A szuverenitás ára

Washington a kapcsolatok felülvizsgálatával és a grúz vezetőkkel szembeni szankciók bevezetésével fenyegette meg Tbiliszit a külföldi befolyás átláthatóságáról szóló, népszerű nevén „külföldiügynök-törvény” elfogadása után. Az Európai Unió elítélő közös nyilatkozatának elfogadását csak a magyar vétó akadályozta meg, így a tagországok külön-külön fejezték ki aggodalmukat. Az unió hivatalos képviselői már a végszavazás előtt figyelmeztették Grúziát, hogy a jogszabály elfogadása árnyékot vethet az ország európai perspektíváira, és felfüggeszthetik a tagjelölti státus tavaly decemberi megadása óta zajló egyeztetéseket. A tény, hogy az észt, a litván és az izlandi külügyminiszter személyesen állt ki Tibiliszben tüntetők mellett, a Majdan emlékét idézi…

Eközben Tbilisziben az ellenzék már egy hónapja tiltakozik a törvény ellen, megkísérelték a parlament elfoglalását is, és többször összecsaptak a rendőrökkel. Szokás szerint elővették az „orosz kártyát”, azzal vádolva a kormányt, hogy a szerintük orosz mintán alapuló szabályozás autoriter irányba viszi a kaukázusi országot. Több tucat tüntetőt letartóztattak, köztük két amerikai aktivistát is, akik a hatóságok szerint a tiltakozások szervezésében segédkeztek.

A markánsan oroszellenes, a 2003-as „rózsás forradalomig” karrierjét francia diplomataként építő Szalome Zurabisvili államfő már a parlamenti vita idején jelezte, hogy nem fogja aláírni a törvényt, a kormányzó Grúz Álom – Demokratikus Grúzia pártnak azonban elegendő szavazata van ahhoz, hogy felülírja az elnöki vétót. Zurabisvili egyébként már évekkel ezelőtt szembekerült a korábban őt az elnökké választásában támogató kormánypárttal, a jelenlegi feszült belpolitikai hangulatban pedig már nyíltan kiállt a frissen megalakult Nemzeti Ellenállás Európai Platformja nevű ellenzéki összefogás mellett. Grúziát már több mint egy évtizede irányítja az ország egyik leggazdagabb üzletembere, Bidzina Ivanisvili alapította párt, amely a vádakkal ellentétben nyugatos, támogatja az euroatlanti integrációt, ám a jelenleg börtönben lévő Miheil Szaakasvili vezette elődjével ellentétben nem globalista és nem progresszív. A Grúz Álom tehát nem oroszbarát, ugyanakkor az ország érdekeit szem előtt tartva nem csatlakozott a Moszkvával szemben bevezetett szankciókhoz, és a 2008-as ötnapos háború tapasztalataiból kiindulva Kijev nyomatékos kérése ellenére sem volt hajlandó második frontot nyitni a szakadár Dél-Oszétiában és Abháziában Oroszországgal szemben.

A helyzet tehát feszült, de mielőtt ennek az okaira rátérnénk, nézzük meg, miről is szól a heves vitákat és indulatokat kiváltó törvény. Röviden arról van szó, hogy a jogszabály regisztrációra kötelezi a bevételeik legalább húsz százalékát külföldről kapó médiumokat és civil szervezeteket. A külföldi ügynökökről szóló törvény tervezetét egyébként eredetileg a kormányzó pártból kivált, a Nép Ereje névre hallgató mozgalom terjesztette be még 2022 végén, a parlament 2023 márciusában első olvasatban el is fogadta, ám a kibontakozó tömegtüntetések miatt visszavonták. Az idén tavasszal már a kormányzó Grúz Álom vette ismét elő, immár a külföldi befolyás átláthatóságáról szóló törvényként. A tervezetnek nemcsak a nevét, hanem a tartalmát is finomították, így például pontosították a külföldi ügynök fogalmát. Az új megfogalmazásban olyan olyan szervezetet jelent, amely külső erők érdekeit érvényesíti.

Hazai és külföldi bírálói a törvényt az Oroszországban – és Magyarországon is – már életben lévő jogszabályhoz hasonlítják, azt viszont a tiltakozásokról folyamatosan beszámoló nyugati fősodrú médiával egyetemben elhallgatják, hogy az Egyesült Államokban már 1938 óta létezik ilyen szabályozás. Az Egyesült Államokban az idegen ügynökök nyilvántartásba vételéről még 1938-ban elfogadott törvény (Foreign Agents Registration Act) célja eredetileg az volt, hogy korlátozza a náci Németország propagandatevékenységét az Egyesült Államokban. Azóta a törvényt többször módosították és kiterjesztették annak érdekében, hogy kezelje az új kihívásokat és technológiákat az idegen befolyás terén.

