A szigetmizéria, amely megrengetheti a NATO-t

Mennyire kell komolyan venni Donald Trumpot? – teszik fel a kérdést Európa-szerte. Amikor az amerikai elnök tavaly először beszélt Grönland megszerzéséről, a többség úgy vélte, leginkább csak nagyotmondásról van szó, nincs valós esélye annak, hogy az 56 ezer lakosú, Dániához tartozó, félautonóm sziget gazdát cseréljen. A nemzetközi közvélemény akkor kezdett igazán aggódni, amikor a tavaly novemberben kiadott nemzetbiztonsági stratégiában Washington célul tűzte ki a nyugati félteke feletti dominanciát.

Amikor pedig az új év első napjaiban az amerikaiak elhurcolták Nicolás Maduro venezuelai elnököt, már mindenki látta, hogy Donald Trump nem a levegőbe beszél.

Az amerikai elnök – ahogy Venezuela esetében, úgy Grönland kapcsán is – nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozik, és nem hajlandó kizárni a katonai beavatkozás lehetőségét. Donald Trump szerint ugyanis Grönland orosz és kínai befolyásnak van kitéve. Az európai szakértők ezt vitatják, mondván, Moszkva és Peking inkább védelmi erőfeszítéseire összpontosít, egyebek mellett azzal, hogy közösen járőröznek az Északi-sarkvidék kelet-oroszországi részén. J. D. Vance amerikai alelnök azt mondta, Donald Trump elvárja, hogy Európa komolyabban vegye Grönland biztonságát, különben az Egyesült Államok „fog kezdeni valamit” a dologgal. Más washingtoni nyilatkozatok szerint a sziget megvásárlása is fölmerül. Marco Rubio külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy nem Donald Trump az első amerikai elnök, akit foglalkoztat Grönland kérdése, hiszen a 40-es években Harry Truman is tett hasonló próbálkozásokat. Sőt, a nyugati félteke feletti dominancia igénye sem újdonság: ezt már a XIX. századi Monroe-doktrína is megfogalmazta.

A brüsszeli Politico elemzése szerint Donald Trump négy lépésben szerezheti meg Grönlandot.

Először is megtámogatja a félautonóm terület függetlenségi mozgalmát. Ez már lényegében zajlik, és nem is reménytelen: egy tavalyi felmérés szerint a grönlandiak 56 százaléka a Dániától való elszakadás mellett van, míg 28 százalék ellenzi. Ha népszavazást írnának ki, és győznének a függetlenségpártiak, megkezdődhetnének az elszakadási tárgyalások Grönland és Koppenhága között. A következő lépés többféle lehet. Grönland amerikai tagállammá tétele nem lenne népszerű a szigetlakók körében – ezt 85 százalékuk ellenzi –, Trump azonban felajánlhat egy szoros együttműködési megállapodást. Harmadik lépésként Washington azzal nyerheti meg az EU támogatását vagy legalábbis hallgatólagos jóváhagyását, hogy cserébe erős biztonsági garanciákat ajánl fel Ukrajnának. Ha pedig mindez nem működne, végső lehetőségként katonai erővel is elfoglalhatnák Grönlandot, ami nem jelentene komoly kihívást az amerikai hadsereg számára.

NATO-diplomaták szerint Európa mindenekelőtt kompromisszumra törekszik Donald Trumppal. Az egyezség része lehet például a NATO-jelenlét megerősítése az északi szigeten, ami talán meggyőzheti az amerikai elnököt arról, hogy országa biztonságához nincs feltétlenül szükség Grönland birtoklására. Nem biztos azonban, hogy ez elég lenne.

A The New York Times megkérdezte Donald Trumpot, mi a fontosabb számára: a NATO megőrzése vagy Grönland megszerzése. Az elnök nem válaszolt egyértelműen, de elismerte, hogy adminisztrációja ezen a téren választás elé kerülhet.

Kifejtette, hogy a sziget birtoklása sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában, mint egy dokumentum aláírása vagy egy bérleti szerződés. Megjegyezte, ebben legfeljebb a saját belátása és erkölcse befolyásolhatja, a nemzetközi jog nem érdekli, mert szerinte nincs rá szüksége. Ugyanitt keményen bírálta a szövetségeseket is: mint mondta, az Egyesült Államok mindig ott lesz a NATO mellett, ám a többiekre nem feltétlenül számíthat.

