Fotó: shutterstock.com, szerk., illusztráció
Hirdetés

A meghallgatás után a képviselőház demokrata párti vezetői kijelentették: a bocsánatkérést és a kárpótlást kimondó törvényjavaslatról szavazás tartanak. Ennek időpontját azonban még nem tűzték ki.

Steny Hoyer, a demokraták képviselőházi frakciójának vezetője újságíróknak kifejtette: mindenképpen meg kell próbálni kárpótlást nyújtani a rendkívüli fajgyűlöletért és a feketék szolgasorba döntéséért. Ez történelmi lépés lenne az amerikai fekete közösségek számára – fűzte hozzá. „Úgy gondolom, ez nagyon komoly kérdés, muszáj foglalkoznunk vele” – fogalmazott.

A meghallgatáson a képviselők a Sheila Jackson Lee texasi demokrata párti képviselő által kidolgozott tervezetet vitatták meg. A törvényjavaslat értelmében bizottságot hoznának létre, amely kidolgozná a bocsánatkérés és a kárpótlás részleteit.

A javaslatot a kongresszus afroamerikai képviselőinek csoportja támogatásáról biztosította, ahogy két demokrata párti elnökjelölt-aspiráns, Elizabeth Warren massachusettsi szenátor és Kamala Harris kaliforniai szenátor is. Elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy annak idején Barack Obama elnök – szenátorként és elnökként egyaránt – elutasította az egykori rabszolgák leszármazottainak nyújtandó kárpótlás ötletét.

A szerdai meghallgatás előtt – még kedd este – Mitch McConnell, a szenátus republikánus többségének vezetője a javaslat ellen foglalt állást. Mint mondta: „nem jó ötlet kárpótlást fizetni valamiért, ami 150 évvel ezelőtt történt, és amiben a jelenleg élőknek semmilyen felelősségük nincs”. Azt hangsúlyozta, hogy „a rabszolgatartás eredendő bűnével Amerika már szembenézett, mégpedig az 1861 és 1865 közötti polgárháborúval, a történelmi jelentőségű polgári jogi törvényekkel és egy afrikai-amerikai elnök megválasztásával”.

Az Egyesült Államokban egyre gyakrabban merül fel, hogy kárpótlást kellene fizetni az egykori rabszolgák mai, távoli leszármazottainak. A washingtoni Georgetown Egyetem diákjai például az idén áprilisban megszavazták egy pénzügyi alap létrehozását, amelyből az intézmény által 1838-ban eladott rabszolgák leszármazottait kárpótolnák. Az alapba „megbékélési hozzájárulás” címén minden diák szemeszterenként 27 dollárt és 20 centet fizetne majd be, s az összegyűlt összeget az eladott 272 rabszolga jelenleg döntően Maryland és Virginia államban élő leszármazottainak utalnák át jótékonysági adományként.

Az ötletet a hallgatók kétharmada szavazta meg, de az egyetem vezetői még nem hoztak róla döntést.