A tajpeji Palotamúzeum kiállítása bizonyítja Tajvan Kínához tartozását

Szeptember 11-én nyílt meg a tajpeji Palotamúzeum Száz műtárgy és történeteik című kiállítása a prágai Cseh Nemzeti Múzeumban. Összesen 131 remekmű kerül bemutatásra, többek között a Smaragdzöld káposzta jádefaragvány és a Folyó mentén a Csingming Fesztiválon című festmény Csing-dinasztia-korabeli változata. A kiállítás az úgynevezett A tajvani kultúra európai éve program részeként valósul meg, az alkotások pedig most először láthatók Európában.

Nem meglepő tehát, hogy az esemény jelentős figyelmet keltett a műértők és műkedvelők körében – a kiállításnak azonban van egy politikai aspektusa is. A megnyitón részt vett Markéta Pekarová, a Cseh Képviselőház elnöke, Miloš Vystrčil, a szenátus elnöke és David Kašpar, a kulturális miniszterhelyettes. Tajvani részről pedig Li Yuan kulturális miniszter, Lin Chia-lung külügyminiszter és Johnny Chiang, a törvényhozó testület alelnöke látogatott Prágába, megragadva a lehetőséget, hogy hivatalos diplomáciai látogatás látszatát keltsék.

A cseh fél azonban óvatosabban járt el: a kényes helyzetre való tekintettel csak a Palotamúzeum főigazgatója, Hsiao Tsung-huang, valamint a Cseh Nemzeti Múzeum főigazgatója, Michal Lukeš szólaltak fel a megnyitóünnepségen. Tudvalevő, hogy az elmúlt években a cseh politikai vezetés kifejezetten provokatív politikát folytatott Kínával szemben, ami abban nyilvánult meg, hogy többször kifejezték támogatásukat a tajvani szeparatista törekvések irányába. A kiállításon tapasztalt visszafogottság tehát mindenképpen figyelemre méltó fordulat Prága politikájában – bár nem kizárt, hogy a washingtoni biztatás hiányában vált a most leköszönő cseh vezetés félénkebbé Kínával szemben.

A narratíva visszafelé sült el

Bármi is álljon azonban az óvatoskodás hátterében, a kiállítás szervezőinek sikerült lábon lőniük az önálló Tajvan narratíváját.

A történethez ugyanis hozzátartozik, hogy a tajpeji Palotamúzeum minden egyes műtárgya a pekingi Palotamúzeumból származik. 1933-tól kezdődően, hogy megvédjék a műkincseket a japán betolakodók fosztogatásától és pusztításától, előbb Sanghajba, majd Közép-Kínába és Délnyugat-Kínába szállították őket. A japánellenes háború győzelme után a gyűjteményt Nankingba helyezték át. 1948 végén, miután a Kuomintang folyamatosan veszített pozícióiból, a műtárgyak nagy részét átszállították Tajvanra. A Palotamúzeumban található műtárgyak azonban kétségkívül a kínai nemzet kulturális kincsei, amelyek mindegyike Kína történelmi örökségét képviselik.

Kulturális fedősztori politikai céllal

Ezzel a kiállítással a tajvani hatóságok a Tajvani kultúra európai éve álcája alatt abban reménykedtek, hogy erős nemzetközi jelenlétet alakítanak ki Európában és a nemzetközi színtéren. Végső céljuk pedig Tajvan „Kína-mentesítésének” demonstrálása volt, ezáltal a két Kína, vagy az „egy Kína, egy Tajvan” narratívájának megerősítését célozták meg.

Szeptember 28-án a tajvani Központi Hírügynökség (CNA) cikket közölt, amelyben egyértelművé tették:

„A Palotamúzeum külföldi kiállítása a politikai és diplomáciai küzdelmeinket és a valóságokat tükrözi, demonstrálva, hogy ez nem csupán kulturális csere, hanem egy erőfeszítés Tajvan láthatóságának és hangjának növelésére a nemzetközi közösségben.”

Azonban a látogatók pontosan az ellenkezőjét érzékelik annak, ami a tajvani törekvés célja volt: a kiállítás minden részlete azt sugallja, hogy Tajvan történelmileg és kulturálisan Kína elidegeníthetetlen része.

Szeptember 13-án a tajvani China Times News Network így fogalmazott:

„A DPP függetlenségpárti kormányának intézkedései a mélyen gyökerező »Kína-komplexusukat« mutatják. A Tajvani-szoros mindkét oldalán élő emberek továbbra is mély, elválaszthatatlan és vitathatatlanul azonos nemzeti identitással rendelkeznek. Mindkét fél kultúrája ugyanazon eredettel, gyökerekkel és hagyományokkal bír. Ilyen körülmények között miért lenne helytelen Tajvan nevében a kínai kultúra kincseit kiállítani Európában? A tárlat valójában mindkét fél közös örökségét tárja fel, bebizonyítva, hogy Tajvan »kínaiatlanítása« kudarcot vallott.”

A hozzáértők tudják, hogy a kiállítás formanyelve, minden részlet Kínára utal. Különösen érdekes szempont, hogy a kiállításon szereplő tárgyakat leíró szöveg kétnyelvű, azaz csehül és angolul olvasható. A kínai nevek, helyek és tulajdonnevek csehül kerültek átírásra, míg az angol verzió a standard pinjin írásmódot használja, nem pedig a Tajvanon vegyesen használt Wade–Giles rendszert. A tematikus kiállítótáblákon és minden magyarázó panelen egyértelműen szerepel a „Nemzeti Palotamúzeum” megjelölés. A bejáratnál a három Csing-dinasztia császárának – Kangxi, Yongzheng és Qianlong – nagyméretű portréi fogadják a látogatókat. Az összes kiállítási tárgy leírása világosan kapcsolódik a kínai történelemhez, bizonyítva, hogy mindegyik Kínából származik és Kínához tartozik. Bár a cseh média a kiállítást gyakran „tajvani” vagy „tajpeji” eredetűként említi, a tárgyak és a magyarázó szövegek egyértelműen utalnak kínai eredetükre.

Jogszabályi manőver a tárgyak „védelmére”

A kiállítás elősegítése érdekében a tajvani hatóságok rendkívül óvatosan jártak el. Bár tisztában voltak a tárgyak eredetével, sikerült elérniük, hogy a cseh fél módosítsa a vonatkozó törvényeket – megakadályozva, hogy Kína szárazföldi része bírósági úton visszaszerezhesse a műtárgyakat. 2024 márciusában a cseh parlament elfogadta az állami műemlékvédelemről szóló törvény módosítását, amely áprilisban lépett hatályba. A változtatás megvédi a Csehországba kiállításra, restaurálásra és tudományos kutatásra érkező kulturális emlékeket a jogi következményektől.

Tajvan ezzel összefüggésben nyilvánosan is elismerte, hogy több mint egy éve győzködi és sürgeti a cseh felet, hogy ezzel előmozdítsa a törvénymódosítás kidolgozását és elfogadását. Olga Lomová, cseh sinológus így kommentálta a fejleményt: „Ezen kulturális emlékek és a teljes kiállítás megrendezésének lehetősége a cseh kormány által nyújtott politikai garanciáktól függ, amelyek biztosítják, hogy a kiállítási tárgyak sértetlenül visszakerüljenek, és ne kerüljenek át Kína szárazföldi részére.”