Mette Frederiksen dán miniszterelnök szerint ha az amerikaiak lerohannák Grönlandot – amely egy szövetséges NATO-tagállamhoz tartozik –, az a NATO végét jelentené, és vele együtt a második világháború után létrehozott biztonsági rendszer összeomlását is. Közölte, hogy elege van a témával kapcsolatos fenyegetésekből. A koppenhágai védelmi minisztérium megerősítette: továbbra is érvényben van az 1952-es törvény, amely szerint a grönlandi katonáknak parancs nélkül is tüzelniük kell a megszállókra. A dánok mindenesetre zárt ajtók mögött folytatják a tárgyalást. A múlt héten Dánia washingtoni nagykövete és a grönlandi képviselet vezetője az amerikai kongresszus több tagjával is találkozott, mindkét pártból. Üzenetük lényege az volt, hogy nyitottak az egyeztetésre arról, miként lehet erősíteni az Egyesült Államok biztonságát Dánia szuverenitásának tiszteletben tartása mellett.

A Politico szerint az európaiaknak nem ez az egyetlen lehetőségük. Abból kiindulva, hogy ha Grönland elhagyja Dániát, megállapodik az Egyesült Államokkal, és jelentős amerikai pénzekhez jut, Brüsszel megkétszerezné a szigetnek folyósított uniós összegeket. A jelenlegi dán és uniós támogatások elsősorban a jóléti juttatásokra, az egészségügyre, az oktatásra és Grönland zöldátmenetére irányulnak; az új tervek szerint a jövőben inkább az ásványkincsek feltárásának fejlesztésére adnának pénzt.

Lehetőség még gazdasági megtorlás alkalmazása is, vagy akár az, hogy az EU katonai erővel próbálja megakadályozni az amerikai inváziót.

Több európai vezető is bírálta az amerikai fenyegetéseket, eltérő vehemenciával. Emmanuel Macron francia elnök keményen fogalmazott: szerinte az Egyesült Államok fokozatosan elfordul szövetségeseitől, és meg akar szabadulni az általa korábban képviselt nemzetközi szabályoktól. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök nem gondolja, hogy Washington katonai erővel akarná megszerezni Grönlandot, de ha mégis, azt nem támogatná, és szerinte nem is vezetne jóra.

Baloldali európai parlamenti képviselők egy csoportja az EU–USA kereskedelmi megállapodás blokkolásával fenyeget Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos nyilatkozatai miatt. A megállapodás egyébként pártcsaládokon átívelően népszerűtlen: sokan úgy vélik, Ursula von der Leyen bizottsági elnök az EU-ra nézve rendkívül kedvezőtlen alkut kötött – Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazása szerint Donald Trump „megette reggelire” a német politikust.

A magyar álláspontot illetően Orbán Viktor miniszterelnök évnyitó nemzetközi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre úgy fogalmazott: Grönland ügye „házon belüli” kérdés, hiszen Dánia és az Egyesült Államok is NATO-tag, és a vitás ügyeket a szövetségen belül kell rendezni. Megjegyezte, hogy Magyarországnak nincs döntő szerepe a szervezetben, de ha napirendre kerül a kérdés, lesz véleménye.

Hogy mi fog történni, jelenleg senki sem tudja. A sajtóban terjedő, részben diplomáciai forrásokra építő elemzések több forgatókönyvet is nyitva hagynak, és azok kombinációit is. Donald Trump Venezuelával megmutatta, hogy fenyegetéseit komolyan kell venni, és nem célszerű hergelni. Az is kiderült, hogy – legalábbis saját magára nézve – új világrendben gondolkodik, ahol nem a nemzetközi jog vagy a bevett szokások számítanak, hanem az erő: az amerikai érdek előbbre való, mint a közösen elfogadott szabályok vagy más országok szuverenitása. Könnyen lehet, hogy ez az új világrend már a világ érdekszférák szerinti felosztását, egyfajta Jalta 2.0-t jelent, amely új lehetőségeket nyit meg Oroszország és Kína előtt is érdekeik érvényesítésére.

Európával Donald Trump láthatóan nem számol komolyan: az Európai Unióval szembeni lenézése számos nyilatkozatából kiviláglik, a nemzetbiztonsági stratégia pedig végképp egyértelművé teszi.

Kapcsolódó cikkünk

Franciaország újabb katonai felszereléseket küld Grönlandra