A segítség nekünk is érdekünk

– Miért tartotta fontosnak, hogy ellátogasson Szíriába?

– Már a február eleji földrengést követő napokban tudni lehetett, hogy Szíriában legalább akkora a baj, mint Törökországban. Ennek ellenére mindenki Törökországra koncentrált és oda küldte a segélyeket, ami persze érthető volt, hiszen Ankara tárt kapukkal fogadta a külföldi segítőket, így a szállítmányok és csapatok könnyen célba is értek. Szíriába viszont sokkal kevesebb jutott a támogatásból, mivel Damaszkusszal fagyosak a diplomáciai viszonyok, és súlyos szankciók vannak érvényben. A kormányerők ellenőrzésén kívül eső északi területeken tevékenykednek ugyan nemzetközi szervezetek, a kormányterületekről viszont kevés volt a hiteles információ. Az Európai Néppárt vallásközi munkacsoportjának társelnökeként, a Fejlesztési Bizottság szóvivőjeként, illetve a Hungary Helps egyik létrehozójaként, jószolgálati nagyköveteként az elmúlt évtizedben jó munkakapcsolatom alakult ki szíriai egyházi intézményekkel és segélyszervezeteikkel. Így a földrengés után III. Junan szír pátriárka, II. Efrém Ignác, az Antióchiai Szír Ortodox Egyház vezetője és Jean Kawak szír-ortodox metropolita is megkeresett, hogy hálásak lennének minden segítségért. Kiderült, hogy az Európai Bizottság is szeretne segíteni, de nehezen találják a módját, miként lehet az ország újjáépítését érdemben előmozdítani úgy, hogy azzal még közvetve se Bassár al-Aszad rezsimjét támogassák. Európai parlamenti képviselőként utaztam ki Szíriába, nemzetközi, civil és egyházi segélyszervezetek képviselőivel találkoztam, és persze sok-sok hétköznapi emberrel beszéltem.

– Járt Damaszkuszban, a tengerparti Latakiában és Aleppóban is. Mit tapasztalt?

– Az ENSZ számításai szerint 4,5 millió embert érint közvetlenül vagy közvetve a földrengés hatása Szíriában. A kormányerők által ellenőrzött területeken helyi becslések szerint csaknem tízezren meghaltak, 50-60 ezren súlyosan megsebesültek, 200 ezren pedig fedél nélkül maradtak. És ha ez nem volna elég, felütötte a fejét a kolera is. A csatorna- és szennyvízhálózat egyébként sem volt jó állapotban, a rengések során azonban megsérültek a vezetékek, és az ivóvízbe folyt a fekália. Aleppóban legutóbb 2018-ban jártam, miután visszafoglalták a kormányerők a felkelőktől. Megdöbbentő volt most azt látnom, hogy a szétlőtt városrészek újjáépítése azóta sem kezdődött meg. Ehhez jött még most a földrengés. Az utcákat járva sok megrogyott épületet és olyan telket látni, amelyeken már lerombolták a veszélyessé vált házakat, hogy a lakók ne térhessenek vissza. De még nagyon sok az életveszélyes épület.

– Szegény embert még az ág is húzza…

– Valóban. Szíriában már eddig is katasztrofális volt a helyzet. A lakosság 90 százaléka a létminimum alatt él, 70 százaléka pedig segélyeken tengődik. A 2023-as költségvetés alacsonyabb, mint az ország történelme során valaha, az állam 40 százalékkal volt kénytelen visszafogni az alapvető élelmiszerek támogatását. A kormány hivatalos álláspontja szerint mindez a nemzetközi büntetőintézkedések miatt van. A célzott szankciókat már 2011-ben elkezdték meghozni, 2019-ben aztán Donald Trump bevezette az úgynevezett Caesar Szíria polgári védelmi törvényt, amely retorziókkal fenyeget mindenkit, aki az Aszad-rezsimmel üzletel. Meglett a hatása. Most, a földrengést követően az Egyesült Államok és a nyugati országok hat hónapra felfüggesztették a szankciókat, így egyebek mellett már lehet külföldről pénzt utalni Szíriába. A probléma viszont az, hogy a hat hónap nagyon rövid idő, a különböző orvosi, építőipari és egyéb vállalatok egyszerűen nem állnak szóba a segélyszervezetekkel. Eszközök hiányában pedig a romeltakarítás borzasztó nehezen megy, sőt, még a megrongálódott épületek állapotának felmérésére sincs kapacitás.

– Említette, hogy százezrek maradtak fedél nélkül. Őket hogyan szállásolják el?

– Ahogy csak tudják. Vannak, akik családtagoknál húzzák meg magukat. Sok iskolát bezártak és átadtak a rászorulóknak, láttam olyan tantermet, amelyben öt család lakott. De kérdés, hogy mi lesz az emberekkel most, hogy újraindul az oktatás. Tízezrek élnek a köztereken, a UNHCR által adományozott fóliákból felhúzott sátrakban. Aleppóban jártam egy temetőben, ahol 1500-an laktak sátornak is nehezen nevezhető tákolmányokban, víz és áram nélkül. Öt éve, mikor a kormányerők visszafoglalták Kelet-Aleppót, az emberek még reménykedtek abban, hogy jóra fordulnak a dolgok. Ma már nyomát sem láttam a reménynek.

