázezret, és közel negyvenezer elhunytról számoltak be.
Jó hír azonban, hogy a legsúlyosabban érintett New York államban végre csökkenőben volt a halálozási arány, és valamelyest laposodott a járványgörbe. Andrew Cuomo kormányzó szerint ennek ellenére továbbra is nagyon súlyos volt a helyzet az idősek otthonaiban, amelyek magánkézben vannak, így korlátozott az állami beavatkozás lehetősége. Bill de Blasio, New York városának polgármestere mindeközben arra kérte a városlakókat, készítsenek fotókat a szájmaszkot nem viselő társaikról, akikkel szemben aztán „a törvény erejével lépnek fel”. A városban lapzártánkkor már több mint tizenháromezer elhunytról tudtak.
A legtöbb esetet New York mellett más északkeleti államokból – New Jersey-ből, Massachusettsből és Pennsylvaniából –, illetve Kaliforniából jelentették, a legkevesebbet Alaszkából, Wyomingból és Montanából. Egymillió emberre több mint kétezer-kétszáz regisztrált fertőzött és közel százhúsz elhunyt jutott, az elvégzett tesztek száma megközelítette a hárommillió-nyolcszázat.