A törvény értelmében azoknak az ügynököknek, akik az Egyesült Államokban külföldi megbízók javára politikai vagy közvéleményt befolyásoló tevékenységet folytatnak, regisztrálniuk kell magukat az igazságügyi minisztériumnál. A FARA törvény hatálya alá tartozó ügynököknek nyilvános megszólalásaikban, például sajtóközleményekben vagy reklámokban fel kell tüntetniük, hogy külföldi entitás megbízásából cselekszenek. Amennyiben elmulasztják, szabálysértési vagy büntetőjogi következményekkel nézhetnek szembe, beleértve pénzbírságot vagy akár börtönbüntetést is.

A grúz vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy ők nem az orosz, hanem éppen az amerikai szabályozást vették alapul. Ezt szövegszerűen is be lehet bizonyítani, de ez senkit nem érdekel. Pedig kiemelik, hogy Grúzia továbbra is a nyugati orientációban érdekelt, pusztán védeni szeretné a szuverenitását, így a törvény egységesen bánik minden külföldi befolyással, legyen az kínai, orosz, európai vagy éppen amerikai próbálkozás. Természetesen az ilyen szabályozás alkalmas a másként gondolkodók elleni fellépésre, erre példák sorát lehet hozni, ám a fő cél mindenütt a szuverenitás védelme. Ez persze nagyon nem tetszik azoknak, akik épp ezt a szuverenitást akarják gyengíteni. Grúzia maga is jó példa erre, emlékezzünk csak a már említett 2003-as „színes forradalomra”. Majd ezek után az Amerikába „bekötött” Miheil Szaakasvili jóval többet tett annál, hogy nyugati irányba fordította Grúziát. Így magától értetődő volt, hogy bukása után az ellenzék, a „civil” szervezetek és a média meghatározó része lényegében a nyugati nagykövetségek kezében eszközzé vált, amelyen keresztül nyomást tudnak gyakorolni a túlságosan szuverenista kormányra. Az NGO-k keze benne van a mostani tiltakozások szervezésében is.

Ez az önállóság a kiélezett nemzetközi helyzetben egyáltalán nem tetszik a nagy játékosoknak, hiszen Grúzia a Dél-Kaukázus egyik kulcsországa. Azzá teszi földrajzi elhelyezkedése és a rajta keresztül futó kereskedelmi, szállítási útvonalak. A Nyugat számára fontos, hogy ezekre rálátása, befolyása legyen. De nem csak azért, mert a térséget felértékelte az orosz olaj és gáz kiesése miatt a Közép-Ázsia és Európa közötti tranzitszerep. Európa számára ez a régió Közép-Ázsiával egyetemben az energetikai alternatíva miatt lett nagyon fontos. Az Egyesült Államok a Kaukázuson keresztül két vetélytársára, a térségen át futó kereskedelmi utak révén Kínára és a szomszédos Oroszországra is nyomást tud gyakorolni. Adott esetben például Oroszország déli határai mentén destabilizálhatja a helyzetet, ezzel újabb konfliktusokba ránthatja bele Moszkvát. De egyrészt az Európa felé futó kereskedelmi és szállítási útvonalak kulcsországaként, másrészt a neooszmán álmok beteljesítése, a türk világ „összeszedése”, befolyásának rá való kiterjesztése miatt megkerülhetetlen a Kaukázus Törökország számára is. Ezért a térségért, pontosabban a felette gyakorolt befolyásért is egyre kiélezettebb a verseny, így egyáltalán nem mindegy, hogy a nagy szereplőknek milyen eszközök vannak a kezükben. A „külföldiügynök-törvény” pedig éppen a Nyugat egyik legfontosabb eszközének hatékonyságát gyengíti.

De a törvény ismételt beterjesztésének belpolitikai okai is vannak. Ősszel ugyanis ismét parlamenti választások lesznek, a Grúz Álom célja pedig érthető módon a hatalom megtartása. A kampány előtt a kormányzó párt a tervezet beterjesztésével emelte a tétet, míg az ellenzék szokás szerint az orosz kártyát rántotta elő, és a Nyugat aktív támogatásával az utcára rohant. Ivanisviliék joggal számíthattak arra, hogy az ellenzék finanszírozása felerősödik, és ezt mindenképpen szűrni akarták. Még annak árán is, hogy az orosz kártya biztosra vehető kijátszása gyengítheti a támogatásukat. Ezt azonban jó eséllyel kibírják, hiszen a jelenlegi népszerűségi mutatók mellett a Grúz Álom akár kétharmados többséget is szerezhet a parlamentben, de ha a meglehetősen töredezett ellenzék összeszedné magát, az abszolút többség akkor sem kerülne veszélybe.