– Miben tud segíteni európai parlamenti képviselőként ön vagy általában Magyarország a szörnyű helyzeten?

– Utam célja az volt, hogy hiteles információt gyűjtsek, egyben megmutassam a szír embereknek, hogy fontos nekünk a sorsuk. Nagyon sok helyi muszlim és keresztény segélyszervezet működik, amelyek mindent megtesznek, amit források, eszközök nélkül puszta kézzel csak lehet. Szeretném őket Brüsszelbe is elvinni, hogy az európai döntéshozók előtt képviselhessék ügyüket. Emellett úgy néz ki, hogy júniusban lesz egy uniós donorkonferencia Szíria megsegítésére. De talán ennél is fontosabb, hogy Magyarország közbenjárhat annak érdekében, hogy a nyugati országok a humanitárius helyzetre való tekintettel véleményem szerint legalább további egy évre függesszék fel a szankciókat. Mindemellett büszkén mondhatom, működik a magyar gépezet is: a Hungary Helps, amely korábban két úgynevezett nyitott kórház építését támogatta Aleppóban, most többkamionnyi katonai tábori felszerelést, sátrakat, ágyakat, pokrócokat szállított Szíriába, a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül pedig mentőautókat és egészségügyi felszereléseket küldtünk. Ezenkívül a legnagyobb keresztény felekezetek segélyszervezeti munkáját a magyar kormány egymillió dollárral támogatta az elmúlt hetekben.

– Bassár al-Aszad a földrengést igyekezett a diplomáciai kapcsolatainak helyreállítására felhasználni. Részben sikerrel is járt, hiszen több, vele korábban ellenséges arab kormány nyitott felé és úgy tűnik, Szíriát az Arab Ligába is visszafogadják. Lát esélyt arra, hogy az európai országok is rehabilitálják a szír rezsimet?

– A szíriai konfliktus egy évtizede megoldatlan, bár három évvel ezelőtt a frontok befagytak, a rendezés kérdése bonyolult. 2018-ban, amikor Aszad visszafoglalta az ország javát, lett volna apropó a diplomáciai enyhülésre, mint ahogy a földrengés is jó apropó lehetne rá. Ezzel együtt kevés esélyt látok arra, hogy a Nyugat újra elfogadja Aszadot. A háború során ugyanis számos jogtiprás történt, ráadásul emberiségellenes bűncselekmények gyanúja áll fenn. A szíriai kormány emellett nem mutat hajlandóságot az Európában tartózkodó több mint 600 ezer szíriai visszafogadására, és akkor még a környező országokban – elsősorban Libanonban és Törökországban – élő több mint ötmillió menekültről nem is beszéltünk. Ahhoz viszont, hogy Európa elkerülje az újabb menekülthullámot, átfogó stratégiát kell alkotnia, és anyagi forrásokat kell elkülönítenie Szíria számára. Humanitárius tevékenységeken keresztül, a magyarok által hirdetett helyben segítés elvét alkalmazva mérsékelni lehetne a migrációs kedvet. Számos nemzetközi szervezet van jelen már most is Szíriában, de több erőforrásra lenne szükség. A segítség nekünk is érdekünk. Ez egyben a rezsimnek is lehetőséget kínálna arra, hogy mutassa együttműködési szándékát.

– 2022-ben az egy évvel korábbi duplájára nőtt az Európába illegálisan érkező szíriaiak száma. Tapasztalta a terepen járva, hogy nagy a kivándorlási kedv?

– Aki teheti, elmegy Szíriából. Aki marad, azért teszi, mert nincs pénze megfizetni az embercsempészeket. Akikkel kinn találkoztam, szinte kivétel nélkül megkérdezték tőlem informálisan, hogy tudok-e nekik segíteni kijutni az országból. Magasan képzettek és iskolázatlanok, muszlimok és keresztények egyaránt.

– A keresztény közösségek hogyan élik meg a nehézségeket?

– A katasztrofális gazdasági helyzet egyformán érinti a muszlimokat és a keresztényeket, az elvándorlás azonban a keresztény közösségeket sújtja jobban. A háború előtt hivatalosan a lakosság tíz százalékát tették ki a különböző keresztény felekezetek, bár egyes vélemények szerint már akkor is csak ötszázaléknyian voltak. Mostanra viszont a vallási vezetőik becslései szerint már nem nagyon haladja meg a két százalékot az arányuk. Ennek oka, hogy a már Nyugaton élők révén javában folyik a láncmigráció, és az általában jól iskolázott keresztények könnyebben kapnak menedékjogot és vízumot, mint a muszlimok. A kivándorlók nagy része ma még szeretne hazamenni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy minél régebben van valaki külföldön, annál mélyebb gyökereket ereszt, és annál kisebb az esély a hazatérésére. Ez különösen nagy trauma a szíriai közösségek számára, akik a történelem első keresztényeinek leszármazottjaiként isteni és történelmi küldetés hordozóiként tekintenek magukra.